Az összeesküvés-elméletek tengerében elvesző hírességet mindig döbbent értetlenkedéssel szokás fogadni. A rajongók egy része kínosan feszeng, mentegetőzik, „a zenéje ettől még jó marad”, mondják. A korábbi ellendrukkerek kárörvendően mutogatnak, remekül szórakoznak a képtelenebbnél képtelenebb nyilatkozatokon. Miközben sokszor semmi okunk meglepődni, főként, ha rockzenészekről beszélünk. Körülrajongják, nagy megfejtőként kezelik őket, a legegyszerűbb soraik mögött is végtelenül bonyolult metaforákat keresnek. Míg mi elnézően legyintünk, „egy rocksztártól nem hegeli létfilozófiát várunk”, ők maguk egyre jobban belelovalják magukat a küldetéstudatba.
A jelenség számunkra sem ismeretlen, elég csak Pataky Attila nevét említenünk. Az Edda költőinek szánt dalszövegein még csak Puzsér Róbert kritikus, lapunk publicistája értetlenkedett műsoraiban, a földönkívüliekkel való találkozókon viszont már annál többen. Elég csak beírnunk a keresőbe a Pataky Attila és a földönkívüli párosítást, rögtön kiderül: elvitték már az ufók a feleségét is, miközben ő maga Miamiban kávézott velük. Örök életű fénylények vagyunk – nyilatkozta két évvel ezelőtt lapunknak is.
Veszélyes terepre tévedtek két éve a magyar könnyűzene más képviselői is. A Cink és a 444 számolt be róla ironikusan: a Punnany Massif sztárja, Farkas Roland Szaniszló Ferencnél keresi az igazságot. Az Echo TV egykori műsorvezetője épp azt elemezte, hogy a tömeges bevándorlást Amerika és Izrael szervezi, a zenész pedig hajlott komolyan venni őt: „Elég érdekes gondolatmenet”.
Felbukkant Tóth Vera és az Isten Háta Mögött frontembere is, a Cink pedig úgy kommentálta a végeredményt: ha összejön három popzenész, „a társalgás színvonala a Grabovoj-számokat cserélgető félkegyelműek társalgásánál is viccesebb lesz”. A zenészek persze nem örültek a hozzászólásokon alapuló hírverésnek, az IHM-énekes Pálinkás Tamás lapunknak például azt mondta: furcsállja, hogy az ilyesmi hírré válhat.
Persze akadnak, akik továbbmennek néhány Facebook-kommentnél. Legfrissebb példaként itt van a Blink-182 alapító énekes-gitárosa, Tom DeLonge, aki az utóbbi időkben kezdte sokkolni a közvéleményt érdekfeszítő leleplezéseivel. A zenész Sekret Machines: Gods címmel adta ki könyvét márciusban, a szokott szemfelnyitogató hévvel állva a nagy földönkívüli-kérdéshez. Peter Levenda okkultizmus-szakértővel mondatta ki, hogy az ufók nagyon is léteznek. Természetesen hírszerző tisztekre, katonai szakértőkre is támaszkodott, ahogy ilyenkor kell. Hamarosan már sci-fit is rendezne Strange Times címmel, amelyben egy rakás San Diegó-i deszkás kutathat idegen életformák után. (Mondjuk a címválasztás is érdekes, hiszen majdnem azonos címen – Stranger Things – nemrég indult egy misztikus sci-fi sorozat, mely nagyot robbant tavaly.)
Tapasztalatai, legalábbis határozott állításai szerint, valósak: beszámolt például arról, hogy letáborozott a kísérleti terepnek hitt 51-es körzet közelében, ahol különös élményekben volt része. Három óra például teljesen kiesett neki. DeLonge legviccesebb teóriája kétségkívül az egyik ismert összeesküvés-elmélet tovább-bonyolítása. Úgy látja ugyanis, hogy az ember valóban járt már a Holdon, az ezt tagadó konteókat viszont a kormányok terjesztik, hogy összezavarják az embereket, és ne tegyük fel a valójában lényeges kérdést: mit találtak ott?
Különösen mókás mindez, ha felidézzük a Blink-182 népszerű dalát, az Aliens Existet, amelyben még gunyorosan lazázva daloltak az összeesküvés-elméletek híveiről.
Arcunkról akkor fagy le a mosoly, amikor ráébredünk, hogy az „alternatív tényekre” fogékony korunkban DeLonge üzenetei olykor könnyebben jutnak el milliós tömegekhez, mint a valódi tudományos szövegek. A Blink-182 a legismertebb bandák közt volt az ezredfordulón, és akadt albuma, amely az ötszörös platinalemez lett, azaz ötmilliót adtak el belőle. Azóta DeLonge rajongótábora sem a régi, mégis rengeteg embert befolyásolhat nyilvános megszólalásaival.
A zenész rá a jó példa, hogy az összeesküvés-elméleteknek nincs oldaluk: éppúgy irányulhatnak például Donald Trump és az oroszok ellen. A Trump-ellenes punkzenész kedvelt hivatkozási forrása például Louise Mensch, aki bárkit hajlandó orosz ügynöknek kikiáltani, ha épp nem ért vele egyet valamiben. A brit szerző megvádolt már névtelen Twitter-felhasználót és tinédzsert is azzal, hogy Vlagyimir Putyin és a Kreml szekerét tolja, így bizonyítva: nem kell Nyugat-ellenes szélsőjobbosnak lenni, hogy az ember a világ-összeesküvések leleplezőjévé váljon.
Sokan úgy tartják, a humor a megfelelő fegyver a nagy megfejtőkkel szemben. Ezzel a Vice is próbálkozott DeLonge kapcsán, leleplezve a titkos kapcsolatot a zenész és az új amerikai elnök között. A Poison-énekes Bret Michaelstől – aki megnyerte Trump valóságshow-ját, a Celebrity Apprentice-t – csak néhány zenészkollégán át vezetett az út DeLonge-ig. Hát nem egyértelmű, hogy így juthatott el a gitároshoz az a leleplezés is: Trumpot egy héten belül bíróság elé állítják?
A kívülállóknak marad, hogy szemöldököt ráncoljanak az inkompetens híresség zagyvaságain, egész addig, amíg legközelebb nem választják meg épp Tom DeLonge-ot elnökké.
