Milliárdos közbeszerzésekkel szárnyal a Museum Complex

Annyira még senkiben sem bízott az állam, mint a műtárgyszállításban utazó cégben.

Ugyanilyen precizitással jelölték ki a raktározási feltételeket is. A nyertes pályázónak rendelkeznie kell egy legalább 4,9 méter belmagasságú raktárral – olvashatjuk. Az MC raktárépülete éppen ilyen magas, a dolog szépséghibája csupán az, hogy műtárgyakat sosem tárolnak 3 méternél magasabban, vagyis nehezen magyarázható az a plusz majdnem 2 méter, amellyel a konkurenciát távol tartották. Nem világos az sem, miért kell a raktárat 3-5 tonna/négyzetméter teherbírású, targoncázható iparibeton-padlónak borítania, hiszen targoncát egyáltalán nem használnak a műtárgyak elhelyezéséhez. Jóval nagyvonalúbb volt a kiíró a raktár falaival kapcsolatban, hiszen ott elegendőnek ítélték a 10 centiméter vastag szendvicspanelt, amely – információink szerint – a legkevésbé sem felel meg a nemzetközi szabványoknak. A legegyszerűbb eszközzel is könnyen átvágható falelem helyett legalább 30-40 centiméter vastag kő- vagy vasaltbeton-falra lenne szükség – vélik a lapunknak nyilatkozó szakemberek.

A raktárak mellett az IMM munkatársainak kötelezően biztosítandó irodák leírásakor sem bíztak semmit a véletlenre. A falak vastagságát, az ajtók anyagát és színét is rögzítették, végül pedig, a biztonság kedvéért, a raktár- és irodaépület helyét is kijelölték. Hogy az ingatlant tömegközlekedéssel is el lehessen érni, tökéletesen indokolt szempont, ám hogy 1000 méternél ne legyen messzebb a megállótól, és az adott szakaszon csúcsidőben tizenöt perces sűrűséggel kövessék egymást a járatok, az már mulatságosan leszűkíti a kört.

Az MC ügyvezetője biztonsági okokra hivatkozva nem árulta el raktárépületük helyét, ám a cég Facebook-oldalán alaposan dokumentált ingatlanban egyértelműen felismerhető a Jászberényi úti egykori Kossuth Nyomda, és a cégkivonatban szereplő cím is megerősíti a gyanút. Bár az épület tökéletesen megfelel a tender elvárásainak, úgy tudjuk, az MC csupán bérli, vagyis a múzeum egy olyan raktárban tároltatja gyűjteményét, amelyet önmaga is kibérelhetett volna, a közvetítő kihagyásával jelentős összeget megspórolva. Ami még bajosabbá teszi a döntést, hogy információink szerint az épület jelen állapotában alkalmatlan műtárgyak biztonságos raktározására, hiszen felújítását még nem fejezték be. Ráadásul a kiírásban az ekkora állami vagyon esetében általában elvárt teljes felelősségvállalás helyett mindössze 1,5 milliárd forintos műtárgybiztosítás szerepel, amely, mint a piaci szereplőktől megtudtuk, a műtárgyszállítás esetében nem létező biztosítási fogalom.

A márciusi tendert a versenyszűkítés miatt az egyik konkurens cég megtámadta, a Közbeszerzési Döntőbizottság pedig 5 millió forintra büntette az IMM-et, és új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új pályázatot tavaly augusztus végén írták ki, ismét szűk, szeptember 15-ei határidővel. A feltételek nem sokban változtak, nem úgy az ár, amely a márciustól augusztusig eltelt öt hónap alatt 1,4 milliárdról 2,4 milliárd forintra nőtt. A szinte azonos feltételek mellett az MC a második pályázatot is megnyerte, ám a késlekedés miatt csak december végén írta alá a szerződést a múzeummal, ami azt jelenti, hogy a költözés már most több mint fél éve csúszik.

Az IMM szürreális pályázatának eredménye talán érthetőbbé válik, ha végigtekintjük az MC rövid történetét. A céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága (PMMI) alapította, ügyvezetője a múzeum alkalmazottja, Polgár Tibor lett. Mivel a műtárgyszállítási piac addigra már kiszámítható rend és meghatározott szerepek szerint működött, a friss vállalkozás elindítása meglepőnek tűnt, Polgár Tibor azonban akkor éppen a piac működésével, a konkurens cégek irreálisan magas áraival indokolta az MC életre hívását.

