Jókedvében teremtette az isten a Zugligetet, gond és bánat itt víg kacagásra derül – írta egykor Vörösmarty, de a budai övezet egyik ikonikus épülete, az indóház hosszú évtizedekig mégis szomorú sorsra volt ítélve. Most azonban újra a város egyik éke lehet.
A romantikus budai övezetben a XIX. század elején jelentek meg az első nyaralók, villák, vendégfogadók, hamar ez lett Pest-Buda egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Bár a Zugligetbe vezető lóvasút tervét már a XIX. század derekán felvetették, és 1852-ben ki is adták az első hivatalos engedélyt a sínpálya megépítésére, az építkezés akkor nem valósult meg. A fővárosiak körében egyre népszerűbb környéken, a Lánchíd és Zugliget között végül 1868. június 30-án indult meg Buda másodikként kiépült lóvasúti járata, amely a mai Retek utca–Szilágyi Erzsébet fasor–Zugligeti út útvonalon érte el az egykori Szarvas vendéglőhöz közeli végállomását. Ennek a fogadóépülete csak 1885-ben épült meg Kauser József tervei alapján. A csipkézett fafaragványokkal, virágokkal, madarakkal, szívekkel dúsan díszített, alpesi villához hasonló pavilon legfőbb éke a lejtő alján szétterülő félköríves terasz, amelyre egy elegáns kő lépcsősor vezet fel. Az épület középső szárnya akkoriban nyitott peron volt. A két szélső pavilont, amelyekben a posta fiókja és távírdája működött kora tavasztól késő őszig, csak a tető kötötte össze, de ezt 1920-as években kétszintes épületrésszé alakították át.
A zugligeti lóvasutat 1896-ban felváltotta a villamos, amely nehezen tudott ezen a szakaszon közlekedni, de egy tragikus baleset is sürgette egy új végállomás építését. 1903-ban, amikor elkészült az új helyszín, amely ma a Libegő alsó állomása közelében található, az egykori lóvasút végállomásának épülete egyszerű megállóhellyé változott. Az 58-as villamosvonalat a rossz műszaki állapotára való tekintettel 1977. január 17-én leállították, a villamos helyett villamospótló autóbuszokat indítottak. A posta, illetve távírda egy ideig még működött az épületben, de a főváros kellő forgalom hiányában ezeket a hivatalokat is bezáratta, majd jelentős belső átalakításokkal bérlakásokat alakítottak ki benne. A rendszerváltást követő években a lakókat kiköltöztették, a leromlott állapotú épületet idővel hajléktalanok és drogosok foglalták el.
2006-ban készült egy állapotfelmérés, és kísérletek is történtek a hajdani indóház hasznosítására. Felvetődött például, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egy kihelyezett műhelye működhetne itt, ebből azonban nem lett semmi. Hegyvidék önkormányzata öt éve még túl akart adni az épületen, de végül a felújítás mellett döntöttek. A ZDA-Zoboki Építésziroda tervei alapján, Máthé Zsuzsanna művészettörténész hathatós közreműködésével tavaly decemberben indulhatott el az épület teljes műemléki felújítása, amely magában foglalta a pinceszint beépítését, a hegyoldalba süllyesztve pedig új, többfunkciós épületrészt hoztak létre. Zoboki Gábor, Reppert Béla és Dobrányi Ákos építészek a tervezések során visszanyúltak az 1920 előtti állapothoz, így a rekonstrukció során elbontották a középső szakasz utólagos beépítését, az egykori nyitott várócsarnokot oldalról most már üvegfal határolja.
Bár a lépcsőfeljáró míves kovácsoltvas korlátját néhány éve ellopták, ennek pótlását a részletes felmérések alapján megoldották. A műemléki rekonstrukció során úgy alakították az épületet szegélyező területet, hogy bármikor újra járhatna villamos ezen a szakaszon.
A kivitelezést az Archibona Kft. nyerte meg, az összköltség 995 millió forint volt – ennek egyharmadát a Norvég Alap, kétharmadát a Miniszterelnökség finanszírozta – a munkálatok pedig a tervezett egy évnél korábban befejeződtek. A hegyvidékiek szavazatai alapján az épület a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont nevet viselheti. Ideköltözik a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria, amely a honlapon található információk szerint szeptember 17-én nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Kerestük az intézmény vezetőjét azzal kapcsolatban, hogy milyen változások várhatók a gyűjtemény működésében, de nem kaptunk választ. Az önkormányzat is csak a hivatalos átadó után ad felvilágosítást arról, hogy milyen funkciót tölt be még a kibővült épületegyüttes, illetve ki felel az üzemeltetésért.
