Egy különös királylány és az egymásnak feszülő drótfigurák

Negyedik alkalommal rendezik meg a Metropolitan Egyetem animációs mustráját, az Animascope-ot.

Negyedszerre tartja meg animációs mustráját a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU), az érdeklődők elé tárva a hallgatók legfrissebb munkáit. Az idei Animascope ma este fél hétkor kezdődik az Átriumban, az évnyitóra ezúttal a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem is hivatalos. – Miután egyre több a külföldi diák az egyetemen, az esemény mindvégig kétnyelvű lesz – mondta el lapunknak a METU hallgatója, Orosz Tina, aki részt vesz a vetítés utáni beszélgetésen is. A fiatal animációfilmes munkája, A tizenharmadik királylány népszerű volt mind az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon (KAFF), mind pedig a néhány hete megrendezett BuShón. A sikerben része lehet annak is, hogy A tizenharmadik királylány elvontabb, nehezen értelmezhető stílus helyett humorral fűszerezve mesél. – Manapság kevés itthon a vicces animációs rövidfilm, és úgy gondolom, az emberek ki vannak éhezve a humorra. A diplomamunkám, a Bye bye, mom viszont komolyabb témával foglalkozik, a királylány után szerettem volna kísérletet tenni egy narráció és dialóg nélküli film elkészítésére. Mindkét mű fájdalmas dologról szól, de A tizenharmadik királylányban iróniával kezeltem ezt – mesélte Orosz Tina.

Látható lesz az idei Animascope-on Pataki Szandra stop-motion animációja, a WireLess is. Ő idén már óraadóként tanít a METU-n, kisfilmjét pedig a cannes-i filmfesztivál Short Film Corner programjában mutatták be. A nem épp pozitív hangvételű alkotás egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol az egymásnak feszülő erők mindenkire hatással vannak. A küzdelemből láthatóan senki nem vonhatja ki magát. Munkája kapcsán Pataki Szandra arról beszélt lapunknak: az elvont fogalmak, szürreális érzelmek közvetítésére az animáció számára a legmegfelelőbb műfajnak bizonyul. Az egymástól való függést így tudja a drótszimbolika segítségével érthetően, pontosan leképezni. Mindenképp vinné tovább ezt a vonalat a továbbiakban, mert úgy látja, ha a valóságot a látottaknak megfelelően próbálná visszaadni, nem használná ki az animációs műfaj adta lehetőségeket.

Az Animascope-ot Pataki fontosnak tartja abból a szempontból is, hogy nemcsak a diplomafilmeket mutatják be, de válogatnak az egyetemi órák alatt készült stúdiumgyakorlatokból is. Mint hozzátette, a kisfilmek nagyon széles skálán mozognak stílus, technika tekintetében is, de nem kimondottan emlékszik egymáshoz nagyon hasonló diplomafilmekre a témaválasztás szempontjából sem.

A fiatal animációs alkotók körében népszerű ma a vágyakozást, erotikát fenyegetettséggel, szürreális hangvétellel vegyíteni. Tóth Luca Superbiája mellett említhetjük a KAFF-nagydíj nyertesét, Wunder Judittól a Köteléket is. De hasonló volt Lovrity Anna Katalintól a Vulkánsziget vagy Andrasev Nadjától A nyalintás nesze. Az ötletesen alkalmazott vizuális elemek nyomán egymás mellé tehetünk olyan szimbolikus műveket is Pataki szerint, mint Orosz Tinától a Bye bye, mom, valamint Dell’Edera Dávidtól a Balkon.

Utóbbi a KAFF-on a filmkritikusok díját is hazavihette. Mindkét sztori a közösség erejét mutatja meg. Míg Dell’Ederánál egy lakótelepi kósza kiáltozás erősödik hamarosan üvöltésorkánná, addig Orosznál azt látjuk: egy városban ha az emberek elbúcsúznak szerettüktől, cserébe egy darabot adnak a testükből. Tehát máris a Wireless függésrendszerénél, kapcsolati hálójánál találjuk magunkat.