Tarlós István üdvözlendő kifakadása

Felhívása nem a polgári elégedetlenségre felszólítás, hanem hogy értelmes rend legyen az utcákon.

A közterület-felügyelet elfogadhatatlan büntetési gyakorlatára és az állampolgárok jogaira hívta föl az emberek figyelmét Tarlós István. A főpolgármester arra szólította föl a polgárokat, hogy hagyják figyelmen kívül a közterület-felügyelet vitatható intézkedéseit, és ne fizessék be a büntetéseket, ha nem a közlekedési szabálysértés helyszínén róják ki rájuk. Olyan, leginkább a III., IV., VIII. és XII. kerületben jellemző, mindennapos forgalmi eseteket foglalt össze Tarlós, amelyeket egészen gátlástalan módon alakít ki és kezel a kerületi bürokrácia. S bár a főpolgármester pénteki felhívását többen a polgári engedetlenségre való felszólításként értékelik, Tarlós szándéka az, hogy értelmes rend legyen az utcákon. A kritizált esetek ugyanis 180 fokkal az ellenkező irányba mutatnak.

Korábban a Magyar Nemzet is több olyan tényről számolt be, amelytől égnek állt-áll a lakosok haja. Bemutattuk például, hogy a XII. kerületi polgármesteri hivatal ahelyett, hogy élére állna a helyi forgalom észszerűsítésének, inkább úgy döntött, hogy az egyik forgalmas csomópontra a félreérthető közlekedési táblák mellé térfigyelő kamerákat szereltet fel, és lompos közterület-felügyelői segítségével egy irodából bünteti szanaszét a polgárokat. A közlekedési csomópontra mint valami rétre tekint, amelyről kanyaronként és autónként ötvenezret, naponta több százezer forintot kaszált. A Tarlós által ismertetett törvénytelen és fölháborító esetekhez képest itt ráadásul az is megengedett volt, hogy a közterület-felügyelők válogassanak a félreérthető táblák miatt szabálytalanul közlekedő autósok között. Valamilyen ismeretlen megfontolás szerint döntöttek arról, hogy kit büntetnek meg és kit nem. A csomóponthoz közel élő, leginkább érintett polgárok hiába fordultak a korábban voksokért könyörgő politikusokhoz segítségért, hogy kezdeményezzék a kereszteződés észszerűsítését és értelmes, emberi léptékű szabályok kialakítását. A ciklusok között a hivatal megsüketül. Tarlós felhorkanására most is a legkínosabb alpolgármester szólalt meg. Jó ütemben kilátásba helyezte, hogy a büntetésekből még több térfigyelő kamerát szerelnek föl a kerületben, hogy az előirányzott bevételüket a tavalyi 40 millióról 326 millió forintra tornázhassák föl.

Olyan esetet is szóvá tettünk, amikor ezt a szemellenzővel működő hivatalt nem zavarta, hogy a kerület egy másik pontján azért szervezték át ész nélkül a közlekedést, hogy betereljék az autókat egy bevásárlóközpont fizetős parkolójába. Pedig ez a változtatás megfosztotta a kerületet bevételektől, mivel a környéken a változtatással megszűntek a felszíni fizetős parkolóhelyek.

Ma még nem tudni, hány inger éri még az embereket, és mi lesz ennek a következménye. Egyes önkormányzatok továbbra is a polgárpukkasztó helyzetek előidézésében és fenntartásában érdekeltek. Úgy terveznek, hogy még több legyen a csapda, és még nagyobb a prés. Arra nem gondolnak, hogy ezek az ügyek már most túlmutatnak önmagukon. Még csak arról van szó, hogy csökkenteni kellene a büntetési összegek nagyságát, meg hogy a közterület-felügyelők csak a helyszínen tartózkodva bírságolhatnak, ám Tarlós üdvözlendő kifakadásával akarva-akaratlanul az érdekérvényesítés lehetőségeit gátlástalanul kihasználó fideszes polgármesterek lelkiismeretlenségéről, a helyi ellenzéki pártok tehetetlenkedéséről és a saját munkatársairól is ítéletet mondott, akik a közlekedés szervezéséért felelősek. Az esetek mögé pillantva feketén-fehéren kiderült, hogy a kerületi hivataloknak nem föltétlenül jelent sokat az önkormányzatiság és a demokrácia, s hogy hozzá nem értés jellemzi az egész rendszert. A forgalmi rend a lakosság érdeke is, ám az tapasztalható, hogy rajtuk kívüli, tőlük idegen célok érvényesülnek. És hogy mindez egészen undorító.