Muszájkoncert nélkül a színpadon: Bubik Istvánék nyomdokain

Fesztiválon robbantanak szombat este a legmenőbb színészzenekarok az Akváriumban.

„Színészzenekarok nagy nyári fesztiválja, kicsiben, télen! A nagy halak együtt tekinthetők meg az Akváriumban!” – így hirdetik a szombat esti Színészfesztivál az Akváriumban elnevezésű eseményt a szervezők, akik egyben az est fellépői is. A hat együttesben közel ötven szakmabeli csillantja meg zenei tehetségét a koncertpódiumon.

Komolyabb szubkultúráról rántják le a leplet a mai rendezvényen azok a színészek, akik szabadidejükben zenéléssel foglalkoznak. A fesztiválról az egyik fő szervezőt, Gémes Antost, a Harmadik Figyelmeztetés énekesét kérdeztük.

– Fillár Istvánnal (gitár), Cserna Antallal (gitár), Puskás Péterrel (billentyű), László Zsolttal (basszusgitár) és Pethő Gergővel (dob) régóta vagyunk jó barátságban, de kilenc éve döntöttünk úgy, hogy összerakunk egy zenekart, amellyel premierbanketteken akartunk alaposan átdolgozott slágereket játszani, erős öniróniával. Ez a kezdeményezés úgy kinőtte magát, hogy mostanra több száz fős bulikat csinálunk Budapesten és vidéken egyaránt. Klubokban, fesztiválokon játszunk, és nem egy színészzenekarral jó kapcsolatot ápolunk, így arra gondoltam, kéne egy olyan nap a tél közepén, amikor fesztiválhangulatot tudunk varázsolni Budapestre. Nem titkolt szándék, hogy a színházakat is népszerűsíteni szeretnénk ezzel – mondta el lapunknak a színész, aki szerint a tapasztalat azt mutatja, hatással van egymásra a két közeg: a színházba járók szívesen eljönnek a koncertre, de a zenekarral is be tudnak vonzani olyan nézőket, akik korábban nem jártak színházba. A ma este fellépő közel ötven színész számos színházhoz kötődik, így nem kis mozgósítóereje van az eseménynek, amelyből szeretnének hagyományt teremteni a szervezők, s amelyhez Gémes Antos emlékei szerint legalább tíz éve nem volt hasonló.

– A mostani színészképzés az univerzalitásra törekszik, vannak az egyetemen hangszeres képzések is, de nem magától értetődő, hogy egy színész egyszersmind zenész is – mondja Gémes, aki legtöbbször az esti előadások után, tíz órakor ül össze a társaival próbálni. – Minket az köt össze, hogy rettenetesen szeretünk együtt zenélni, és a közös munkánk olyan alkotó folyamat, amely kicsit kizökkent a szakmánkból, amivel nap mint nap foglalkozunk. Azt hiszem, azért is működik évek óta szinte súrlódásmentesen a csapat, mert nincs rajtunk a muszájkoncertek terhe – teszi hozzá mosolyogva.

A színészzenekar nem mai találmány. Bár könnyen lehet, hogy korábban is összeverődtek a színházi világ bohém művészei egy-egy estére közösen muzsikálni, a XX. század elejéről már írásos nyomát is felleljük az ilyen típusú mulatságnak. Az 1924-es Színházi Élet Intim Pista szájába adva szellőztette meg a Hungáriában tartott Színészbálról: „Az előkészületekről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy lesz egy Pompadour- és egy Mézeskalács-szoba és egy teljes színészzenekar, amelyben Tanay Frigyes viszi a prímási szerepet ”

A színpadi tehetség azóta is gyakran párosul zenei ambíciókkal színészeink körében. Talán még sokan emlékeznek a nyolcvanas évek népszerű csapatára, amely Bubik István, Sipos András és Forgács Péter 1981-es Beatles-emlékkoncertjéből nőtte ki magát. A banda, amelynek később Sasvári Sándor, Dunai Tamás, Gesztesi Károly és Makrai Pál is tagja lett, Színészzenekar néven vonult be a köztudatba, és még a rendszerváltás utáni években is koncertezett.

– Az 1950-es, 60-as években még mások voltak az elvárások egy színésszel kapcsolatban, mint ma – mondja Gajdó Tamás színháztörténész. – Akkoriban az kellett, hogy egy színésznek legyen szép a termete, jó a hangja és kifejező a játéka, de hogy tudjon énekelni, táncolni, zenélni is, az nem volt még követelmény.

