A Lenny főszerepéért 1974-ben újabb Oscar-jelölés lett a jutalma, de a díjat még nem kapta meg. Két év múlva sem, amikor Az elnök embereiben a Watergate-botrányt felderítő egyik újságíró bőrébe bújt. Aztán jött 1979 és a Kramer kontra Kramer: először nem akart igent mondani a főszerepre, végül belement, de kikötötte, hogy improvizálhat és a vágásba is beleszólhat. A film tarolt az Oscar-gálán, öt díja közül pedig az egyik végre Hoffmannak jutott. Az Aranyoskámban női ruhába bújt – ezért 1982-ben megint Oscarra jelölték. Öt évre rá aztán hetekig élt együtt autistákkal, hogy hitelesen tudja eljátszani az Esőember főszerepét Tom Cruise mellett, akivel testvérpárt alakítottak. A filmet 1988-ban mutatták be, Raymond Babbitt szerepéért pedig megkapta második Oscarját. Alakítása lenyűgöző, s mindez nem csupán színészi teljesítmény volt a részéről, de társadalmi szerepvállalás is, amellyel kiállt a megkülönböztetés ellen.
Hoffman ezzel tényleg elért pályája csúcsára, és sajnos azon kevés színészek egyike, akiket idős korukra mintha elkezdett volna mellőzni Hollywood. Pedig egyedüliként három olyan filmben is főszerepet játszott, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Hat Golden Globe-, három BAFTA-díjjal és a tiszteletbeli César-díjjal is kitüntették. Legtöbbször pedig Tahi Tóth László a magyar hangja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!