Nahát, erről elfeledkeztünk – gondolhatták az Iparművészeti Múzeum (Imm) vezetői, amikor rádöbbentek, hogy az intézmény könyvtára és adattára kimaradt az elszállításra kiírt közbeszerzési pályázatból. – Sebaj, ha költözni kell, költöztetjük ezt is – határozhatták el magukat hirtelen, és az összesen csaknem 170 ezer példányból álló gyűjteményt már be is dobozolták – anélkül, hogy a szállításuk és elhelyezésük körülményeit tisztázták volna. A könyvek, dokumentumok és fényképek azonban információink szerint még mindig ott állnak a múzeumban. Nem jogi aggályok merültek fel: a tárolásukra kijelölt raktárat – amelynek elkészültét tavaly tavaszra ígérték – még csak most vakolták ki, a párás levegő pedig könnyen tönkretenné a roppant gyűjteményt. Ez a kis kellemetlenség persze aligha hátráltatja sokáig a költözést, amely esetében úgy tűnik, a műtárgyak védelme sokadik szempont csupán. Másként miért mondana le a Cselovszki Zoltán vezette intézmény önként a gyűjtemény felügyeletéről, miért adná egy magáncégnek letétbe az állami tulajdonú kincseket, hogy azok egy megfelelő tárolásra (egyelőre) alkalmatlan raktárban töltsék az elkövetkező éveket? És miért fizetne mindezért a piaci árnál lényegesen többet?
Ezek azok a kérdések, amelyekre – cikkünk megjelenéséig – nem kaptunk választ az Imm-től, így kénytelenek vagyunk az intézmény munkáját közelről figyelemmel kísérő forrásaink elbeszéléseire támaszkodni. Ezek pedig többnyire káoszról és indokolatlan költekezésről szólnak.
Február végén írtuk meg, hogy az Imm felújítása miatt esedékessé vált költözésére kiírt közbeszerzési pályázat első körben sikertelenül zárult. Az egyértelműen a Museum Complex (MC) nevű műtárgyszállító cégre kiírt tendert egy konkurens cég megtámadta, a Közbeszerzési Döntőbíróság pedig megalapozottnak látta a panaszt, 5 millió forintra büntette a múzeumot, és új pályázat kiírására kötelezte. A feltételek nem sokat változtak, így az MC másodjára is győzedelmeskedett. Egyetlen dolgon alakítottak, öt hónap alatt az intézmény több mint 62 ezer darabból álló gyűjteményének szállítása 1,4 milliárd forintról 2,4 milliárdra ugrott.
Az első tendert tavaly március végén hirdették ki, a szerződést azonban csak 2017 decemberének végén írták alá, vagyis már az indulásnál – a legderűlátóbb becslés alapján is – legalább féléves csúszásban voltak. Ez persze apróság ahhoz képest, hogy nem is kellene feltétlenül elköltöztetni az Imm gyűjteményét. Múzeumi szakemberek véleménye szerint ugyanis az épület felújítását meg lehetett volna oldani a műtárgyak szakaszos költöztetésével az intézményen belül. De ha ez mégsem kivitelezhető, akkor sem kellett volna a város másik végére, egy a mai napig befejezetlen raktárba hurcolni a gyűjteményt. Az MC Jászberényi úti telephelyénél még az Imm közelében üresen álló egykori UPC-központ is jobban megfelelt volna a célnak. Az OTP ingatlanalap kezelésében lévő csaknem 9 ezer négyzetméteres épület kibérlésével a múzeum szó szerint a szomszédba költözhetett volna.
Mivel a gyűjteménnyel együtt a munkatársak is költöznek, a szállításra kiírt tender a számukra biztosítandó irodákról is rendelkezik. Emlékezetes, hogy ez esetben még az irodai ajtók színét is és anyagát is meghatározták, hogy még véletlenül se hagyják veszíteni az MC-t, amely azonban ugyancsak bérli a Jászberényi úti épületet, a Kossuth Nyomda egykori telephelyét. Ennek „köszönhetően” az Imm mintha egy közvetítő beiktatásával bérelne irodát és raktárat, ami jelentős árkülönbséggel jár. A már említett Kinizsi utcai ingatlan teljes bérlése nagyjából 25 millió forintba kerülne havonta, míg az MC-nek egy valamivel kisebb épületegyüttesért ennél több mint 10 millió forinttal fizet többet a múzeum. A feleslegesen kiadott tízmilliók a rekonstrukció teljes, ötéves időtartamára (1 év kiköltözés, 3 év felújítás, 1 év visszaköltözés) vetítve már igazán szép summát tesznek ki.
De még ez is elhanyagolható ahhoz képest, hogy az Imm jogi és gyakorlati szempontból egyaránt lemondott a gyűjteménye felügyeletéről. Az MC-vel kötött szerződés alapján a magáncég rendelkezik az állami vagyonnal, és mindezért egy 1,5 milliárd forintos műtárgybiztosítást kötöttek csupán. Információink szerint ideális esetben csak az Imm gyűjteményének értékesebb darabjait biztosítanák ennyire – egyenként, és nem egyszerre a több mint 62 ezret. Mivel egy ekkora költözés előzmény nélküli az intézmény életében, és semmilyen tesztüzem vagy próba nem előzte meg a procedúrát, illetve a célállomásként kijelölt raktár még el sem készült, nagyon úgy tűnik, hogy legyenek bármilyen profik a csomagolást és a szállítást végző munkatársak, a múzeum vezetése a szerencsére bízta a műtárgyakat.
Az már csak hab a tortán, hogy a közbeszerzésből kifelejtették (vagy szándékosan kihagyták) az Imm könyvtárát és adattárát. Előbbi csaknem 70 ezer, utóbbi közel 100 ezer példányt számlál, elszállításuk és tárolásuk így közel sem marginális feladat. Persze akármilyen komolyan is veszik a könyvek és más dokumentumok költöztetését, kérdés, hogy mi alapján és mennyiért viszik el és őrzik meg azokat, hiszen a tender erről nem rendelkezik. Ha mindez az MC-vel kötött szerződésből is kimaradt, akkor a gyűjteménynek ez a része baráti alapon, mindenféle jogi rendelkezés nélkül kerül ki a múzeumból és áll majd legalább három évig egy magáncég raktárában.
