Jókedvében teremtette az isten a Zugligetet, gond és bánat itt víg kacagásra derül – írta egykor Vörösmarty, de a budai övezet egyik ikonikus épülete, az indóház hosszú évtizedekig mégis szomorú sorsra volt ítélve. Most azonban újra a város egyik éke lehet.
A romantikus budai övezetben a XIX. század elején jelentek meg az első nyaralók, villák, vendégfogadók, hamar ez lett Pest-Buda egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Bár a Zugligetbe vezető lóvasút tervét már a XIX. század derekán felvetették, és 1852-ben ki is adták az első hivatalos engedélyt a sínpálya megépítésére, az építkezés akkor nem valósult meg. A fővárosiak körében egyre népszerűbb környéken, a Lánchíd és Zugliget között végül 1868. június 30-án indult meg Buda másodikként kiépült lóvasúti járata, amely a mai Retek utca–Szilágyi Erzsébet fasor–Zugligeti út útvonalon érte el az egykori Szarvas vendéglőhöz közeli végállomását. Ennek a fogadóépülete csak 1885-ben épült meg Kauser József tervei alapján. A csipkézett fafaragványokkal, virágokkal, madarakkal, szívekkel dúsan díszített, alpesi villához hasonló pavilon legfőbb éke a lejtő alján szétterülő félköríves terasz, amelyre egy elegáns kő lépcsősor vezet fel. Az épület középső szárnya akkoriban nyitott peron volt. A két szélső pavilont, amelyekben a posta fiókja és távírdája működött kora tavasztól késő őszig, csak a tető kötötte össze, de ezt 1920-as években kétszintes épületrésszé alakították át.
A zugligeti lóvasutat 1896-ban felváltotta a villamos, amely nehezen tudott ezen a szakaszon közlekedni, de egy tragikus baleset is sürgette egy új végállomás építését. 1903-ban, amikor elkészült az új helyszín, amely ma a Libegő alsó állomása közelében található, az egykori lóvasút végállomásának épülete egyszerű megállóhellyé változott. Az 58-as villamosvonalat a rossz műszaki állapotára való tekintettel 1977. január 17-én leállították, a villamos helyett villamospótló autóbuszokat indítottak. A posta, illetve távírda egy ideig még működött az épületben, de a főváros kellő forgalom hiányában ezeket a hivatalokat is bezáratta, majd jelentős belső átalakításokkal bérlakásokat alakítottak ki benne. A rendszerváltást követő években a lakókat kiköltöztették, a leromlott állapotú épületet idővel hajléktalanok és drogosok foglalták el.