Ebben az ír kisvárosban aránylag sokan élnek magyarok. Ezek a fiatalemberek a munkájuk miatt nem sűrűn járnak haza, szabad idejük egy részét ezért időnként a helyi diszkóban múlatják. Nos, ahogyan meséli a barátom, az történt egyszer, hogy a tulajdonos észrevette, bár a diszkó tele van magyarokkal, előtte nem vettek belépőjegyet. Megvizsgálta, hogyan lehetséges mindez, majd rájött arra, hogy honfitársaink úgy jutottak be jegy nélkül, hogy nem a bejáraton mentek be, hanem a kijáraton. Ahol nem állt jegykezelő. Ügyes! – gondolhatjuk reflexszerűen. A tulajnak azonban a felismerés komoly fejtörést okozott, mert ő úgy szokta meg, hogy az ember a bejáraton megy be, és a kijáraton megy ki. Nem fordítva.
A megoldás az lett, hogy a tulajdonos fölvett még egy embert, akit a kijárathoz állított, és így senki sem tudott többé bliccelni. Csak az egész közösség járt rosszul. Hiszen azóta a kijárathoz állított őr bérét is ki kell fizetniük a látogatóknak a jegy emelt árában. A közösség tehát közvetlenül is belesétált a társadalmi csapdák azon egyikébe, amelyet a kitűnő Hankiss Elemér a közlegelő problematikáján és a játékelmélet logikáján keresztül ismertetett évtizedekkel ezelőtt.
És akkor térjünk vissza még egyszer a fővárosi Fény utcai piachoz, amely arról híresült el, hogy kereskedők borjúhúsként árultak sertéshúst, amivel átverték és megkárosították a vásárlókat. A vége az lett, hogy a sajtó lebuktatta ugyan a csalást, az ezután indult és két évig tartó nyomozást azonban a rendőrség végül következmények nélkül megszüntette. A Magyar Nemzet riportere mindezek után visszatért, hogy megkérdezze a piacon: mi a véleményük a kereskedőknek, vásárlóknak a dolgok alakulásáról. A válaszokból az derült ki, hogy az emberek e helyszínen nem társadalmi csapdákban lépegetnek, hanem, mondhatni, aknamezőkön futballoznak.
Néhány belőlük. Azzal, hogy a rendőrség-ügyészség következmények nélkül hagyta az esetet, a vásárlók tudomására hozta, hogy velük bármit meg lehet tenni. Pedig egy fogyasztói társadalomban a legfontosabb szereplő a fogyasztó.
