Godot-ra várva – Magazin-ajánló

Nyugat-Európa falakat emelne a külföldiek elé. Hetényi Csaba a virtuális kémiáról. Sok a fehér folt a hazai reklámfilm történetében.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a húszoldalas mellékletet az újságárusoknál! A most szombaton megjelenő közéleti-kulturális magazinunkban sok más mellett a következőkről olvashatnak.

Jóléti rendszerét féltve Nyugat-Európa falakat emelne a külföldi munkavállalók elé

Politikusok és újságírók százai várták az év első napján Londonban a munkaerő-piaci nyitás miatt megérkező romániai és bulgáriai migránsok ezreit. Nem jöttek. Megalapozott félelmek és fóbiák választások előtt, kivándorlás után, avagy az egyetlen román, aki elözönlötte Nagy-Britanniát.

Ismerős lehet a magyar olvasónak az a hisztériakampány – írja Lukács Csaba –, amely a múlt év végén és január elején zajlott Angliában: a miniszterelnök, a kormány és ellenzéke, valamint a bulvárlapok egyaránt az országba január elsejétől beözönlő román és bolgár vendégmunkások millióival riogattak. Nálunk az első Fidesz-kormány által bevezetett státustörvény miatt alakult ki hasonló hisztéria, miután a két ország kormányfője, Orbán Viktor és Adrian Nastase 2001. december 22-én aláírta a kiegészítő megállapodást arról, hogy „minden román állampolgár, származásra való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén [ ] ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást élvezze”, mint a státustörvény alapján erre jogosult külhoni magyarok.

A szocialisták pártelnöke, Kovács László azonnal 23 millió románt kezdett emlegetni, akik elözönlik Magyarországot. „A kormány rászabadította a magyarországi munkaerőpiacra és egészségügyi rendszerre a román munkavállalókat” – harsogták minden csatornán, és Orbán el is vesztette a tavaszi választásokat; persze az nem mérhető pontosan, hogy a románozós kampány hány százalékot hozott a szocialistáknak. Az pedig már történelem, hogy a státustörvény által biztosított kvótának köszönhetően egyetlen román nemzetiségű munkavállaló, egy pincér érkezett Magyarországra.

A párhuzam a jelenlegi angliai helyzettel egyáltalán nem tűnik erőltetettnek: amikor január elsején Keith Vaz munkáspárti képviselő kiment a London-Lutoni Repülőtérre, hogy fogadja az első fapados járattal érkező román munkavállalók tömegeit, csak egyetlen olyan utast talált a kamerák kereszttüzében, aki bevallotta, hogy a munkaerő-piaci korlátozás megszűnése miatt indult útnak, de nem kell keresgélnie, mert már van munkahelye, egy autómosóban. Az egyébként alig harmadáig telt járaton – kétszeres áron is hónapokra előre elfogytak az Angliába szóló repülő- és autóbuszjegyek Romániában és Bulgáriában, harsogták az aznapi angol bulvárlapok – egyébként csak olyan emberek ültek, akiknek már volt állásuk a szigetországban, és a karácsonyi szünet után tértek vissza dolgozni.

A brit alsóház munkaügyi bizottságának elnöke kedélyesen elkávézgatott három románnal a repülőtéren, akik közül az egyik egy sokat dolgozó, sikeres fiatal fogorvos volt. Meg is jegyezte, hogy az ő érkezése tiszta nyereség Angliának: Románia pénzén képezték ki, itt rengeteg adót fizet, és mire rászorulna az egészségügyi ellátásokra, addigra hazatér szülőhazájába. A brit fővárosban életében először járó román munkavállaló, Victor Spirescu meglepődött a politikusok és a közel kétszáz újságíró jelenlétén, és azt nyilatkozta egészen jó angolsággal: nem azért jött, hogy kirabolja az országot, hanem hogy becsületes munkával pénzt keressen, amelyet majd hazavisz, és felújítja belőle a lakását.

A Szeben megyei Magaré falucskából (az alig háromszáz háznyi település román neve Pelisor) érkező harmincesztendős fiatalember nemcsak a szigetországban lett médiasztár: az Adevarul napilap egész oldalas cikket közölt róla Az egyetlen román, aki elözönlötte Nagy-Britanniát címmel. A lap riporterei találkoztak a férfi otthon maradt, igen szerény körülmények között élő barátnőjével, aki meglepődve fedezte fel január elsején az esti híradókban a kedvesét.

