A vita itt nem ért véget, Kocsis folytatta a veszekedést. Lényeges érvet azonban a továbbiakban nem hozott föl. Az ügy rávilágít pár dologra. Arra például, hogy Kocsis Máté nagyon rossz újságíró és nagyon rossz szerkesztő lenne. Lehet ugyanis, hogy Orbán Gáspárt és a párt kéréseit elutasító sajtót nem szíveli, és lehet, hogy ezt az alternatív vallási mozgalmat kommunikációs igazgatóként valamiért károsnak véli, de a fontos mondanivalót és az érdekes eseteket a sajtó az ő kedvéért sem fogja elhallgatni. S ha már Kocsis fontos feladatokat kapott, akkor tudnia illene, a kampányolás és a tájékoztatás két különböző műfaj. A sajtónak nem a fideszes marketingesek, Habony Árpád és Arthur J. Finkelstein mondják meg, mit és miről írjanak, az újságírók sem az ő beosztottjaikból állnak.
Gátlástalan az, akinek a világ legtermészetesebb dolgairól is a hatalom gyakorlása jut eszébe, elvetemültnek pedig az nevezhető, aki nem tudva a helyét, ezt szóvá is teszi.
