Babylon Berlin: éjsötét világ a fényűzés mögött

A legdrágább német tévésorozat már címével is egy bűnös, ármánykodás és hazugságok által áthatott városra utal.

„A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja” – ezek Jézus szavai János evangéliumában, de a Babylon Berlin történetének jellemzésére is illenek. A legdrágább német tévésorozat (negyvenmillió euróból készült) ugyanis már címével is egy bűnös, ármánykodással és hazugságokkal teli világra utal.

Jeruzsálem és Babilon (vagy másképpen Bábel) a jó és a gonosz jelképei a Bibliában. Előbbit Isten azért választotta, hogy eszköze legyen szándékai végrehajtásában, míg utóbbit a Sátán használta fel a Föld és az emberek feletti uralkodás eléréséhez. A két világháború közötti Berlin a tizenhat epizódosra tervezett sorozatban az utóbbira hasonlít inkább, ahol még a legnemesebbnek tűnő jellemeknek is vannak titkolnivalóik, gyarlók és bizonyos pillanatokban roppant elesettek, ugyanakkor mindez ki is emeli őket a nagyváros testnedvekkel sötétre festett zegzugaiból.

A Volker Kutscher Gereon Rath-krimijeiből készült Babylon Berlin (amelyet Magyarországon az HBO sugároz) a legfeketébb film noirokat idézi nemcsak látványvilágában, hanem történetében is. Rath (Volker Bruch) Kölnből érkezik a fővárosba, hogy a Rajna-parti település polgármesterének zsarolási ügyében nyomozzon. Mivel az eset roppant kínos (a politikusról két szajha társaságában készült filmfelvétel), a detektívre komoly nyomás nehezedik megbízója részéről.

A pikáns film természetesen azt jelenti, hogy Rathnak a fényűzés mögött rejlő, éjsötét valóságba kell fejest ugrania, ahol prostituáltakkal, pornófilmesekkel, drogfüggőkkel, lebujtulajdonosokkal és gengszterekkel kénytelen szembeúszni. Ebben az erkölcsrendészet vezető nyomozója, Bruno Volter (Peter Kurth) és a rendőrségen titkárnőként dolgozó Charlotte Ritter (Liv Lisa Fries) támogatja őt, bár önös érdekeik időnként felülírják segítőkészségüket. Volter ugyanis mindenkiben az ellenséget látja, félti a pozícióját, de a zsarolástól sem riad vissza.

A korszak mindennapjait egyébként nemcsak a remek díszletek és számítógéppel vissza- vagy újrarajzolt helyszínek teszik kézzelfoghatóvá, hanem az akkoriban uralkodó közhangulat is. 1929-ben járunk, a nagy gazdasági világválság kirobbanásának évében: tombol a munkanélküliség, mindenki próbál életben maradni, egy Adolf Hitler nevű politikus pedig belekezd hatalma kiépítésébe. Igaz, utóbbi csak erősen burkolt formában jelenik meg a Babylon Berlin első évadában, mindössze Volter ejt el annyit egy első világháborús veterántalálkozón, hogy vesszenek a nemzetiszocialisták. A kommunisták viszont külön sztoriszálat kapnak, bár a Szovjetunióból elmenekült Trockij segítése nem épp a tervek szerint alakul.

A Tom Tykwer, Achim von Borries és Henk Handloegten felügyelete mellett levezényelt sorozat első fele kellően változatos, realisztikus és izgalmas munka. Ha a fennmaradó nyolc epizód sem arra fut ki, hogy egy feloldhatatlan és mindenkit érintő összeesküvés szálait kelljen kibogozniuk a főhősöknek (sajnos a nagy ívű krimik örökké ettől szenvednek, lásd például A híd című skandináv sorozat második évadát, amelynek nem tett jót az ilyesmi), akkor valószínűleg a többség örömmel veszi majd, ha Gereon Rath kalandjai a jövőben is folytatódnak.