Egy húszéves szakmai múlttal rendelkező hentes azt magyarázta el a riporternek, hogy ha valaki olcsón akar vásárolni, akkor megérdemli, ha átverik. Saját szerepét tehát félreértelmezi az eladó-vevő képletben. Összekacsintva a társaival a kereskedők felelősségét ráterheli a gyanútlan és jóhiszemű vásárlókra annak ellenére, hogy az ő pénzükből él. Ez a gondolkodás a silánysághoz és a tökéletes bizalomvesztéshez vezet.
Egy asszonyt csak azért kísért el a férje, hogy segítsen neki a cipekedésben. Az árukra rá sem volt hajlandó nézni, mert mint mondta, tudja, bármi is van rájuk kiírva, úgyis átverés az egész. Nála tehát már teljes a bizalomvesztés, a végeredmény a közönyösség.
A piac egyik vezetőjén sem azt érzékeltük, hogy fontosak lennének a fogyasztók. Tájékoztatás helyett egy a hasonló esetek elkerülése érdekében létrehozott minőségbiztosítási rendszerről, inkább a leleplezett csalásról kezdett el jogászkodni, mondván, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.
Nehéz ügyek ezek, mert a bizalom helyreállítása sokkal több konfliktussal jár, mintha minden marad a régiben. Ez azonban így elviselhetetlen.
