A kisujjában volt a reneszánsz, stílusa szórakoztató volt, ha kellett, két órán keresztül is beszélt, jegyzetek nélkül. Az előadásain a csilláron is lógnak. A Santa Barbara-i Egyetem művészettörténész-professzora, Meller Péter ilyen tanár volt. Magyarországon 1999-ben járt előadói körúton, és szerencsésnek mondhatja magát, aki hallotta őt. Ám volt egy nagy titka, amit csak kevesen sejthettek 2008-ban bekövetkezett haláláig.
Nagybátyja, Meller Simon az 1910-es években a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője, majd igazgatóőre volt. Európa-szerte elismert tudására jellemző, hogy feltehetően az ő vezetése alatt álló gyűjtemény vásárolt először grafikát az akkor még nem igazán ismert Picassótól. Édesapja, Meller Dezső neves építész volt, neobarokk és premodern házakat tervezett. Meller Péter hatalmas műveltségével kitűnt kortársai közül: klasszika filológiát és művészettörténetet tanult, ógörögül és latinul is verselt, műfordításai a legnevesebbek munkáival együtt jelentek meg. Harmincnégy évesen, 1957 januárjában emigrált Bécsbe, majd Firenzébe − fiatal özvegyként, nyolcéves kislányával −, és olyan neves művészettörténészek munkatársa lett, mint Tolnay Károly vagy Ernst Gombrich. 1968-tól visszavonulásáig a Santa Barbara-i Egyetemen tanított. Miután meghalt, az egykori tanítvány és tanártárs, Robert Williams a nekrológíráshoz felkereste a házát, ahol meglepő felfedezést tett: a professzor kettős életet élt. Igaz, szégyellnivalót nem hagyott maga után, „csak” több tízezer grafikát. Nem tett különösebb erőfeszítéseket azért, hogy grafikusművészként ismerjék vagy elismerjék, ám ezen Robert Williams változtatna: Santa Barbara és London után most a Szépművészeti két művészettörténészével, Szőcs Miriammal és Rózsavölgyi Andreával rendezett kiállítást Meller műveiből a Magyar Nemzeti Galériában.
A szeptember 3-ig látható, Szenvedély és irónia című tárlaton az is jól szórakozhat, aki nem járatos az antik irodalomban: az isteneket és a hősöket Meller antikizáló vonalakkal ma is ismerős helyzetekben ábrázolja, karikatúraszerűen. Fürdőző Vénusza kellően hiú, és bár Ámor tartja neki a tükröt, a tenger habjai helyett mosdótállal kell beérnie. Fortunát szinte szánjuk, olyan bizonytalanul egyensúlyoz a kerekén. Nem úgy a hárpia áldozatát: ha valakinek nem szúrja a szemét, hogy szép hajú szerelmének madárkaromban végződik a lába, nem érdemli meg az északi szél segítségét. A színészi babérokra törő Nérót a saját maszkja is kineveti.
Meller Péter rajzolt illusztrációkat Petőfi János vitézének angol, illetve cigány nyelvű kiadásához, továbbá Krúdy Álmoskönyvéhez, míg képzeletbeli városát, Pisolinót (a Szunnyadást) nem csak képein, több (itt nem látható) maketten is megjelenítette. Alkotói leleménye is lenyűgöző: grafikáit fénymásoló, hibajavító és radírból faragott pecsétnyomók segítségével készítette.
