Gyászos özvegységre jutottam – Magazin-ajánló

Legfrissebb, október 6-i számunkból ajánljuk:

Pótcselekvések
Szeptember elején megkapta a tájépítész szakma legrangosabb nemzetközi kitüntetését. A személye iránt támadt érdeklődést arra igyekszik felhasználni, hogy felhívja a figyelmet a tájépítészetben rejlő lehetőségekre. Ezek, mint kiderül, korántsem merülnek ki a „kertészkedésben”, sőt. A 93 éves Mőcsényi professzor felfogása szerint jövőnket épp a több tudományterületet összefogó tájépítészek alapozhatnák meg. (23. oldal)

Hozzáadott érték
Gyula, Kapuvár: majdnem ezer ember munkahelye került veszélybe az utóbbi hetekben, amikor csőd közelébe jutott két patinás húsüzemünk. A közeljövőben újabb áldozatai lehetnek a – minek is? Egyesek szerint természetes folyamat az ágazat „tisztulása”, mások nehezen válnak meg az élelmiszergyártó-nagyhatalom képétől, amely valaha voltunk. (24–25. oldal)

Megroggyant Notre-Dame
Egykor 2500, most 25 dolgozó. Korábban nyüzsgő filmes élet, most jószerével csak az albérlők járnak-kelnek. A Mafilm, amely maga volt a magyar filmgyártás, most mellékszereplője a történetnek. Sokszor elhangzott már a kérdés, de talán megint aktuális: lehet-e egyszer még magyar Hollywood a fóti filmgyár? (26. oldal)

Három kiló zsír
„Úgy látom, nem Erdélybe való a szép épület: vagy kárba megyen szemeláttára az embernek, vagy veszekedés a gyermekeinek, vagy mind a kettő” – panaszolja XVIII. századi emlékirataiban gróf Bethlen Miklós, aki mérnöki és kétkezi munkájával maga is részt vett Erdély egyik legszebb kastélyának megépítésében. Utunk a Küküllő mentétől vezet a székely Háromszékre, a Bethlenektől a Mikesekig – az elhagyatott úrilakoktól a visszafoglaltakig. (30–31. oldal)

„Gyászos özvegységre jutottam ”
A koronázási ajándék működtetésére 1867 júliusában létrejött Honvédsegélyezési Alap Bizottsága meg volt győződve, hogy az 1849 decemberét követő években tapasztaltakhoz hasonlóan nagy lesz az adakozókedv, s a koronázási ajándék mintegy 580 ezer forintot érő alaptőkéje többszörösére növekszik. Nem így történt. Egy új korszak volt születőben, amelytől már mind idegenebb volt az 1848–1849-es áldozatkészség. (34–35. oldal)

Az utolsó nap
Kevés olyan legendás időszaka van a magyar történelemnek, mint az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc korszaka. Mint minden mítosz, 1848–1849 története is igaz és hamis elemekből állt és áll. A mítoszteremtés már a „nagy év” napjaiban elkezdődött. Így született meg a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavaló Petőfi legendája; így írt Roboz István Kossuth nevében imát a kápolnai csatatéren s egy ismeretlen szerző búcsúszózatot az orsovai Duna-parton; s így lett a magyar szabadságharc talán legjobb hadvezéréből, Görgeyből áruló, „ki e hazát eladta cudarul.” (34–35. oldal)

Keresse szombaton a Magyar Nemzetet, és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!