Dwa bratanki? – Magazin ajánló

Igor Janke az elbizakodottság kockázatairól, a magyar kormányfő erényeiről és problémás környezetéről; Népvándorlás kerékpáron.

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse hétvégén a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.

Igor Janke az elbizakodottság kockázatairól, a magyar kormányfő erényeiről és problémás környezetéről, valamint a magyar–lengyel barátság megingásáról.

Dwa bratanki?

Továbbra is kedveli, kimagasló politikusnak tartja a magyar kormányfőt a Hajrá, magyarok! – Az Orbán Viktor-sztori egy lengyel újságíró szemével című könyv szerzője. Igor Janke szerint ugyanakkor a miniszterelnöknek változtatnia kellene – mindenekelőtt a Fidesz elitjén. Könyve kiegészítése előtt a szerző szívesen találkozott volna újra a miniszterelnökkel, ám ezt Orbán Viktor környezete nem engedte. Igor Janke legutóbb a Történelemórák a szabadságról című rendezvénysorozat vendégeként járt Budapesten. Szathmáry István Pál interjúja.

– Nyilván Lengyelországból kevésbé látszanak élesnek a magyar belpolitikai különbségek és ellentétek, de gondolom, nem újdonság önnek, ha azt mondom, legutóbbi budapesti beszélgetőpartnere, Fodor Gábor (a Magyar Liberális Párt elnöke) nem tartozik a könyve főhősével politikailag rokonszenvezők táborába. Nem tart attól, hogy ezután ön lesz a magyar ellenzék új kedvenc külföldi megmondóembere?
– Semmi problémám nincs azzal, hogy tőlem eltérő nézeteket képviselő emberekkel beszélgessek vagy lépjek fel nyilvánosan. Fodor Gáborral más a világképünk, ennek ellenére nagyon érdekes beszélgetést folytattunk. Nem szeretnék bevonódni a magyar belpolitikába. Azt a valóságot írom le, amit látok, elemzéseket igyekszem közölni Magyarországról. Az pedig távol áll a valóságtól, hogy én már nem kedvelem többé Orbán Viktort. Ez butaság. Kedvelem őt. Személyesen egyáltalán nem látom rossznak a politikai működését annak ellenére, hogy úgy vélem, néhány hibát valóban elkövetett az utóbbi időben. Ez egyébként mindenkinek szíve-joga, aki a valóságot igyekszik értékelni és megérteni, személy szerint épp ezért szeretek beszélgetni időnként olyanokkal is, akiknek az álláspontjuk eltér az enyémétől. Arra a felvetésre, hogy esetleg új hőst akarnának bennem látni bizonyos magyar körök, azt tudom felelni: egyáltalán nem szeretnék semmi ilyesmiben részt venni. Szabad ember vagyok.

– Azért csak van véleménye például a magyar ellenzékről? Ön szerint van arra esélyük, hogy komoly kihívást jelentsenek Orbán Viktornak a következő évek során?
– Nagyon komoly kihívás lenne, ha az alapján szeretnék értékelésekbe bocsátkozni a magyar belpolitikai viszonyokat illetően, amit a lengyel lapokban olvasni lehet. Az mindenesetre elmondható, hogy dacára annak, hogy a Fidesznek mostanában számos gonddal kell szembenéznie, az ellenzék továbbra is igencsak gyenge. Úgyhogy én jelenleg nem látok olyan esélyes jelöltet, aki tényleges konkurenciát jelenthetne Orbánnak.

– Lengyelországban szintén meglehetősen gyenge a baloldal, mennyiben hasonló az ottani helyzet a magyarországihoz?
– Lengyelországban szinte teljesen eltűnt a baloldal. Nehéz lenne az ottani pártpolitikát összehasonlítani a magyarral. A lengyel baloldaliság képviselete jelenleg az olyan nagy, alapvetően jobboldali pártokkal köthető össze, mint a kormányzó Polgári Platform (PO), és az ellenzék legnagyobb ereje, a Jog és Igazságosság (PiS) is számos szociális jelszót tűz a zászlajára. A lengyel baloldali pártpolitika viszont teljesen magába zárkózott, ahogy maga a baloldali eszmeiség is.

– Ez elég különös fejlemény, miben látja az okát ennek?
– Valóban nagyon figyelemreméltó jelenség. A lengyel alapvetően igen konzervatív társadalom, és ebben bizonyára közrejátszik a katolikus egyház történelmünkben betöltött pozitív szerepe is. Ahogy említettem, a baloldaliság képviselve van a szejmben, csak éppen nem feltétlenül baloldali pártok által. Igaz, ez hamarosan változhat, hiszen politikai értelemben forradalmi idők szemtanúi lehetünk most Lengyelországban.

– Ha jól tudom, komoly szervezőmunka ellenére sem sikerült találkoznia a magyar miniszterelnökkel legutóbb, amikor anyagot gyűjtött az angol kiadáshoz írt kiegészítő fejezetekhez. Ez meglepő, hiszen ön mindig kinyilvánította rokonszenvét Orbán Viktor iránt
– Ennek egyszerű az oka: a környezete valamiért nem engedte meg, hogy ez a találkozó létrejöjjön. Nem igazán értem ennek az okát. Őszintén szólva nevetségesnek is tartom, hiszen így is, úgy is meg fognak jelenni ezek a friss szövegek, amelyekre így aztán végképp nincs hatásuk, de ez legyen az ő problémájuk. De tudjuk sajnos, milyen Orbán mostani környezete.

– Ha mégis sikerült volna találkozniuk, miről beszélgetett volna a könyve hősével, mit mondott volna el neki mindenképpen?
– Valószínűleg azt mondanám el neki egy ilyen helyzetben, hogy értékelem és kedvelem őt. Hogy továbbra is kimagasló politikusnak tartom. Azt is elmondanám neki, hogy mindenképp változások mellett kellene döntenie, főleg a pártja elitjét illetően. Mert az elégedetlenség, amely a szavazókat egyre inkább feszíti, robbanásveszéllyel is fenyegethet. Ahogy az például Lengyelországban történt, ahol nem is túl jelentős dolgok miatt törtek ki az indulatok. Rendkívül irritálta például a lengyel választópolgárokat, hogy bizonyos miniszterek milyen elképesztően drága ebédeket költenek el, milyen hatalmas számlákat hagynak maguk után, és milyen extravagánsan viselkednek. Ezek látszólag apró ügyek, de nagyon komoly felháborodást váltottak ki az emberekből. Hasonló veszély szerintem Magyarországon is fenyeget.

– A lengyel politika extravagáns szereplőiről jut eszembe, hogy létezik esetleg Habony Árpád lengyel megfelelője is?
– Nem, de azért időnként feltűnnek bizonyos szereplők, akik nagyon rátermettnek bizonyulnak, és nem szégyellnek kérkedni a gazdagságukkal sem. Ez pedig természetesen nem véletlenül kavarja fel a választókat, különösen azokat, akik napi gondokkal küzdenek. És ez a fajta ellenérzés politikailag komolyabb motiváció lehet, mint mondjuk a gazdasági adatok. Visszatérve még az előző kérdésére, úgy vélem, megérné Orbán Viktornak, ha gesztusokat tenne Lengyelország felé, ugyanis az utóbbi időben mutatkozott némi feszültség a magyar–lengyel viszonyt illetően. Ez egyértelműen Magyarország jelenlegi oroszpolitikájának a számlájára írható, és ezen nem enyhített Orbán nem túl szerencsés varsói látogatása sem. (17., 19. oldal)