Steril kesztyű – Magazin-ajánló

E heti Magazinunkban szó lesz a kerekes székes életről, Ózd jövőjéről, valamit a horvát kormány és a Gazprom kapcsolatáról.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál!

A kétharmad és az ózdi jövő

Egyelőre nincs sok remény arra, hogy érdemi párbeszéd bontakozzék ki a képviselők között többségbe került Fidesz és a polgármestert adó Jobbik között Ózdon. Kérdés, előállhat-e az Esztergom-effektus, vagyis megbénulhat-e az irányítás, leállhatnak-e a fejlesztések. A földindulásszerű jobbikos előretörés okait vizsgáltuk Ózdon.

„Polgármester, csak azt kérem, egy kis segélyt adjon
nékem. Hadd tudjak a kocsmába elmenni ”
(Fásy Ádám a Fidesz kampányzáró rendezvényén)

A Szőlőkalja út mindennek a teteje. Mármint itt, Ózdon, ahol autóval nem tudunk már magasabbra kapaszkodni a dombon, ebből a szűk utcácskából messzire elnézhetünk a város felett. Úgy hívják ezt a településrészt, hogy Tábla. Sokféle elnevezést kaptak errefelé a negyedek, mint például Cipó, Ráctag, Kiserdőkalja, Velencetelep, Szenna és Center – írja riportjában György Zsombor. Az utóbbi már a város széle. A Tábla sokat szerepelt a hírekben tavaly ilyenkor, mivel itt, a Szőlőkalja út végén vascsővel úgy agyba-főbe vertek két idős embert saját otthonukban, hogy egyikük belehalt a bántalmazásba, a másik maradandó károsodást szenvedett. Kétezer forintot zsákmányoltak a gyilkosok, akiket a rendőrség másnap elfogott. A brutálisan megvert, József nevű áldozat kórházi ágyán azt mondta az újságíróknak: kötelet adna azoknak, akik ezt tették velük.

November 9-én, a megismételt önkormányzati választáson hajszál híján kétharmados győzelmet aratott a Jobbik polgármesterjelöltje. Első körben, október 12-én csak 66 szavazat volt a különbség, a másodikban már több mint ötezer. Felmerült a láncszavazás gyanúja, hét szavazattal kevesebbet találtak az urnákban, mint ahányan elmentek voksolni. Meglehet, csak emlékbe vitték haza páran a lapot, de ez már sosem derül ki. Akárhogy is: a 27 éves Janiczak Dávid november második vasárnapján lemosta a pályáról a Fidesz és az MSZP indulóját. (A Jobbik aspiránsára a választópolgárok 64,35, a Fideszére 31,82, a szocialistákéra 3,28 százaléka szavazott.)

Nem számoljuk a kanyarokat Egertől Ózdig, de van belőlük bőven. Olyan csodálatos helységnevekkel találkozhatunk a térségben, mint Istenmezeje, Bátor, Szarvaskő, Kissikátor, Farkaslyuk, Balaton. Három óra alatt érünk Budapestrõl a borsodi városba, pedig csak százhatvan kilométer a távolság. Kevesen kapaszkodnak fel idáig, a szlovák határ közelébe: a rossz úthálózat, a világvége-hangulat visszaveti a kereskedelmet, elriasztja a befektetőket. Persze elriasztja őket más is. Ózd Magyarország egyik legszebb környezetben fekvő települése, ahol hegyekben állnak a szociális problémák.

Az ózdiak jelentős része lepusztult panelházban él, a lakótelepblokkok szomszédságában szegényes utcák futnak kifelé a városból, sokszor olyan házakkal, melyekre nem találunk jobb szót a putrinál. A viskók többsége masszívan áll, hiszen egykor munkásszállásként használták őket, falaikat téglából rakták, de a huzatos ablakokon ki-be járkál a nyomor. A vakolat utcahossznyi szakaszon megszürkült vagy le is mállott, a kertek sarasak, jó esetben tégláról téglára lépkedve lehet száraz lábbal bejutni a küszöbig. Beköszöntött a hideg, pöfögnek a kémények, a füst és a köd sajátos elegyet képez az egykori munkásváros felett.

Orosz István görögkatolikus pap a szegénység több szintjét megismerte: a Nyírségből érkezett, tizennyolc szolgálati évet töltött Kárpátalján, ha teheti, ma is visszajár. Csak messze van, túl sok a kanyar odáig is.

Az atya szerint a választók nem csak Fürjes Pálra (a korábbi polgármesterre, aki a Fidesz színeiben indult a mostani választáson is) mondtak határozott nemet, ennél bonyolultabb a helyzet. Emlékeztet, miután Miskolcról kiutálták a programot, felmerült, hogy Ózdon épüljön fel a „világsátor”, vagyis hivatalos nevén a Multifunkcionális Nemzetiségi–Roma Módszertani, Oktatási és Kulturális Központ. Az intézmény létrehozására egymilliárd-hétszázmillió forintot szánt a kormányzat; fő céljául az oktatást, fejlesztést tűzték ki, de kulturális centrumként cigány származású művészek is megcsillanthatták volna itt tudásukat. A helyiek egy csoportja tüntetést, aláírásgyűjtést kezdeményezett a „világsátor” ellen: előbbin több százan vettek részt, utóbbit nyolcezren szignózták „Ne legyen Ózd cigány főváros!” felkiáltással. Nem lett az. Meg nem lett semmi más sem. Ellenben az akkor, 2013 első felében a mostaninál még radikálisabb hangot megütő Jobbik ettől kezdve biztos lehetett abban, hogy a „cigány üggyel” sokakat tud mozgósítani, lévén a helyzetet nemcsak a párt, a lakosság többsége is akutnak érzi.

Orosz István nem kedveli a kollektív rasszistázást, de azt mondja: be kell vallani, Ózdon meglehetősen cigányellenes a hangulat. Ennek hátterében elő- és utóítéletek egyaránt vannak, a párbeszéd, a konfliktuskezelés megakadt, az biztos. Hogy pozitív példát is említsen: a görögkatolikus közösséghez közel álló cigányokkal már elzarándokoltak Máriapócsra; akik ilyen testi-lelki megtisztuláson átmennek, az élet más területein is pozitív példával járnak társaik előtt.
(17., 20–21. oldal)