Mézédes kesernye – Magazin-ajánló

E heti Magazinunkban olvashatnak dinnyetermesztésről, kastélyokról, Tolnay Kláriról, és beszélgetünk Klein Dáviddal is.

Kiderül, hogy a búvárszivattyú és az aggregátor ilyenkor, a finisben két hónapon át egyfolytában megy. A tápoldatos műtrágya húsz kilója 16-18 ezer forintba kerül, amelyből hektáronként hatvan kilót használ föl. Hosszasan sorolja a kártevők elleni mérgek árát, majd fejszámolást követően azt mondja, hogy a dinnyézés hektárja másfél millió forint befektetést igényel.

Kikopott a földekről a Csányban korábban termelt szigetcsépi magyar fajta, s helyette a spanyol romero, lady, crisby, karaván került előtérbe. Ezek az elállóbb dinnyék is megkívánják a törődést. Fentor László éjjel-nappal háromóránként kijön ide, és a csapokat nyitva-zárva változtatja az öntözést, újabb és újabb területet locsol. „Mintha át lenne az agyam állítva, háromóránként felülök az ágyban, és már jövök is kifelé\" – mondja keserédes nevetéssel.

Nappal a 32 fokos melegben végigjárja a sorokat, hallgatja a víz áramlását, ahol pocok rágta meg a vezetéket, kijavítja a hibát. A termelés végső fázisában ez jellemzi a napjait. Egyszer már előfordult, hogy egy „eltévedt\" családot talált éjszaka a földjén, amint autójukba pakolták a termést. A kocsija hátsó ülésén puska. Amúgy vadászember.

– Az öt hektárról mennyi dinnyét szedhet le?
– A tízezer palántáról két-háromezer mázsa gyümölcs takarítható be. Átlagban ötven forintot kell kapnom kilójáért, hogy megérje. Ha tőlünk harmincért veszik át, akkor biztos, hogy a piacon száz forint felett lesz az ára.

Látja, ahogyan változik a gyümölcs színe: felismeri az érett, mézédes darabokat. A fővárosi nagybani piacra szállítja fel a termést, egy jelentős tételért pedig évről évre egy kiskereskedői hálózat jön. Igyekszik belföldön értékesíteni, hiszen az neki magasabb eladási árat jelent, de ha augusztusban még nyakán a dinnye, akkor kamionokat rendel, s nyomott áron kiküldi külföldre.

Amikor 1999-ben Fentor László vezetésével megalakították a Csányi Dinnye Védegyletet, a faluban még hatvan család foglalkozott hatszáz hektáron dinnyével, ma már csak három család tizenöt hektáron. Fentor László húsz éve még ötven hektárt művelt meg, tíz éve már csak öt hektáron termel.

Azt mondja, a védegylet sohasem tudott kibontakozni. Címkét terveztettek, amely arról tanúskodott volna, hogy a csányi dinnye magyar termék, és a legjobb az országban, ám hogy azt a külföldre menő gyümölcsre is rátegyék, nem engedték nekik. A nemzetközi jog, majd az európai uniós előírások alapján ehhez képviselettel kellett volna rendelkezniük minden érintett országban, ahová eljut a magyar dinnye: Lengyelországban, Litvániában, Csehországban, Németországban, Svédországban, és az esetleges fogyasztói kártalanításhoz pénzalapot kellett volna létrehozniuk. Ehhez kevésnek bizonyult a hatvanra, negyvenre, majd húszra s végül háromra fogyatkozott dinnyetermelői kör zsebpénze.

*

„Mióta kiestem a bölcsőből, a dinnye körül forog az életem\" – mutatkozik be Meggyes Milán csányi őstermelő, aki idén a környéken elsőként kezdte a szedést, így már kedden és szerdán is a fővárosi nagybani piacra vitt fél teherautónyi „fekete héjú\" édes gyümölcsöt. Öreg teherautójával lassan haladunk a kátyúkkal teli úton. Amikor nincs remény szlalomozni közöttük, nagyokat ránt a futóművön a mélyedés, még elhúzná a kormányt is, ha nem szorítaná azt kemény kézzel a sofőr.

