Természetesen a filmfesztiválra, Roger Taylor dobossal, hogy aztán – ezt már csak a krónikákból tudtuk meg – De Niróval egy olyan musicalről cseverésszenek, amelynek zenei alapját Queen-dalok adnák. May arról is beszélt, mennyire szereti az akvarelleket, és ezért sétáltak körbe a téren, hátha talál kedvére valót az utcai árusoknál. Beszélgetésünk pár percig tartott. Végül kedvesen elköszönt, újra kezet nyújtott, és a barátnőjével kézen fogva elvesztek a forgatagban. Mi csak álltunk ott Atya cimborámmal, bambán, és el sem hittük, mi történt. Nagyon nem a szelfiposztolási őrületben éltünk még, úgyhogy csak akkor jutott eszünkbe, hogy mi lükék, leállunk Brian Mayjel beszélgetni, és egy közös fotót sem csináltunk. Pedig mindkettőnk hátizsákjában ott lapult a fényképezőgép.
Ez a találka több mint húsz éve történt. Főszereplője, a világsztárságában is ennyire közvetlen és emberi zenészóriás, a nem mellesleg tíz éve asztrofizikából is ledoktorált Brian May ma ünnepli 70. születésnapját. Ennek örömére érdemes betenni pár szerzeményét, mondjuk az 1976-os Tie Your Mother Downt, az 1978-as Fat Bottomed Girlst, az 1986-os Hegylakó-betétdalt, a Who Wants to Live Forevert vagy a Freddie Mercury halála előtt, 1991-ben megjelent utolsó Queen-albumon hallható The Show Must Go Ont. Elnyűhetetlenek.
