Nem ismeretlen, de kényelmetlen örökség Kassák Lajosé

Ötven éve hunyt el a XX. századi magyar avantgárd legnagyobb alakja, a számos irányzatban jeleset alkotó Kassák Lajos.

Kassák Lajos 1887. március 21-én született gyógyszertári laboráns apa és mosónő anya gyermekeként. A munkáslét később is elkísérte az érsekújvári fiút: tizenévesen lakatosinasnak állt, 1904-ben pedig Budapestre költözött, és angyalföldi gyárakban dolgozott vasmunkásként. Világnézete, baloldalisága szinte magától értetődő volt. Ugyanakkor, mint Kulcsár Szabó mondja, sem a „szépelgő esztétizmussal”, sem a népiek realizmuseszményével nem kívánt azonosulni. – Sőt, baloldali politikai eszmetársaival – Lukácstól Kun Bélán át Barta Sándorig – sem volt kész olyan alkukra, amelyek művészi függetlenségét fenyegethették volna – jegyzi meg az irodalomtörténész. Kassáknak eszében sem volt Moszkváig követni a költő-mozgalmárokat, ehelyett a nyugati avantgárdokhoz kötődött.

Inkább a maga táborát alakította ki. Szabadverseit 1912-ben a Renaissance folyóirat hozta, pár évre rá pedig megalapította A Tett folyóiratot, amit röpke tizenkét hónapra rá be is tiltottak. Elindította hát a Ma című lapot, majd a Dokumentumot és a Munkát. A szocialista ember eszményét vallotta, költészetét ettől nem lehetett külön szemlélni. Mégis világok választották el munkásságát az ideológiában menedéket kereső, könnyen megalkuvó és poétikai kisszerűségüket eszmével és utópisztikus felforgatásvággyal helyettesítő értelmiségiektől.

– Művészetszemléleti „csatáit” viszont – ösztönös alkotó lévén – már Babitscsal szemben sem tudta sikerrel megvívni – mondja Kulcsár Szabó Ernő. A kezdeti sikerek után Kassák elszigetelődött a folyóirataival, „művészetelméleti írásai inkább hirdetik, mintsem artikulálják nemes és szép költői-szociális programját”. A Tanácsköztársaság alatt a költő az írói direktórium tagja volt, de a bolsevizmustól azért igyekezett távolságot tartani. Az Egy ember életében élesen bírálta is a Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját: előbb perbe fogták, később ezeket a részeket kicenzúrázták könyvéből.

– A ló meghal vagy a Számozott versek némelyike József Attila óta hat a magyar verskultúrában, de ennek jelentőségét ma inkább a professzionális irodalomértelmezés tartja számon – jegyzi meg Kulcsár Szabó. Kassák hatása a ’80-as években érezhető volt az Új Symposion költőinél, míg ma az a kérdés, milyen esélye lehet „az avantgárd örökség karakteres nyelvi materializmusának”. Lehet ebben a korban is mindenfajta alkotói program és elhivatottság nélkül verselni, „de a legkevésbé Kassák finomkodástól mentes elkötelezettségével” – mondja a professzor. Kassáké ezért szerinte ma nem annyira ismeretlen, mint inkább kényelmetlen irodalmi örökség.