– Mit jelent önnek, hogy tagja lett a European Shooting Stars programnak?
– Hihetetlen. Nagy megtiszteltetés itt lenni Berlinben, büszke vagyok, hogy bekerültem ebbe a csapatba, amelyet a sokféleség tesz izgalmassá. Kiváló lehetőség is, hogy kapcsolatokat építsek, és módom nyíljon európai filmekben játszani.
– Az újságírók ugyanazokat a kérdéseket teszik fel önnek?
– Csak ma hat vagy hét interjút adtam. Meglepően sokféle kérdést kaptam, amelyek egy része hasonló, de azok is különböző nézőpontot mutatnak. Némelyik válaszon órákat tudtam volna gondolkodni, de nem lehetett, úgyhogy azokat elszúrtam (nevet). Azokat a kérdéseket szeretem, amikor a nézőpontomra, a véleményemre kíváncsiak.
– Joachim Trier Thelma című tavalyi filmjének ön volt a főszereplője. Milyen érzés volt egy horrorban játszani, miközben egy igen komplex karakter bőrébe kellett bújnia? Hiszen Thelma egy nagyon visszafogott és zárkózott lány, aki sokat változik a film folyamán.
– Nagy próbatétel volt ez a szerep érzelmileg és fizikailag is. Úszóleckéket vettem, hogy megtanuljam a hátúszást, de epilepsziásroham-kezelésre is jártam. A karakter érzelmi komplexitásán sokat dolgoztam, ki kellett például találnom, hogy Thelma hogyan viszonyul a saját természetfeletti képességeihez, ugyanis én másképp reagálnék ilyen helyzetekben. Thelma egy konzervatív, vallásos családban nő fel, majd Oslóba költözik, hogy biológiát tanuljon az egyetemen. Kezd leválni a szüleiről, új dolgokat tapasztal meg, amelyek közül az egyik, hogy természetfeletti tulajdonságokkal van megáldva, a másik pedig az első szerelem egy lánnyal, Anjával. De nem az a fontos, hogy ez egy leszbikus love story. A szerelem egyetemes érzés, ezt próbáltuk megmutatni a filmben. Úgy gondolom, hogy a szenvedély és a szerelem mellett átélt szégyen is – amit a vágyai miatt érez – Thelma érzelmi összetettségét mutatja. Sokat beszélgettem Joachim Trierrel, és közösen igyekeztünk kitalálni a sztori végkimenetelét. Hálás vagyok neki, mert nagyon türelmes és nyitott, ki tudja fejezni, mit akar. Éreztem, hogy színésznőként is tisztel, meghallgatta a gondolataimat.
– Hogyan fogadta a Thelmát a norvég közönség?
– Nagyon jól fogadták nálunk otthon, és nemzetközi szinten is, hihetetlen, hogy része lehettem ennek a projektnek! Nem lehetett megjósolni, hogy ilyen sok fesztiválra eljut a film, hogy ennyit fogunk utazni vele.
A legígéretesebb tehetségek klubja
A European Shooting Stars program húsz éve része a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválnak. Célja felhívni a figyelmet a tehetséges fiatal európai színészekre. Az EFP (European Film Promotion) mind a 37 tagja évente nevez egy színészt, közülük egy szakmai zsűri választja ki a tíz legígéretesebb tehetséget. A részvétel feltétele a 16–32 év közötti életkor, továbbá az angol nyelvtudás mellett az anyaországi, díjakkal is elismert karrier és a nevezés előtti másfél évben eljátszott filmes főszerep. Az elmúlt két évtizedben olyan filmcsillagok voltak shooting starok, mint Rachel Weisz, Daniel Craig, Baltasar Kormákur, Daniel Brühl, Nikolaj Lie Kaas vagy Matthias Schoenaerts. Magyarok is szép számmal képviseltették magukat ebben a programban, többek között Ónodi Eszter, Gryllus Dorka, Hámori Gabi, Nagy Zsolt, Tóth Orsi, idén pedig Tenki Réka.
– A horrorok könnyebben kultfilmekké válhatnak a nyelvi akadályok ellenére is, ahogy azt a japán vagy francia filmeknél láthatjuk. Az ön számára milyen lehetőségeket teremt ez a zsáner?
– Szerencsés voltam, mert igen korán olvashattam a Thelma forgatókönyvét, mielőtt még kiválasztottak a főszerepre. Remekül megírt szkript, sosem tudtam előre, mi fog történni a következő oldalon. A hangsúlyos zsánerjegyek megjelenése a rendező életművében teljesen új vonás, ami szerintem valamiképpen illik Joachim világképéhez. Vicces, hogy sokan horrornak tartják a Thelmát, de ez a műfaj is megváltozott, és régebbi értelemben talán az, de nem a vériszamós fajtából. A horror rejtélyes és nyugtalanító is, ha innen nézzük, akkor a Thelma megfelel a műfaji elvárásoknak.
– Milyen karriert képzel el magának?
– Szeretnék többet színházban játszani, és nemzetközi produkciókban is szerepelni, persze nem mindenáron. Nagyszerű lenne továbbá tévésorozatokban is dolgozni. Számomra új élményt jelentene, mert ez eddig kimaradt az életemből. Főként az tűnik izgalmasnak benne, hogy miképpen építed fel a szerepedet epizódról epizódra. Az erős és összetett karakterek érdekelnek.
– A svéd Alicia Vikander ilyen szempontból lehet a példaképe? Ő a következő filmjében, a Tomb Raiderben nem épp egy komplex karaktert fog alakítani.
– Még nem mutatták be a filmet, amit egyébként egy norvég rendező, Roar Uthaug készített. Örülök, hogy nem szexuális tárgyként ábrázolják benne a főhőst, Lara Croftot. Az előzetes alapján erősnek látom az Alicia Vikander által megformált karaktert, remélem, hogy a két korábbi filmváltozathoz képest jobban árnyalták ezt a független, erős és fiatal nőt. Nagyon szerettem Alicia Vikandert az Egy veszedelmes viszonyban, ahol egy sebezhető, de összetett szereplőt formált meg. Szerepe szerint nem fizikailag volt erős, nem valami nagy cselekedetet hajtott végre, hanem komplexitásában tűnt átütőnek. Olyan női karaktert formált meg, akinek hatása van az eseményekre, nem csak elszenvedője azoknak, és nincs alávetve a férfiaknak.
– Lesz ideje egy kicsit kiélvezni Berlint?
– Azt hiszem, nem jut idő városnézésre, pedig most járok itt először, és Berlin az egyik kedvenc városom. Szívesen megnéznék néhány kiállítást, meg filmekre is beülnék, de ez most nem fog menni. Úgyhogy vissza fogok térni.
