Az átverés rothadt gyümölcse

Egy húszéves szakmai múlttal rendelkező hentes azt magyarázta, hogy ha valaki olcsón akar vásárolni, akkor megérdemli, ha átverik.

D. Horváth Gábor
2015. 06. 15. 6:08
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ebben az ír kisvárosban aránylag sokan élnek magyarok. Ezek a fiatalemberek a munkájuk miatt nem sűrűn járnak haza, szabad idejük egy részét ezért időnként a helyi diszkóban múlatják. Nos, ahogyan meséli a barátom, az történt egyszer, hogy a tulajdonos észrevette, bár a diszkó tele van magyarokkal, előtte nem vettek belépőjegyet. Megvizsgálta, hogyan lehetséges mindez, majd rájött arra, hogy honfitársaink úgy jutottak be jegy nélkül, hogy nem a bejáraton mentek be, hanem a kijáraton. Ahol nem állt jegykezelő. Ügyes! – gondolhatjuk reflexszerűen. A tulajnak azonban a felismerés komoly fejtörést okozott, mert ő úgy szokta meg, hogy az ember a bejáraton megy be, és a kijáraton megy ki. Nem fordítva.

A megoldás az lett, hogy a tulajdonos fölvett még egy embert, akit a kijárathoz állított, és így senki sem tudott többé bliccelni. Csak az egész közösség járt rosszul. Hiszen azóta a kijárathoz állított őr bérét is ki kell fizetniük a látogatóknak a jegy emelt árában. A közösség tehát közvetlenül is belesétált a társadalmi csapdák azon egyikébe, amelyet a kitűnő Hankiss Elemér a közlegelő problematikáján és a játékelmélet logikáján keresztül ismertetett évtizedekkel ezelőtt.

És akkor térjünk vissza még egyszer a fővárosi Fény utcai piachoz, amely arról híresült el, hogy kereskedők borjúhúsként árultak sertéshúst, amivel átverték és megkárosították a vásárlókat. A vége az lett, hogy a sajtó lebuktatta ugyan a csalást, az ezután indult és két évig tartó nyomozást azonban a rendőrség végül következmények nélkül megszüntette. A Magyar Nemzet riportere mindezek után visszatért, hogy megkérdezze a piacon: mi a véleményük a kereskedőknek, vásárlóknak a dolgok alakulásáról. A válaszokból az derült ki, hogy az emberek e helyszínen nem társadalmi csapdákban lépegetnek, hanem, mondhatni, aknamezőkön futballoznak.

Néhány belőlük. Azzal, hogy a rendőrség-ügyészség következmények nélkül hagyta az esetet, a vásárlók tudomására hozta, hogy velük bármit meg lehet tenni. Pedig egy fogyasztói társadalomban a legfontosabb szereplő a fogyasztó.

Egy húszéves szakmai múlttal rendelkező hentes azt magyarázta el a riporternek, hogy ha valaki olcsón akar vásárolni, akkor megérdemli, ha átverik. Saját szerepét tehát félreértelmezi az eladó-vevő képletben. Összekacsintva a társaival a kereskedők felelősségét ráterheli a gyanútlan és jóhiszemű vásárlókra annak ellenére, hogy az ő pénzükből él. Ez a gondolkodás a silánysághoz és a tökéletes bizalomvesztéshez vezet.

Egy asszonyt csak azért kísért el a férje, hogy segítsen neki a cipekedésben. Az árukra rá sem volt hajlandó nézni, mert mint mondta, tudja, bármi is van rájuk kiírva, úgyis átverés az egész. Nála tehát már teljes a bizalomvesztés, a végeredmény a közönyösség.

A piac egyik vezetőjén sem azt érzékeltük, hogy fontosak lennének a fogyasztók. Tájékoztatás helyett egy a hasonló esetek elkerülése érdekében létrehozott minőségbiztosítási rendszerről, inkább a leleplezett csalásról kezdett el jogászkodni, mondván, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.

Nehéz ügyek ezek, mert a bizalom helyreállítása sokkal több konfliktussal jár, mintha minden marad a régiben. Ez azonban így elviselhetetlen.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.