Antje Schiffers berlini képzőművész letáborozott a nagykamarási kukoricaföld szélén, és elmélyülten fest: egy alacsony ablakos falusi kockaház bontakozik ki a vásznon, zöld kapuval, apró verandával. Az állvány fölé hajló lombok és a fehér kötényes német képzőművész olyan, mintha a festőről alkotott legromantikusabb képünk elevenedne meg. Pedig Antje Schiffers képzőművészeti akciója nagyon is hétköznapi, racionális problémákat tár fel. Az ötvenéves berlini művész még az ezredfordulón döntötte el, hogy vidéki témákkal fog foglalkozni. Maga is egy alsó-szászországi faluból származik, és amikor elkerült onnan, hogy képzőművészetet tanuljon, észrevette, hogy a városias kultúrában nem sok embernek érdekes a vidék és a gazdálkodók sorsa.
Első „csereüzletét” gazdálkodó nagybátyjával kezdeményezte: egy képet festett neki a gazdaságról, és arra kérte a férfit, hogy készítsen filmet a mindennapos munkáról. Ebből jött aztán létre a Szeretek gazda lenni, az is szeretnék maradni című projektje. Schiffers számos országban dolgozott, főleg Európában. Mindig helyi gazdákat keresett fel, és mindig azt festette meg, amit a vendéglátói kértek. A nagykamarási dinnyetermelő, akinél júliusban töltött egy hetet, a szülei házáról szeretett volna festményt. Más az állatait, földjeit kívánta vásznon viszontlátni. Antje Schiffers festményei realisztikusan, majdnem fényképszerűen adják vissza a látottakat. Úgy vette észre, ez az, ami vendéglátóinak fontos.
A festményeket a gazdáknak ajándékozza, de képzőművészeti kezdeményezése nem csak a képek létrehozásából áll. A gazdák filmet készítenek arról, hogyan élnek, milyen problémákkal szembesülnek a gazdálkodás során. Ezeket aztán levetítik ott, ahol elkészültek, és később más helyszíneken is. Antje Schiffers minden országban más kurátorral dolgozik, Magyarországon Erdődi Katalinnal, akinek szintén vannak gazdálkodó felmenői, így a projektbe az ő tapasztalatai is beépültek. Antje Schiffers igyekszik problematikus területeket keresni. A dinnyetermesztéssel kapcsolatos problémák közismertek, minden nyáron olvashatunk arról, hogy az áruházláncok nagyon alacsony áron kínálják a dinnyét, lehetetlen helyzetbe hozva a hazai termelőket. Próbára teszi őket az időjárás is, ráadásul sokszor az állami támogatási rendszer sem a kisebb szereplőket hozza helyzetbe. A nagykamarási dinnyetermelő után Schiffers egy libatenyésztőnél vendégeskedett. Az ő tevékenysége szintén nem problémamentes, hiszen az állatvédők kritikáinak kereszttüzében áll a módszerek – például a libák tépése – miatt.
Annak ellenére, hogy konfliktusos témákról van szó, Antje Schiffers azt mondja: nem az a célja a projektnek, hogy ő művészként igazat adjon egyik vagy másik oldalnak. Inkább rácsodálkozik, hogy ezek a problémák mennyire bonyolultak. A körösszegapáti libatenyésztőt, aki egy olyan ágazatban dolgozik, amely rengeteg kritikát kap az állatvédőktől, például összeszedett, profi gazdálkodóként ismerte meg, aki az állatok legapróbb rezdüléseiből is ért, ugyanakkor ő maga is tudja, hogy a tépés fájdalmat okoz nekik. Antje Schiffers azt mondja: még sosem érte kritika amiatt, ahogyan ezeket a konfliktusos, nemritkán politikai vonatkozású kérdéseket megjeleníti. Olyan bírálatot viszont kapott, hogy művészi szempontból kissé naiv a koncepció.
Sok ország gazdálkodóit végiglátogatta már, és egyben szerinte hasonlítanak: a családi gazdaságok helyzete egyre nehezebb. Az alkotók novemberben visszatérnek a gazdák falvaiba, és a helyi közösségnek filmpremiert tartanak. A magyar filmeket és a festményeket pedig 2018 januárjában a budapesti Ludwig Múzeumban a múzeum nemzetközi CAPP együttműködési programjának eredményeit összefoglaló kiállításon is bemutatják.
