Cseh Tamás indiánjai és hipnotizált, misztikus fotók

A hétköznapok szürkesége helyett négy budapesti galéria színes kiállításait ajánljuk

 Van itt szocreál beütésű grafika a „munka hőséről”, mosogatószivacsokból készült kép, aranyozott háttérre festett, hiperrealista, rózsaszín mosogatókesztyű ikonszerű összhatással, papírhalak a Hős utcából, a panel ablakában csillagos sörrel lazító magányos Batman és olyan gyerekrajzok, amiknél sokszor kétszer is megnéztem, hogy valóban negyedikes, vagy éppen kilencedikes-e az alkotó.

David Bowie énekelte, hogy mindenki lehet hős, de csak egyetlen napra. Hát tessék: most elmorfondírozhatunk rajta, hogy miként élnek azok, akiknek nincs választásuk, mert minden egyes nap hősnek kell lenniük. Ugyan közöttünk járnak, de ha elmegyünk a Deák 17.-be biztosan észrevesszük őket. (T. Á.)

Cseh Tamás grafikái - Gross Arnold galéria

Ciao, Arnoldo! – gyakran köszöntötték így római törzshelyén, az Antico Caffe Grecóban az egyik legjelentősebb magyar grafikusművészt, Gross Arnoldot, így amikor 2014-ben belsőépítész fia, Gross András a Bartók Béla úton kávézóvá varázsolta egykori műteremraktárát, szinte magától értetődő volt, hogy a lengyel kultúrát népszerűsítő Gdansk kávézó szomszédja Arnoldo néven fogja kínálni a finomságait. Mindezek mellett adódott a lehetőség, hogy a termékeny alkotó, Gross Arnold művei ne egy szekrény vagy fiók mélyén rejtőzzenek.

A Nemzet Művésze 2015. január 22-én hunyt el, az Arnoldo emiatt Gross Arnold galéria néven is fut, és már rendezett kiállítást Kondor Béla, Amerigo Tot, Szabó Vladimir, Gajzágó Sándor, Szemethy Imre grafikáiból is. Mivel a galéria a névadójához híven a grafikai művészet elkötelezettje, fiatal magyar és külföldi grafikusoknak, illusztrátoroknak is kínál bemutatkozási lehetőséget.

Az idei január 22-e nemcsak a névadó halála vagy a kultúra napja miatt volt hangsúlyos, e napon lett volna Cseh Tamás hetvenöt éves. A képzőművészet valójában korábban volt jelen az életében, mint a zene: már általános iskolásként megmutatkozott a rajztehetsége, 1968-ban az egri Tanárképző Főiskola rajzszakán végzett, tíz évig rajztanárként dolgozott, a rajzolást sosem hagyta abba. A galériában március 3-ig látható kamaratárlaton minden korszakából láthatók rajzok, amelyek visszatérő szereplői a hangszerek és a nyíltszívű, természetszerető és bátor emberek: az indiánok. (T. G.)

Amikor a képből életre kel a mese - K.A.S. Galéria

A Fortepan és a Photoshop találkozása a lézernyomtató gyomrában. Így jellemezhetnénk Daradics Árpád Munkácsy-díjas képző- és áramművész munkáit, amelyekből a Bartók Béla úti K.A.S. Galériában láthatunk most ízelítőt.

Az Amikor a képből életre kel a mese című tárlatra látogatókat plexire vagy lemezre nyomott, újrakeretezett történetek várják. Daradics ugyanis – akár egy jövőből jött gézengúz – digitális szőttesekkel vonja be nyomatait, mitikus, groteszk, játékos rétegeket tapasztva így rájuk. A csészealjakkal, vadászrepülőkkel, lézerkardokkal megtoldott kompozíciók idézőjelbe teszik és átértelmezik a Monarchia korából származó életképeket. Mosolyt csempésznek a túlontúl komor helyzetekbe. A marosvásárhelyi alkotó hipnotizált fotográfiáin ezáltal megmozdul szinte a szokatlan színekbe öltöztetett múlt.

Daradics derűje felolvasztja a fagyott, ódon pillanatokat. Mintha Mikszáth mondana újra egy Tömörkény-novellát. Daradics csintalanul, képregényszerűen fogalmaz, bemozgatja a statikus helyzeteket. Formai asszociációival újrafényezi, feldíszíti az egykorvolt helyzeteket, az elpárolgott ünnepet csempészi így vissza a fakó terekbe.

Daradics fotoszürrealista. Egyszerű portrékat bolondít meg műfaji elemekkel, vagyis zsánert húz zsánerre, de épp így ér el egyedi összhatást. Magánmitológiává fogja össze, örökbe fogadja a töredékes múlt repeszeit. Arra mutatnak rá a munkái, hogy a múltunkból alig valamicskét tudunk csak, és hogy mennyire szörnyű és szórakoztató ez a nemtudás. (V. N.)