Ózdra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szép. A téli reggel meg az első, vékony hóréteg végképp nem tesz jót a reménytelenül szürke tájnak. Ha nem lenne minden ennyire barátságtalan az egykori szocialista iparvárosban, talán kevésbé fázna az ember. Sajóvárkony ma Ózd része, de falusias a hangulata, pár régi parasztházat is látni itt. Az általános iskola több földszintes házban működik, a művelődési ház ablakain sűrű rács. Mindig ugyanaz az élmény: a magyarországi vidéki szegénység.
Az iskolán is nagyon látszik a pénztelenség. Nem az a kérdés, mit kellene felújítani, hanem az, hogy mit nem. Rövid lista lenne. Az osztályteremben legalább meleg van. Hét srác a gitárokat pengeti, a dobokat püföli. Próbálnak, hiszen hamarosan fellépnek a Várkonyi Csibészek. Nemcsak cigányzenét játszanak, de minden azzá válik a kezükben: a gyerekdal, a karácsonyi ének, a popsláger. A végére úgy begyorsul a zenekar, hogy szinte nem tudják követni önmagukat. A tanáruk, Berkeszi Dávid köztük ül. Egy kannán dobol, és hagyja, hogy a fiúk kitombolják magukat. Baseballsapkát visel, ahogy a srácok közül is többen. Dávid egyébként nem zenész. Soha nem is volt az. Magyart és angolt tanít a Sajóvárkonyi Általános Iskolában. Sok a magatartási problémákkal küzdő, halmozottan hátrányos helyzetű gyerek. A legtöbben romák. Hamar rájött, hogy itt nem lehet felülről nézni a diákokra. Eredményt csak úgy lehet elérni, ha az ember szemmagasságból beszél, kezet nyújt. Úgy tart tekintélyt, hogy nem próbál mindenáron tekintélyt tartani.
Amikor a János vitézt tanította, behozott egy hip-hop alapot, és az osztállyal együtt elrappelték a szöveget. A hip-hop rajongó társaságot így lehetett megnyerni Petőfinek. A legnagyobb problémája a rengeteg konfliktus. A gyerekek között, a gyerekek és a tanárok közt, a szülők és a tanárok között. – Erre kellene jó módszereket találnunk, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. Ezt semmilyen alaptantervben nem fogják nekünk megírni – mondja Dávid, aki a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával, felzárkóztatásával és integrációjával foglalkozó Van Helyed Alapítványnak is munkatársa. Az alulról szerveződő kezdeményezésekben hisz. Szerinte hagyni kell, hogy az ilyesmit azok csinálják, akik akarják és tudják.