Tapasztalatai, legalábbis határozott állításai szerint, valósak: beszámolt például arról, hogy letáborozott a kísérleti terepnek hitt 51-es körzet közelében, ahol különös élményekben volt része. Három óra például teljesen kiesett neki. DeLonge legviccesebb teóriája kétségkívül az egyik ismert összeesküvés-elmélet tovább-bonyolítása. Úgy látja ugyanis, hogy az ember valóban járt már a Holdon, az ezt tagadó konteókat viszont a kormányok terjesztik, hogy összezavarják az embereket, és ne tegyük fel a valójában lényeges kérdést: mit találtak ott?
Különösen mókás mindez, ha felidézzük a Blink-182 népszerű dalát, az Aliens Existet, amelyben még gunyorosan lazázva daloltak az összeesküvés-elméletek híveiről.
Arcunkról akkor fagy le a mosoly, amikor ráébredünk, hogy az „alternatív tényekre” fogékony korunkban DeLonge üzenetei olykor könnyebben jutnak el milliós tömegekhez, mint a valódi tudományos szövegek. A Blink-182 a legismertebb bandák közt volt az ezredfordulón, és akadt albuma, amely az ötszörös platinalemez lett, azaz ötmilliót adtak el belőle. Azóta DeLonge rajongótábora sem a régi, mégis rengeteg embert befolyásolhat nyilvános megszólalásaival.
A zenész rá a jó példa, hogy az összeesküvés-elméleteknek nincs oldaluk: éppúgy irányulhatnak például Donald Trump és az oroszok ellen. A Trump-ellenes punkzenész kedvelt hivatkozási forrása például Louise Mensch, aki bárkit hajlandó orosz ügynöknek kikiáltani, ha épp nem ért vele egyet valamiben. A brit szerző megvádolt már névtelen Twitter-felhasználót és tinédzsert is azzal, hogy Vlagyimir Putyin és a Kreml szekerét tolja, így bizonyítva: nem kell Nyugat-ellenes szélsőjobbosnak lenni, hogy az ember a világ-összeesküvések leleplezőjévé váljon.
