Amikor a magyar állam nekiáll, hogy valamit lenyomjon az emberek torkán, érdemes odafigyelni rá ezekben a kevésbé vicces években. Az agrárkampányok például tényleg sokkal jobbak tudnak lenni minden másnál. A Földművelésügyi Minisztérium hivatalaiban sokan unatkozhatnak, így van elegendő idő a kreatív energiák felszabadítására.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal nem pusztán azzal vált az egyik legnépszerűbb hatósággá az interneten egyre többet szörfölő magyarok szemében, hogy leleplezi, felszámolja, bezárja és megbünteti az élelmiszereket elfogadhatatlan higiénés körülmények között előállítókat és kereskedőket, hanem az esetekről készült videóival. Az alkotásokon az első pillanatban érződik a pihent agy és a művészi igényesség. A mocsokban fürdőző és átható bűzben erjedő élelmiszerek készítőin a titkos hatósági rajtaütések előre megtervezetten, forgatókönyvszerűen zajlanak. Aztán az aláfestő zene veszi át a vezető szerepet. Hitchcocki zörejek, zajok, hangeffektek uralkodnak el, amelyek olyan sokkolók, hogy csoda, miért nem büntette még meg az alkotókat a nemzeti médiahatóság, amiért nincs feltüntetve a 18-as korhatár-besorolás.
Az agrárkampányok azonban nem tartoznak a hivatásos sokkolók, Rogán Antal vagy Habony Árpád felségterületéhez, noha ezek a témák is érintik az egész lakosságot. Talán nincs bennük annyi pénz, hogy megérné a szakemberek bevonása, vagy valami más lehet az oka. Mindenesetre nem lehet rajtuk felfedezni a „Brüsszel, takarodj a sarokba azonnal, vagy úgy kibabrálok veled, hogy eláll a lélegzeted!” típusú, már mindenre alkalmazható üzenetet. A fekete öves marketingnek a mostani téma nem adja magát. A nyúlról van ugyanis szó. Nem bátor és mindenre elszánt, rettenetes nyulakról, és nem is alamuszi, a húsvéti csokitojások mellett némán kussoló sunyikról, hanem a nyúlról mint élelmiszer-alapanyagról. Az agrárpolitika a nyúlhús rendszeres fogyasztása érdekében indít kampányt.
A felhajtásban szokásos módon a patikusi szemlélet kap nagy hangsúlyt, amit körülbelül úgy lehetne összefoglalni, hogy a legjobb ebédelni a gyógyszertárban. „A kampány célja, hogy megismertessék a fogyasztókkal ezt a könnyen emészthető, zsírszegény, egészséges és ízletes fehér húst, hogy a nyúlhús minimum heti egyszer a magyar családok asztalára kerüljön.” A miniszterhelyettes az uralkodó hazai kommunikáció közepette bátornak mondható összehasonlítást is tesz Európával. Bár Magyarország jelenleg Európa legnagyobb nyúlhúsexportőrének számít, az alapanyag hazai fogyasztásában csak a rangsor végén kullogunk. Szégyellhetjük magunkat, hogy a becsült nyúlhúsfogyasztás fejenként 2-3 dekagramm évente, míg például a mediterrán országokban meghaladja a 2 kilogrammot is. Az adatsort a Nyúl Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke azzal fejeli meg, hogy a nyúlhús a 21. század fehérjéje, ha eddig valaki mást gondolt volna róla.
A nyúlhúsos lelkesítés megnyitója egyébként rendkívül színesre sikeredett. A TV Paprika képernyőjéről levakarhatatlan médiaszakács, Bede Róbert készített belőle ételeket, aki saját honlapján „a mai napig rendkívül büszke arra, hogy szakács lehet”, és már két éve annak, hogy mesterszakácsvizsgája is van. Magát bemutatva egy nehezen értelmezhető referencialistát is közreadott, ahol többek között az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Henkel Magyarország Kft., a Raiffeisen Bank Zrt., a Kika Lakberendezési Kft., a Magyar Telekom, a GE Hungary Kft., a Bosch Siemens Háztartási Készülék Kft. szerepel. Hát tényleg itt volt az ideje egy nyúlkampánynak is. A bejelentés szerint a következő hetekben országszerte több helyszínen lesz „látványfőzés és kóstoltatás”. Én inkább kihagyom, már meg is vagyok győzve.