Ezért is váltott ki olyan ovációt a közönségből az első nagyobb hullám, amelyben univerzális tehetségüket villantották fel a színészeink. 1988-ban mutatták be a Thália Színházban a Mindhalálig Beatles című darabot, amelyben négy prózai színész, Mikó István, Forgács Péter, Gesztesi Károly és Incze József alakított nagyot. A siker akkora volt, hogy a csapat onnantól fogva az előadástól függetlenül, koncertszerűen is fellépett több ízben.

– Incze József direkt a darab kedvéért tanult meg dobolni. Az előadáson tizenvalahány dalt játszottunk, de mivel akkora volt a siker, hogy a közönség nem akart hazamenni, folyton ráadást kellett adnunk, így megtanultunk még egyszer annyit, hogy ne kelljen folyton ismételnünk – emlékezik Mikó István, majd hozzáteszi: – Sokan azt hitték, regnáló zenekar vagyunk, és rengeteg helyre kezdtek hívni minket, így aztán összeraktunk egy majdnem kétórás műsort, amivel attól kezdve jártuk az országot.

A billentyűs Gesztesit később az e célból a József Attila Színházból a Tháliába átszerződő Győri Péter váltotta basszusgitáron, így a felállás az eredeti együtteséhez hasonló lett. A Beatles-számokat a kis művházak közönségétől a tízezer fős fesztiválközönségig sokak előtt játszotta a csapat, amely csak jó öt éve fejezte be a közös koncertezést.

– A színészzenekarok kialakulását generálhatja egy közös színházi előadás, van, hogy több különböző társulatból összeverődő, zenélni tudó művészek alapítanak együttest és az is előfordult már – legutóbb a vígszínházas A Pál utcai fiúk kapcsán –, hogy az előadásban játszó színészek közül azok, akik tudnak zenélni, zenekart alapítanak, hogy népszerűsítsék a produkció zenéjét – mondja Gajdó Tamás, aki emlékeztet a Kaszás Attila, Méhes László, Rátóti Zoltán és Bardóczy Attila alkotta Velocipéd Színészzenekarra is, amely a kilencvenes évek elején működött.

Időről időre feltűnnek vagy stabilan együtt dolgoznak profi zenészekkel is a színészek és a színésznők, Jordán Adélnak, Péterfy Borinak, Tompos Kátyának például komoly zenei külön útjai vannak. 1999-ben alakult a Könnyű esti Sértés Polyák Lilla, Oberfrank Pál, Hajdu Steve, Kocsis Gergely, Vass György és Fesztbaum Béla részvételével, de Rátóti Zoltán is régóta muzsikál együtt Huzella Péterrel, Tóth Istvánnal, Jenei Szilveszterrel és Sülyi Péterrel a Neil Young Sétány nevű formációban.

A ma esti fesztiválon hat színtisztán színészekből álló banda hivatott elhozni a nyarat a télbe este 7 órától az Erzsébet téri Akváriumban. A sort a most 25 éves Kolibri Színház 16 fős rézfúvós színészzenekara, a Rézpróba kezdi, majd a Karamazov formációja játszik Adorjáni Bálint, Lazók Mátyás, Jankovics Péter és Orosz Ákos közreműködésével. Ezt követően a Garázsbanda című előadásból ismert Bonsai Boy zenekar (Jankovics Péter, Szabó Zoltán, Vinnai András) veszi át a terepet, majd a Novák Eszter jelenlegi zenés osztályának tagjaiból alakult Pink Mojos csinál bulit. Ezután lép színre a fent emlegetett Harmadik Figyelmeztetés, és végül a „csajozós rockot” játszó Bekvart zenél, amelynek tagjai (Formán Bálint, Lábodi Ádám, Keresztény Tamás, Fehér Balázs Benő, Horváth Szabolcs, Kárpáti Pál, Lovas Rozi, Tolnai Hella, Vitányi-Juhász István, Garami Sámuel Miksa, Zságer-Varga Ákos) még a Kaposvári Egyetemen voltak osztálytársak, és az elmúlt nyolc évben olyannyira komolyan vették a közös munkát, hogy nemrég jelent meg az első albumuk, sőt, videoklipet is forgattak már saját számaikhoz.