Nehéz elképzelni romantikusabbat annál, mint amikor régi könyvek között keresgélve a konyhaszekrényben egy ismeretlen valcer kéziratára bukkanunk, amit még szépanyánknak írt 1840 körül Liszt Ferenc. Az eset mintegy húsz évvel ezelőtt történt meg Algernon Percyvel, Northumberland grófság egyik előkelő családjának leszármazottjával. Felmenője, Georgina Smythe Anglia legcsinosabb leányzója volt egykor, bájai még Johann Strausst is polkára ihlették. Ám hasonlóan regényes történetet nem lehet keríteni Liszt azon elveszettnek hitt kéziratai köré, amelyet a Régi Zeneakadémián mutattak be a minap mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem legújabb kincseit. Bár az eseményen az argentin nagykövet jelenléte az élénk fantáziával megáldottakat egy fél világot átszelő krimivel kecsegtette, Maximiliano Gabriel Gregorio-Cernadas nagy zenerajongó, felesége pedig zenetudós – valójában ezért voltak ott szombat este a Régi Zeneakadémián, a kéziratok megvásárlásához nincs kapcsolódásuk. Amelyek persze számunkra regényes körülmények nélkül is többet érnek egy fiatalkori keringőnél: a két teljes autográf és a Liszt javításaival ellátott másolatok többsége ugyanis kései, magyar tematikájú mű.
Petőfi Sándor 1848 áprilisában írta A magyarok Istene című versét – a műre készült Liszt-dal, valamint az orgonaváltozat kéziratának érdekessége, hogy a zeneszerző életében első alkalommal írt magyarul a kottába. Mosonyi Mihály zeneszerzőt – aki maga is részt vett az 1848–49-es szabadságharcban – szoros barátság fűzte Liszthez: Mosonyi váratlan, 1870-ben bekövetkezett halálára született a Mosonyi gyászmenete című tétel. E mű korai megfogalmazása annak a darabnak, amely Liszt utolsó előtti életévében Mosonyi címmel került be a Magyar történelmi arcképek zongorasorozatába – a Petőfi szellemének című zongoradarab végleges változata is e ciklusban található Petőfi néven. A Magyar királydal eredetileg a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitására készült, A gyermek himnusza ébredéskor című kórusmű pedig az Engeszer Mátyás által vezetett Magyar Liszt Egylet felkérésére íródott 1874-ben. A puszta keserve más változatban Toborzóként, illetve Cigány rapszódiaként is ismert, míg az Elfelejtett románc feltehetően egy 1848-ban írt, korábban nem publikált mű átirata.
A most bemutatott Liszt-kéziratok mindegyike a Táborszky és Parsch kiadónál jelent meg – Táborszky Nándor élvezte a zeneszerző, zongoravirtuóz barátságát, aki haláláig szívesen lépett fel a kiadó házi zenés estélyein. A kiadó 1895-ben szűnt meg, a kéziratok pedig, amelyeket a zenetudomány elveszettnek hitt, a jogutód Nádor Kálmánhoz kerültek. Ám Nádor Kálmán leszármazottai néhány éve felkeresték a Zeneakadémiát, hogy vizsgálja meg az autográfok eredetiségét, s ha módja van rá, vásárolja is meg. (Nemzetközi árveréseken általában egy-egy Liszt-levél vagy -emléklap szokott előkerülni, a Zeneakadémia számára többnyire elérhetetlen áron.) A Nemzeti Kulturális Alap egyébként több mint két éve, 2015 novemberében ítélt meg húszmillió forint vissza nem térítendő támogatást e kéziratok megvásárlására. Azt, hogy mégis csak most kerültek a szélesebb közönség elé, a Zeneakadémia egyrészt a megvásárlás kérvényezésének, engedélyezésének átfutási idejével magyarázza, valamint azzal, hogy a nagyrészt az 1848-as forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó tematikájú művek kéziratainak bemutatását a 170. évfordulóra időzítették.
