„Nem tudom, kinek jó ez” – írta a Taigetosz-törvényről Dragomán György

Az író saját példáján mutatja be, hogyan nyomoríthatja meg az iskola a tanulási nehézséggel küzdők életét.

Dragomán György író saját iskolai problémáiról vallva bírálta a köznevelési törvény módosítását, amely szerint nincs több felmentés a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók számára. A fehér király és a Máglya szerzője csütörtökön a Facebook-oldalán osztotta meg élményeit arról, hogyan nyomoríthatja meg a gyermek életét a nem megfelelő oktatási rendszer. Mint írta, nem tudott rendesen olvasni, nem értette, „mik a betűk” ezért az „első két év az iskolában totális szenvedés, rettegek, hogy ne kapjak körmöst, hogy nehogy kiderüljön”. A törvény kapcsán megjegyezte, „nem tudom, kinek jó ez, és azt sem, hogy mi szükség van rá.”

A parlament az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) javaslatára kedden nagy többséggel fogadta el a törvény módosítását, amely kimondja, hogy 2018-tól a diszlexiás, diszgráfiás és diszkalkuliás tanulók nem kapnak többé felmentést, vagyis a tanárok őket is osztályozhatják. A módosítás értelmében emellett megfelelő számú szakember híján már nem csak gyógypedagógusok, hanem szakképesítés nélküli pedagógusok is foglalkozhatnak majd enyhén értelmi fogyatékos gyermekekkel.

Az Emmi szerint a változtatásra azért van szükség, mert a felmentések miatt sem az iskola, sem a tanuló, sem a szülő nem motivált a tanulási nehézségek leküzdésében. Az osztályzás alóli mentesítést ráadásul szinte automatikusan alkalmazzák az iskolákban, ami a minisztérium szerint már rendszerszintű problémákat okoz a köznevelésben.

Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektan-szakpszichológus, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tagja ugyanakkor a Magyar Nemzetnek korábban elmondta, semmilyen szakmai anyag nem támasztja alá, hogy a tanulási, magatartási, beilleszkedési nehézséggel küzdő gyerekek ne lennének motiváltak, ha megfelelően tanítják őket. Ráadásul az idegrendszerük nem fog parancsszóra megváltozni: attól, hogy nem kap felmentést, hirtelen nem fog megtanulni számolni. Hozzátette, az érintett diákok képességei nem rosszabbak a többiekénél, csupán másfajta a tanulási folyamatra van szükségük.

Erről mesélt Facebook-bejegyzésében Dragomán György is. „Hányszor mondták nekem, figyelj oda jobban, írjál szebben. Hogy emlékszem az érzésre, ahogy szorítom a ceruzát, próbálom kanyarítani a betűket, egyik se olyan lesz, a ceruza, mintha vasból volna, húzza a kezem, fáj az egész karom, a vállam és a gerincem – írta. Az olvasástól annyira félt, hogy egyszer csak átprogramozódott valami az agyában: „egész bekezdéseket egyszerre látok és értek meg, innen visszafele haladva valahogy megtalálom a szavakat és betűket. Onnan kezdve falom a könyveket, de tudom, más vagyok, mint a többiek, másként írok, másként olvasok.”

„Életem szerencséje, hogy emberséges tanáraim (néhány értetlenkedő kivételtől eltekintve) mindig meglátták bennem a tehetséget és erejükön felül megértő és elfogadó szeretettel támogattak, hogy íróvá válhassak, hogy az lehessen belőlem, aki lettem.”

„A saját példám talán megmutat valamit abból, hogy meddig juthat az ember, ha segítik és elfogadják, és nem megnehezítik az életét. Tudom, hogy a tanárok többsége ezután is emberségesen mindent meg fog tenni azért, hogy a diákjaik teljes emberként élhessék túl az iskolát, kár, hogy ezután néha ki kell majd játszaniuk a szabályokat ehhez, úgy, ahogy régen.”

Dragomán György nem először fejti ki véleményét közéleti kérdésekben úgy, hogy az aktuális problémát saját élettörténetével állítja párhuzamba. Orbán Viktor nagy visszhangot kiváltott megjegyzésére, mely szerint az országnak meg kell őriznie etnikai homogenitását, a Marosvásárhelyen született és kamaszkoráig Erdélyben élt író Ceaușescu rendszerét hozta fel példának. „Úgy óvodáskorom idején jött igazán divatba a »homogén román szocialista nemzet« fogalma. Rengeteg nagyszerű dolog sült ki belőle” – írta.

Bejegyzéséről a Magyar Nemzetnek adott interjúban elmondta, szerette volna felhívni a figyelmet arra, az etnikai homogenitás egy „használt fogalompár, amelyet nem lehet anélkül újra használatba venni, hogy emlékezzünk arra, mit jelentett korábban. Lehet érvelni az európai civilizáció védelmében, (...) de ha valaki etnikai homogenitásról beszél, akkor óhatatlanul felidézi a romániai kisebbségek elnyomását, vagy éppen a délszláv háború etnikai tisztogatásait.”

Ugyanebben az interjúban hangsúlyozta, hogy a hatalom nem egy biankó csekk. „Valakit megbíztunk egy feladattal, de ha nem jól végzi a dolgát, akkor figyelmeztetni kell rá, hogy nem arra kapta a hatalmat, mint amire használja. (...)A demokrácia akkor működhetne jól, ha nem emberekre, hanem elvekre és programokra szavaznánk, amelyeket be kellene tartani. Magyarországon ez sajnos nem így van.”