Eljön-e valamikor Magyarországon az az idő, amikor „kisemberek” is kaphatnak EU-s pénzeket, vagy továbbra is csak a „csókosok”? Ezt kérdezte pár hete Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője Csepreghy Nándortól az Országgyűlésben. Az államtitkár megnyugtatta Morvait. „Abban teljes mértékben egyetértünk, hogy az európai uniós források felhasználása nem kevesek kiváltsága kell hogy legyen, hanem annak valamennyi magyar állampolgár érdekét kell szolgálnia.” Továbbá azt hazudta, hogy „a magyar kormány azért dolgozik, hogy erősödjön hazánk szuverenitása, és hogy a brüsszeli vagy nyugat-európai akadályok ellenére is javuljon a magyar vállalkozások és a társadalom versenyképessége”.
E történet következő helyszíne a Mol múlt heti közgyűlése. Az olajvállalat elnökétől valaki megkérdezte, nem szégyelli-e magát, hogy az ő saját alapkezelője uniós pénzből nyújtott támogatást egy olyan vállalatnak – a Dating Central Europe (Dace) Zrt.-nek –, amely szexpartnerkereső oldalt üzemeltet. A Direkt36.hu hírportál kinyomozta, hogy az Európai Bizottság 4,3 milliárd forint büntetést szabott ki ránk épp ilyen támogatások miatt. Észrevette ugyanis, hogy a támogatás elnyerése céljából több vállalat székhelye vidéken van, holott valójában a Közép-Magyarország régióban (ami a fővárost és Pest megyét jelenti) működnek, ám így a program szabályai szerint nem kaphattak volna támogatást. A bizottság etikai okok miatt is elítélte a Dace-t, mert nem értett egyet azzal, hogy a cég uniós forrásokból fedezte szexpartnerkereső oldalak vásárlását.
A kormánykörökkel bennfentes viszonyt ápoló Hernádi Zsolt azt válaszolta, hogy nem szégyelli magát, mivel a Dace „meglepően sokfajta partnerkereső szolgáltatást nyújt. Ez messze nem a szexről szól, hanem a partnerekről. Sok embernek nehézséget okoz társat találni, például egy AIDS-esnek egy másik AIDS-est”, mondta a Fidesz-közeli filantróp. Politikailag korrekt szavai azonban nem teljesen fedik a valóságot. Mert igaz ugyan, hogy a Dace az 50-es éveiben járó és az a fölötti korosztály társas életét segíti megszervezni. Az is igaz, hogy a homoszexuálisoknak nem kell magányosan élniük, illetve nem életszerűtlen, hogy az unalmas házasságban élők szükségét érezhetik szert tenni egy olyan szexpartnerre, akivel a titokban töltött pásztorórákon „megmenthetik a házasságukat” (!), és emiatt kereshetnek maguknak társkereső oldalakat. A Szexrandi nevű oldal viszont ebben a finom stílusban szól Hernádi szerint partnerekről, társkeresésről: „Ha unod a profi kurvákat, keress a Szexrandin, ahol szexéhes, nimfomán vidéki lányok (sic!) várják, hogy megismerjenek Minek fizetnél a szexért, ha a Szexrandin találsz ingyen szexpartnert is?”.
És akkor nézzük meg kissé közelebbről, pontosan mi is az a vállalat, amibe Hernádiék uniós támogatást öntöttek! A Dace minden szempontból a fővároshoz kötődik, mégis Pécsett van a székhelye. A sokat korholt Európai Bizottságnak tehát igaza van, hogy az uniós támogatás elnyerését a vállalat vezetése nem bízta a véletlenre. Budapesten ugyanis nem, Baranyában viszont ezzel a csellel hozzá lehet jutni uniós támogatáshoz. A Dace működésében az ismert média-üzletember, könyvkiadó, -kereskedő, a Tárki közvélemény-kutató cég tulajdonosa, a száz leggazdagabb magyar egyike, Kolosi Tamás leányának, egyben üzlettársának a családja a leginkább érdekelt. A cég vezérigazgatója a férj, Weiler Péter képzőművész. De vajon mi szüksége van ennek a vállalatnak ehhez az egyszerű szolgáltatáshoz uniós támogatásra? De tényleg! Miért nem vesznek föl inkább bankhitelt?
Weiler Péter nemrég a CEU épülete előtt mutatta be művészileg, hogy nem tetszik neki a rendszer. Még így sem. De akkor vajon mit szóljanak azok, akikről Morvai Krisztina beszélt?