Annyit marad, amennyit akar, de úgy ment el, hogy csak egy év lesz belőle – nyilatkozta Catalina, akinek egyszerű vágyai vannak a Londonban megkereshető pénzzel: renoválni a házat, venni pár dolgot, talán egy autót is. A férfi egyébként Londonban három másik társával osztozik egy albérleten.

Néhány napja az amerikai The Huffington Post internetes lapban érdekes jegyzet jelent meg Rupert Wolfe-Murray tollából Thank you, Romania címmel. A helyzetet a liberális szemszögből némiképp leegyszerűsítő jegyzetből kiderül: a londoni bulvárlapok szerkesztőségében minden reggel azzal kezdődik az értekezlet, hogy eldöntik, másnap mivel ijesztik meg a kedves olvasót. Ám a jegyzet szerint az angol sajtónak meg kellene köszönnie Romániának, hogy az elmúlt huszonöt évben számtalan címlapsztorit hoztak lakói: ha már végképp nem volt miről írni, csak el kellett küldeni egy riportert egy román árvaházba, máris megvolt a horrorisztikus, szomorú történet. Így az angol olvasó szerint Romániában kizárólag szegény árva gyerekek élnek, a lakosság többi része pedig – cigány koldusok, zsebtolvajok, illegális és képzetlen munkavállalók – már megérkezett az Egyesült Királyságba. (21., 26–27. oldal)

Kivégzés és síparadicsom
Az utóbbi napokban repült világgá a hír, hogy kutyákkal tépették szét Kim Dzsong Un kegyvesztett nagybátyját. De mennyire megbízhatók a KNDK-ról szóló hírek? Milyen forrásokból jutnak el hozzánk a sztálinizmusban rekedt országról szóló beszámolók? Erre keres választ Csoma Mózes. (24. oldal)

Ugrás a sötétbe
Vajon ragadós lesz-e Colorado példája, ugyanis államok sora várja, hogy mi sül ki a marihuánakereskedelem és -fogyasztás törvényesítéséből. Az Egyesült Államok középső részén fekvő államban január elseje óta törvényesen kapható a fű, de szakértők szerint még éveket kell várnunk arra, hogy valós következtetéseket vonhassunk le az első tényleges drogliberalizálás hatásairól. A lehetséges következményeket veszi számba Pósa Tibor. (25. oldal)

Pénzszivattyú
Csupán Európában egybillió, azaz ezermilliárd euróra becsülik azt a kárt, amelyet a multinacionális nagyvállalatok okoznak azzal, hogy nem fizetik meg adóikat, járulékaikat. Ha hinni lehet a becsléseknek, a vén kontinensen Oroszország után épp hazánk az offshore-ozás és más adócsalási módok legnagyobb vesztese – derül ki György Zsombor írásából. (28–29. oldal)

Hétfejű sárkány
A lengyel-magyar közelmúlt egyik izgalmas fejezete a lengyel piacoké. Ezek működését vizsgálva érdekes felfedezéseket tett Wekerle Szabolcs. Például arról, hogy a lengyelek szocializmus alatti példátlan utazási kedvének a mai GDP alakulására is hatása lehet, vagy hogy miként használta ki a kőmosott farmerekben Polski-alkatrészt importáló „polákok” jelenlétét a hatalmát féltő Kádár-rendszer agitprop-gépezete. (30–31. oldal)

Telt ház a mamahotelben
Felnőtt egy új nemzedék, és nekik köszönhetően Európa csendes, újra csendes. Hogy végleg elmúltak-e forradalmai, azt majd meglátjuk, egy biztos: a mai fiatalság nem lázad. Ma minden második magyar tizen- és huszonéves azt mondja, egyetért azokkal az értékekkel, amelyek mentén a szüleik élik az életüket. Vannak dolgok, amelyeket másképp csinálnának, de alapvetően nem akarják a földet sarkaiból kidönteni. Úgy hívják őket a szociológusok, hogy csendes generáció. Milyenek is ők valójában? Kiderül Farkas Adrienne írásából. (33. oldal)

Gyümölcsíz és hőpalack
Még mindig sok a fehér folt a hazai reklámfilm történetében. Az alkotások egy része elveszett vagy lappang, leginkább a némakorszak és az ötvenes évek filmes hirdetései hiányosak. A Mahir raktárából a közelmúltban került elő értékes filmanyagról ír Pethő Tibor. (36. oldal)