„Maszek mindig félmeztelenül jár, legtöbbször télen is. Egyszer egy hölgy megkérdezte februárban, miért nem vesz fel valamit. Erre Maszek beszaladt a műhelybe, és felvette a felsőtestre akasztható fakígyóját, ezernyi különleges munkája egyikét. Az installáció azt a benyomást kelti, hogy viselőjére ráfonódott egy kígyó. Visszament a hölgyhöz, és megkérdezte, jó lesz-e így. »Kérdezte, hova megyek, mondtam, az OTP-be.«”
Ez csak néhány a sok erős mondat közül a szombati Magyar Nemzet Magazinból. Kritikus, korszerű konzervatív – hetilap a napilapban.
Elaltatták a kutyánkat. A legtöbb eb így hal meg, de ez az eset mégis különleges volt – és nem csak a mi számunkra. Spock (így hívták) szöveteiből, főképp az agyából ugyanis a világ egyik első kutyaszövetbankjának első felajánlott mintái lettek, így sejtjeinek története még korántsem ért véget. Sok évig számos különféle kutatás tárgyai lehetnek szerte a világon.
Hatvanöt évig állt a színpadon. Eljátszotta Évát, Gertrudist, Mirigyet, ám a népszerűséget a televíziós szerepek hozták meg neki. Szinte minden létező díjat megkapott, ő a legidősebb a Nemzet Színészei közül. Ma már nem vonzza a színpad, inkább segíteni próbál. Díjat és alapítványokat hozott létre fiatal színészeknek és koraszülötteknek. Máthé Erzsi-interjú.
A mátészalkai ezermesternél kockatojásból készül a rántotta, a desszert szögletes dinnye. Télen ő a Mikulás, vasrózsáival világszerte udvarolnak, és nincs gép, amelyet el ne tudna indítani.
Ismertsége az elmúlt pár évben megtízszereződött. Az új politikai generáció sztárja egy 41 éves blogger, aki már az elnökségre is bejelentkezett, a nyugati sajtó pedig Vlagyimir Putyin egyetlen valódi kihívójaként kezeli. Sokan a fiatal Borisz Jelcinhez hasonlítják, míg mások szerint nem is politikus, csupán a politikai folyamatok olyan tényezője, akit mások mellett a hatalom is felhasznál. Alekszej Navalnij most újabb tüntetésekkel próbálja megmutatni, hogy komolyan kell vele számolni.
Témák a Magazinból
Spock tovább él
Kutatási célokra használják az elaltatott kutyák szöveteit (17., 21. oldal)
És tessék, itt vagyok
Máthé Erzsi elfeledett színészóriásokról, a méltatlanul keveset emlegetett vidéki színházakról és Tombor Bözse népszerűségéről (18–19. oldal)
A bányászok köszöntésével búcsúznék
„A dinnyés Töröknek nincs telefonja” – Maszek varázslatos mesevilága (20–21. oldal)
Akár büszkék is lehetnénk
A Bauhaus a magyar modern építészetének mostohagyermeke volt egykor, ma sem becsüljük (22–23. oldal)
A blogger, aki elnök akar lenni
Az új nemzedék zászlóvivőjének egyelőre csak ismertsége növekszik rohamosan, támogatottsága nem (24–25. oldal)
Kert végében Kalasnyikov
Mi jön a Balkánon az uniós integráció helyett? (24–25. oldal)
Valami dereng a ködfüggöny mögött
„A nemzeti sorskérdések megválaszolása nem éppen hálás irodalmi műfaj” – Lányi András esszéje a Hegymenet című kötetről
Áldatlan állapotok
A szolgálólány meséje és a terméketlenség a valóságban (27. oldal)
Kiszedett szemöldök
Szőnyi Szilárd otthon maradó feleségekről, magányos feministákról és a „bizánci típusú férfiakról” (28. oldal)
A közösség, amely maga neveli ki brutális gyilkosát
Cormac McCarthy egyik korai regénye egy magányra ítélt férfi nyomasztó története (29. oldal)
Szathmáry István Pál a magyar könyv jövőjéről. Gazda Albert a választások előtt hirtelen lehiggadó pártokról. Plusz Hegyi Zoltán, Lukács Csaba, Halász Margit és Weiner Sennyey Tibor tárcája. Részlet Térey János készülő regényéből
