„Tahi Tóth László családja és a Vígszínház társulata mély fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy Tahi Tóth László Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után életének 75. évében elhunyt. Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük” – írta ki a szomorú hírt a Vígszínház közösségi oldalán tegnap délután.
Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten, Tahi-Tóth Nándor és Pfeiffer Eleonóra gyermekeként. Hat testvére közül kettő, Tóth-Tahi Máté és Tahi József hozzá hasonlóan szintén a színházi pályát választotta. Ő a Színház- és Filmművészeti Főiskola 1966-os elvégzése után rögtön szerződést kapott a Vígszínháztól, ahová gyakorlati évei is kötötték, s végül egész pályafutását ott töltötte. Olyan darabokban játszott, mint például Krúdy Gyulától A vörös postakocsi, Csurka Istvántól a Házmestersirató, Déry Tibortól a Tükör, Sarkadi Imrétől az Oszlopos Simeon, Csehovtól a Platonov – saját munkásságából ez volt az egyik kedvence –, Ingmar Bergmantól a Jelenetek egy házasságból, William Shakespeare-től a Troilus és Cressida, Nyikolaj Vasziljevics Gogoltól az Egy őrült naplója.
A közönség számtalan filmben is találkozhatott vele, illetve szinkronszínészként is sokszor hallhatta remek orgánumát. Játszott egyebek között az Aranysárkányban, az Egri csillagokban, az Utazás a koponyám körülben, a Kakuk Marciban. Hangját olyan mozikhoz és mesékhez adta, mint például a Kínai negyed, a Még drágább az életed, Az esőember, A gömb, a Harry Potter-filmek, a Sherlock Holmes tévésorozat, a Kung Fu Panda, a Vízipók-csodapók, a Kérem a következőt! és agy a Krisztofóró. Legtöbbször ő volt Pierre Richard (Félénk vagyok, de hódítani akarok; Magas szőke férfi felemás cipőben) magyar hangja is.
Munkája mellett Tahi Tóth imádott teniszezni, és festőművész édesapja hatására festeni is nagyon szeretett, több kiállításon is szerepeltek munkái. Nem csoda, hogy Geg című könyvét – amelyet egyfajta vicces „útmutatónak” szánt színészek számára – saját rajzaival illusztrálta. Ezeken felül pedig több dalban is felcsendült a hangja, ráadásul az 1980-as években egy hanglemeze is megjelent Margitsziget rózsái címmel. Feleségét, Kárászy Szilvia zongoraművészt 1995-ben vette el.