Az angol színpadi változat tovább ment az Engedj be! amerikai remake-jénél, és leginkább a központi témát, Eli és Oskar barátságát, kamaszszerelmét tartotta meg – erről Pálfi György, a Taxidermia és a Hukkle rendezője beszélt nemrég lapunknak. Színházi debütálásához keresve sem találhatott volna izgalmasabb alapanyagot: Tomas Alfredson 2008-as vámpírdrámája az előző évtized egyik emblematikus alkotása. A társas magányról, menekülésvágyról mesélő film úgy tudta horrorba ágyazni a vérszívókkal kapcsolatos történetek jól ismert elemeit, hogy közben inkább tűnt kisrealista paneldrámának, mintsem rémtörténetnek. A brit színpadi változat forgatókönyveséről pedig szintén hallhattunk már: John Tiffany és J. K. Rowling mellett ő jegyezte a Harry Potter és az elátkozott gyermek című darab szövegét.
Ehhez képest Matt Reeves 2010-es hollywoodi feldolgozása sajnos misztikus akcióhorrorrá fokozta John A. Lindqvist történetét, benne sátánista bűntényt szimatoló nyomozóval, démoni tekintetű vérszopó lánnyal, valamint Skandinávia helyett Új-Mexikóval. Oskar és Eli helyett itt már Owen és Abby barátkozását figyelhettük, utóbbi szerepében ráadásul a titokzatosságot egy előrebillenő fejtartással megoldó Chloe Grace Moretzcel. De legalább a Rubik-kocka megmaradt mint barátkozást elősegítő eszköz. Persze ne legyünk igazságtalanok, az eredeti történet van annyira érzékeny és sokrétű, hogy kilúgozva is el tud vinni a hátán egy filmet.
Vagy ezúttal színházi darabot: az iskolai bántalmazással és tinédzsermagánnyal sokkoló sztorit a Merlint és Átriumot egykor vezető Magács László teátruma, a Trip dolgozta fel. November 1-je és december 31-e között, blokkokban játsszák a színművet a Jászai Mari tér közelében található Palatinus házban, az egykori pártétkezdében.
Pálfi György rendezése az Alfredson-dráma történetvezetését követi, így nem kell tartania annak, aki a Los Alamos-i bűnügyi hajszával nem tudott mit kezdeni. A Taxidermia alkotója viszont elmozdult a mindkét film közegét adó nyolcvanas évektől, és modernebb eszközöket adott hősei kezébe. Oskarék így már Rubik-kocka helyett napjaink kütyüin játszanak, a fiú pedig videobeszélgetést is folytat apjával, ami egyébként egyike a darab érdekes vizuális megoldásainak.