Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál!
Egyre több európai országban fogalmazódik meg a visszatérés igénye a valós gazdasághoz
Öt évvel a pénzügyi világválságot elindító Lehman Brothers-csőd után tisztán látszik, hogy azok az országok, amelyek megőrizték iparuk egy részét, sokkal jobban állják a válság viharát. Az európai államok kénytelenek szembenézni az elmúlt harminc év egyik hatalmas hibájával: az ipari termelés leépítésével.
A posztindusztriális, ipar utáni korban már nincs szükség koszos, kézzel végzett munkákra, ennek helyébe lép a tudásalapú gazdaság, amikor fehér köpenyes, sokdiplomás mérnökök megnyomják a piros gombot, a robotok pedig automatikusan elvégzik a nehéz munkát, és a gépezet elkezdi kiszórni a kész termékeket. Ez a felfogás dívott az 1980-as évektől Európa nem egy, korábban figyelemre méltó eredményeket felmutató nagyipari hatalmában – írja elemzésében Pósa Tibor.
Fokozatosan leépítették, keletre, annak is távoli vidékére telepítették az iparnak azon részét, amely jelentős emberi közreműködést igényelt. A Távol-Kelet pedig nyitott kapukkal és olcsó munkaerővel várta őket. A hagyományos ipar helyét ezek szerint az elképzelések szerint átveszi a szolgáltató gazdaság. Az „ipartalanítás” útján fokozatosan tört előre földrészünk. Az Eurostat adatai szerint tavaly a 27 európai ország nemzeti jövedelméhez átlagosan 19 százalékban járult hozzá az ipar. Azért ez a szám megdöbbentő. Vannak olyan országok, például Franciaország, ahol ez a mutató a tíz százalékhoz van közelebb. Nem kell találgatni, hogy a nagy nyugat-európai államok közül melyik őrizte meg ipari befolyását. Hát persze hogy Németország, amelynek GDP-jét majd 26 százalékban most is a hagyományos ipari termelés adja.
Az unió elemzőinek az tűnt fel, hogy azok az országok, amelyek megőrizték gazdaságukban az ipar szerepét, sokkal könnyebben védekeznek a válság hatásaival szemben. Általában a kelet-európai országokban – jelentős visszaesés után – sikerült megőrizni, sőt egyes helyeken, például a visegrádi államokban növelni az ipar részarányát a GDP-ben. Ezen összehasonlításban Spanyolország, Portugália, Görögország, az előbb említett Franciaország, sőt még Nagy-Britannia is mind-mind az alsó régióban szerepelnek.
Az ipartalanítás következményei súlyosan érintették a nyugat-európai országok gazdasági, társadalmi egyensúlyát. Nemcsak állások szűntek meg, hanem csökkent az ipar által képzett nemzeti össztermék is, nőtt az import részaránya. Ezzel együtt a gazdaságok versenyképessége egyre apadt, piacokat vesztettek el, előbb az eurózónában, majd a világkereskedelemben.
A földrész ipartalanításához bizony hozzájárult az Európai Unió versenyjog-szabályozása is, amely az egységes piacon az állami segítséget ellenőrzi. Ha egy állam támogatásával beavatkozik, akkor azonnal lecsap a bizottság, nehogy a piaci verseny sérüljön, nehogy torzuljanak a mindenkire vonatkozó szabályok. Ilyenformán bármilyen beavatkozás, amely a hazai ipar serkentését szolgálja, szabályellenes. Tehát először Brüsszelt kellene „legyőzni” a versenyjogi kérdésben, amely az unió egyik alappillére. Félő, hogy bármely új, jövőre felálló adminisztrációt nehéz lesz meggyőzni a változtatás szükségességéről.
Puskaporszag érződik a levegőben.
Biztosítótű
Döbrentey Ildikóval és Levente Péterrel együtt lenni jó. Náluk vendégeskedni pedig életre szóló élmény. Nem csak azért, mert kedvesek és figyelmesek, szép a házuk, gyönyörű a kertjük, finom a barackjuk, és játékosak a kutyáik. Azért is jó velük lenni, mert a párosuk élő bizonyosság arra, hogy egymás mellett kitartani megéri. Levente Péter néhány hete rangos állami kitüntetést kapott, de azt mondja, akkor lett volna igazságos, ha együtt kapja feleségével és alkotótársával, Döbrentey Ildikóval, mert mindent neki köszönhet. Farkas Adrienne interjúja. (23–24. oldal)
Alig tisztelt Ház
Nem Illés Zoltán szakállamtitkár és Szél Bernadett (LMP) csörtéje volt az első eset az Országházban, ahol egy honanya jogosan kifogásolta: a vitához nem illő, női mivoltában sértő kijelentésekkel kell szembesülnie. A parlamenti csörték hangneme olykor egyébként sem leányálom, de talán meg lehetne húzni egy határt. Torkos Matild tart „határszemlét”. (25. oldal)
Elődjével ellentétben
A média narratívája már a pápák megválasztásának pillanatában kész, és ebből a katolikus egyházfők – bármit tesznek is később – nem tudnak kitörni. Benedek pápa rossz pápa és reakciós? Ferenc pápa jó pápa és progresszív? Ez a kategorizálás igencsak félrevezető lehet – írja Szilvay Gergely. (27. oldal)
Kézírás: alma
Augusztus végén hét holland városban nyílt Steve Jobs-iskola: az új koncepcióra épülő oktatásban főszerepet kapnak a táblagépek és a virtuális valóság, míg a tanárok szerepe drasztikusan változik. Hívei szerint a modell a korral haladást jelenti, míg ellenzői attól tartanak, a mindenféle próbaüzem nélkül bevezetett rendszerben a gyerekek óhatatlanul kísérleti nyúllá válnak. Érveket és ellenérveket ütköztet Wekerle Szabolcs. (28. oldal)
A történelem nem minden
Albert Camus, az algériai függetlenségi háború és az elmaradt tavasz Algírban. Fázsy Anikó cikke. (32–33. oldal)
A vértanú
Múlt hét közepén Cibakháza elveszítette papját, aki több mint harminc éven át szolgálta a mélyszegény tiszazugi falut. Szarvas András atyát brutális kegyetlenséggel gyilkolta meg egy tizenkilenc éves barbár, majd elhajtott az áldozat autójával. A település nem tér magához a sokktól. György Zsombor riportja. (40. oldal)
Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a Hétvégi Magazint az újságárusoknál!
