Az Animascope-ot Pataki fontosnak tartja abból a szempontból is, hogy nemcsak a diplomafilmeket mutatják be, de válogatnak az egyetemi órák alatt készült stúdiumgyakorlatokból is. Mint hozzátette, a kisfilmek nagyon széles skálán mozognak stílus, technika tekintetében is, de nem kimondottan emlékszik egymáshoz nagyon hasonló diplomafilmekre a témaválasztás szempontjából sem.
A fiatal animációs alkotók körében népszerű ma a vágyakozást, erotikát fenyegetettséggel, szürreális hangvétellel vegyíteni. Tóth Luca Superbiája mellett említhetjük a KAFF-nagydíj nyertesét, Wunder Judittól a Köteléket is. De hasonló volt Lovrity Anna Katalintól a Vulkánsziget vagy Andrasev Nadjától A nyalintás nesze. Az ötletesen alkalmazott vizuális elemek nyomán egymás mellé tehetünk olyan szimbolikus műveket is Pataki szerint, mint Orosz Tinától a Bye bye, mom, valamint Dell’Edera Dávidtól a Balkon.
Utóbbi a KAFF-on a filmkritikusok díját is hazavihette. Mindkét sztori a közösség erejét mutatja meg. Míg Dell’Ederánál egy lakótelepi kósza kiáltozás erősödik hamarosan üvöltésorkánná, addig Orosznál azt látjuk: egy városban ha az emberek elbúcsúznak szerettüktől, cserébe egy darabot adnak a testükből. Tehát máris a Wireless függésrendszerénél, kapcsolati hálójánál találjuk magunkat.