Már a nagyapja is dinnyézett, de a szülei más gyümölcsöket termesztettek. Ő maga tizenkét éve foglalkozik dinnyével, volt, hogy 31 hektárt művelt, ám évek óta csak hét hektáron termeszt. 2000–2001-ben jó éve volt, akkor ötven forintot kapott kilójáért, most, tizennégy év elteltével is ugyanannyi átlagárral számol. Csakhogy tizennégy éve többet ért az az ötven forint! Eddig 27 kilót nyomott a legnagyobb dinnyéje. Akkor, 2003-ban mind tizenöt kiló feletti volt. Nem is talált munkást. Aki egy napig dobálta a kocsira, az másnap már a kezét sem tudta felemelni. A 2009-es év számára katasztrofális volt, nem termett eladható áruja, többmilliós mínusszal zárta az évét. Ráadásul a terepjáróját is ellopták Budapesten.

A dinnye Meggyes Milán számára térkép: a forradás a hideg éjszakákra utal, a madárcsőr nyoma is látszik a héjon, de árulkodó jeleket hagynak a meleg nappalok is. Ám mindez nem érinti a hús minőségét. A kocsira rakott fekete héjú dinnyéjét Budapesten, Székesfehérváron, Veszprémben szeretik, de már nem veszik meg Kecskeméten vagy Nógrád megyében. Ott a csíkos kell az embereknek.

Megszólal a mobilja. Félreáll az út szélére.

– Csíkos vagy fekete héjú? Kilencven forint helyben, előjegyzem. Annyit szedünk, amennyit óhajt. Csak két-három mázsát? Uram, akkor jöjjön! – mondja a hívó félnek. Egy visszatérő felvásárló jelentkezett, aki az út szélén árulja majd a portékát.

Meggyes Milán udvarán fóliasátrak. Uborkával próbálkozik, hogy annak bevételéből enyhítse a dinnye költségeit. Megjegyzi, hogy az elmúlt pár évben kiszámíthatóvá váltak a felvásárlási árak: száz forintnál kezdődnek, s ötvennél megállnak. A külföldre érvényes árak is 55 forintnál kezdődnek, és csak harmincra mérséklődnek, nem úgy, mint hét-nyolc éve, amikor sokan az útra szórták a termést.

– Pártállástól függetlenül a kormány által szorgalmazott magyardinnye-akciók hatását észre lehet venni. Csányon született Pócs János dinnyetermesztő, aki országgyűlési képviselőként, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagjaként sokat tett a termesztőkért – mondja a fiatalember. – Most még kisebb tételeket szedünk le, de ha nekiindulunk, nagy bolondulás lesz. Július végéig szeretném leszüretelni a termést. Remélem, nem sül rám, nem kell „bedarálnom\" exportra. A lengyeleknek, litvánoknak a kamionba 2,8 kilótól kilenc kilóig mehet a gyümölcs darabja. A német, a svéd is szereti berakni a hűtőbe, pedig szerintem az apróbbnak sosincs olyan jó íze, mint a nagy dinnyének.

Meggyes Milán két hektárt öntöz egyszerre, hétóránként állítja át más területre a locsolórendszert. Azt mondja, öntözés, valamint műtrágya és növényvédelmi szerek nélkül nem lehet boldogulni. Azt szereti, ahogy a dinnye nő, elfutja a földjét. Nyolcszáz méterre a keresztútig, ahol őrbódé magasodik a távolban.

Amikor megtudom, hogy ő maga neveli hibrid magból a palántát, megkérdezem tőle, bárki ültethet-e magot, s nevelhet-e dinnyét, mire nevetni kezd.

– A nagyapám azt mondta, hogy a dinnye társas lény. Hát ez nagyon furcsán hangzott, de azt tapasztalom, hogy igaza van. Ugyanis a kimaradt palántákat mindig elkuncsorogja a sógor, a komámasszony, a nagybátyja vagy valaki. És amikor megkérdem tőlük, hogy mi lett velük, azt válaszolják: semmi, nem értünk hozzá. Nem kell ahhoz érteni. Csak társas lény, százával, ezrével érzi jól magát.

A dinnye és az uborka mellett kukoricával, almával és bodzával is foglalkozik. Utóbbinak élelmiszer-ipari színezőanyagnak adja el a bogyóját.

