időjárás 12°C Mihály 2022. szeptember 29.
logo

Úgy hiányzik a jogbiztonság!

D. Horváth Gábor
2015.11.30. 07:08

Miként alakult a Magyar Közlöny terjedelme az elmúlt évtizedekben? Az eredmény elképesztő.

Érdekes statisztikát kaptam nemrég Varga Istvántól, a magyar érdekek egyik szóvivőjétől. A pénzügyi szakember megvizsgálta, hogy az új jogszabályokat ismertető Magyar Közlöny terjedelme miként alakult az elmúlt évtizedekben és ma. Az eredmény elképesztő. A nyolcvanas években a közlöny oldalainak száma 1-2 ezer volt évente. 2005 és 2008 között évi 12–16 ezer oldal, 2009-ben pedig már 50 ezer oldal. Azután 2010-től jött a kétharmados kormányzás, és 2013-ban elértük a csúcsot: ebben az évben 90 344 oldalon jelent meg a közlöny, ami közel százszorosát jelenti a rendszerváltás előtti állami irányítás alattinak. Azaz 2013-ban minden naptári napra 250 oldalnyi új szabályt kaptak a magyarok. A II. világháborút követően, az 1945 és 2005 közötti hat évtizedben 195 606 oldalt tett ki a Magyar Közlöny. A 2010 és 2014 közötti öt évben azonban már 231 774 oldalt, ami napi 127 oldalt jelent átlagosan. A temérdek oldalon természetesen csak az új és nyilvános jogszabályok jelentek meg, ám ezek mellett érvényben voltak azok is, amelyeket nem helyeztek hatályon kívül. Ezek az adatok nem tartalmazzák a nyilvánosság elől elzárt, úgynevezett háromezres kormányrendeleteket, ami egy újabb halmaz.

Mondható, hogy mindez azért van, mert az élet egyre bonyolultabb. Ami nem feltétlenül igaz, ha számba vesszük például azt, hogy a magyar iparnak a két világháború között nem volt szüksége e jogszabálydzsungelre ahhoz, hogy sokkal gazdagabb és eredményesebb legyen a jelenleginél.

A Fidesz–KDNP 2010 után hatalmas sikerként könyvelte el a futószalagon történő törvénygyártást, így a parlamenti munka teljes félreértésében nem különbözik elődeitől. A kereszténydemokraták 2012-ben például Arisztotelész szavaival ünnepelték az istentelen mennyiségű új jogszabályt. „»Egész életben szükségünk van törvényekre, mert az emberek legnagyobb része inkább a kényszernek, semmint a szép szónak, inkább a büntetésnek, semmint az erkölcsi kötelességnek engedelmeskedik.« Ekkora buzgalomra azonban még legmerészebb pillanataiban sem gondolhatott (a filozófus – a szerk.). Rekord mennyiségű, 215 törvényt, törvénymódosítást fogadott el a tavalyi esztendőben a T. Ház. Többet, mint a rendszerváltás óta bármelyik évben. Újra felkel majd a nap, vélik idén is ellenzéki és kormánypárti padsorokban egyaránt. Indítványaik száma napról-napra gyarapszik. Erős, feszes munkatempót diktál, és jelentős vállalásokat tartalmaz a kormány tavaszi parlamenti programja. Negyvenhárom törvényjavaslat elfogadását tervezi. Ez persze csupán szolid szándék, nem érdemes nagy összegű fogadásokat kötni rá, lévén tavaly is messze túlteljesítette az előre bejelentett prognózisát.”

A beteg jogalkotás egyenes következménye, hogy nincs jogbiztonság, mivel az emberek nem ismerhetik a jogszabályok többségét. Ilyenkor ostobaság jogkövető állampolgárokról papolni, vagy azok hiánya miatt nyavalyogni. S bár a felelősségre vonás alól nem mentesíthet a jog ismeretének hiánya, Magyarországon ez az általános helyzet. Félreértés ne essék, napi 127 oldalnyi jogszabály keletkezésekor ez nem természetellenes állapot.

A szabályok ismeretének hiányát az egész társadalom megsínyli. Az állampolgárok jogkövető magatartásának jobb esetben az erkölcs az iránytűje, ami azonban nem elégséges a jogszerűséghez. Rosszabb esetben pedig a szokásjogok szolgai követése és a felelősség elhárítása. Ilyenkor van az, hogy bármekkora kárt okoz a főnök, mégis mindig igaza van. Mindezen ezért kell változtatni, mert a következmény a zsiványság, a közösségellenesség és a korrupció. A jogállamiság eléréséhez az összes magyarra szükség van.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.