Alig fél éve működött a társaság, amikor megnyerte az isztambuli Csontváry-kiállítás képeinek szállítására kiírt pályázatot. Eredetileg a piac addigi legerősebb szereplője, a Hungart Logistic Kft. kapta meg a feladatot, ám az ajánlatában szereplő 40 millió forintot a kiíró, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága nem tudta kifizetni, így új pályázatot írt ki, amelyet gyorsan meg is semmisítettek, a harmadik, meghívásos tenderen pedig már az MC győzött. Az eredményt a Hungart megtámadta, a szerződés aláírásával azonban nem várták meg a közbeszerzési vizsgálat eredményét, az indoklás szerint azért, mert a késlekedéssel veszélybe került volna a kiállítás, ami óriási presztízsveszteséget jelentett volna. A pályázat kiíróját végül 1 millió forintos bírsággal sújtották a tender szabálytalanságai miatt.

Az eset kapcsán a piaci szereplők – a Hungart mellett az Artex Art Services Kft. végez komolyabb műtárgyszállítási munkákat – nehezményezték, hogy az állami cég úgy kap komoly állami hátszelet, hogy még semmit sem bizonyított, referenciáival nem nyerte el a múzeumok bizalmát. Ráadásul a Museum Complex a PMMI telephelyét és járműveit használja, vagyis állami erőforrások segítségével kerül versenyelőnybe.

Az MC a konkurencia aggodalmai ellenére sem szárnyalt, az állam pedig nem adott esélyt, 2012-ben a PMMI-től a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz (MNV) irányította a céget. Információink szerint a PMMI akkori igazgatója, Kálnoki-Gyöngyössy Márton csak komoly politikai nyomásra, szakmai meggyőződése ellenére írta alá a szerződést, hiszen a lépéssel az MC létrehozásának eredeti célja kérdőjeleződött meg. A cégen az MNV sem segített, 2013-ban már 20 milliós veszteséget termelt az MC, felszámolás helyett azonban a privatizáció mellett döntöttek, így a piaci szereplők irreálisan magas árainak letörésére indult szakmai kezdeményezés ha nem is a legegyszerűbb úton, de végül szintén magánkézbe került.

Polgár Tibor 2014-ben vásárolta meg a társaságot. Egy 2014 márciusában készített értékbecslés arra hívta fel a figyelmet, hogy az MC arra az évre jelentős árbevétel-növekedéssel számol, a cég forgalmi értékét mégis csupán 760 ezer forintban határozta meg. Polgár végül 1 millió forintért szerezte meg a cég százszázalékos tulajdonjogát, és ügyvezetőből tulajdonossá válva beváltotta az értékbecslésben foglalt ígéreteket, a szinte fillérekért megvásárolt Museum Complex egy év alatt megduplázta bevételeit.

2015-ben a Várgondnokság Nonprofit Kft. által kiírt tendert megnyerve a nagy port felverő budapesti Csontváry-kiállítás képeit fuvarozhatták Pécsről az egykori Honvéd Főparancsnokság Dísz téri épületébe, majd vissza a baranyai megyeszékhelyre. Ezt követően csapott le az MC-re a Városliget Zrt., amely az elmúlt három évben a közbeszerzési értesítő tanúsága szerint összesen hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, illetve kötöttek egy, a teljes Liget-projektre vonatkozó keretszerződést 850 millió forint értékben.

A Városliget Zrt.-vel kötött legfrissebb szerződések érdekessége, hogy érkezési helyként – vagyis a szállítandó műtárgyak ideiglenes állomásaként – nem az MC raktárát adták meg bennük, hanem más bérraktárakat. Ez felveti a kérdést, hogy ha az IMM tökéletes precizitással az MC épületegyüttesére írta ki pályázatát, miért nem felel meg ugyanaz a raktár a Liget-projekt műtárgyai számára, miért kell az állami vagyont, a közgyűjtemények nagy értékű műkincseit különféle bérraktárakba szállítani.

A Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, valamint az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy kel majd útra az elkövetkező években. A közbeszerzések eddigi tanulságai szerint túlnyomó részüket a Museum Complex fuvarozza majd, ami az eddig felsorolt aggályokon túl kapacitási problémákhoz is vezethet, így könnyen előfordulhat, hogy bármilyen profin teljesíti is feladatait a cég, a Baán László miniszteri biztos által kitűzött határidők jelentősen kitolódnak. A rohamtempóban növekvő költségek mellett pedig ez azért is érintheti érzékenyen a nagyközönséget, mert jó néhány évig be kell érnünk egyetlen nagy múzeummal.

Kérdéseinkkel természetesen megkerestük az Iparművészeti Múzeumot, a Városliget Zrt.-t és az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, választ sehonnan sem kaptunk.