– Na és meggyel? Vagy azzal csak az ősei foglalkoztak, és innen a családi neve?
– Nem tudom, a név eredetét sohasem kutattam. Az biztos, mindkét ágon földművesek vagyunk. Viszont ebből sok kellemetlenségem származott a katonaságnál. A sorakozó a főtörzsőrmesterekkel valahogy mindig így hangzott: – Neve? – Meggyes Milán. – Anyja neve? – Mák Mária. – Közlegéééénnnny! Ne hülyéskedjen, mert bemegy a zárkába! (21., 24. oldal)

Százötven méter

Nyolcadszorra vágott neki Klein Dávid hegymászó, hogy oxigénpalack nélkül feljusson a Mount Everestre, de most sem sikerült célt érnie, társainak engedve visszafordult. Szerinte az ember által közvetített elvek, az ésszerű kockázatvállalás határainak felismerése fontosabb a számokban kifejezhető eredményeknél. Molnár Csaba interjúja. (23. oldal)

Kacsaláb

Csaknem négymilliárd forintért hirdetett kastély ugyanúgy szerepel az ingatlanközvetítők kínálatában, mint néhány tízmillióért árult kúria romja. Érdeklődő mindegyikre akad, a tényleges vevő viszont csodaszámba megy. Nem véletlenül, hiszen bár az épületek többségében hotelként lenne fantázia, ám a szállodaiparnak ez az ága a legkevésbé jövedelmező. Szabó Emese kastélyszemléje. (25. oldal)

Jobbra is, balra is

Százezres gyászoló tömeg búcsúztatta negyedszázaddal ezelőtt Magyarország korábbi vezetőjét, az ekkorra már minden tisztségétől megfosztott Kádár Jánost. Fiumében látta meg a napvilágot Csermanek Jánosként, harminckét esztendős uralmát végigkísérte a levert ötvenhatos forradalom, a szovjet invázió emléke. Pethő Tibor múltidézése. (26. oldal)

Háromnapos szakáll

Börtönbe kerül-e Nicolas Sarkozy? – feszegetik sokan a kérdést a múlt heti őrizetbe vétele után. Talán, majd egyszer, úgy tizenöt vagy húsz év múlva elítélhetik, és akkor sem biztos, hogy ezért az ügyért, amelyikkel most megvádolták. Az igazságszolgáltatás ügybuzgalma egyvalamit azonban el fog érni: hogy a volt államfő visszatér a francia politika színpadára – írja Pósa Tibor. (27. oldal)

Szárnyas farkas

A magyar törvény szerint szervátültetés esetén a donor családja nem ismerheti meg a befogadó személy kilétét, és fordítva is így van. Az internet világában nem lehetségesek ilyesfajta tiltások, egyre gyakoribb, hogy olyan szülők tesznek közzé hirdetéseket a közösségi oldalakon, akik elhunyt gyermekük szerveit keresik. De fel vannak-e készülve arra, hogy megtalálják? Erre keres választ Farkas Adrienne. (28. oldal)

Negyvennégyesek

Tóth István őrvezető az 1916-os nyári nagy Bruszilov-áttörésnél esett orosz fogságba Czernowitz mellett. A 44-es kaposvári gyalogezred 2. zászlóalja belesétált az oroszok által állított csapdába, s szinte egy szempillantás alatt az orosz gyűrű belsejébe került. De nemcsak ők, hanem több ezer katona esett ezen a napon fogságba, zömükben a magyar hadkiegészítésű ezredekből. Az 1917-es oroszországi felfordulást Kijevben élte át sok más 44-es bajtársával együtt. Parkokban aludtak, s az összegereblyézett falevelekkel takaróztak. Decemberben maguk az oroszok kergették őket haza. 1918-ban részt vettek az erdélyi harcokban, majd az olasz front következett. Tefner Zoltán „frontjelentése”. (30–31. oldal)

Delfin a Dunában

Akik élnek, azok délnek mennek – szólt a régi Kispál-szám, s valóban, Baján végre olyan vízparti élettel találkozunk, mint amilyennek a többi felkeresett Duna menti településen is lennie kellene. Pénzhiány és konfliktus itt is akad, de legalább a helyiek belakják városukat, s ez fontos. György Zsombor és Éberling András riportútjának újabb kikötői: Dunaföldvár, Paks, Baja és Mohács. (32–33. oldal)

Invázió

Hazánkban is megjelent a halálosan mérgező, vakságot okozó növény, a kaukázusi medvetalp – szólnak a teljes sajtót elárasztó rémisztő hírek. Pedig a szenzációval alig százharminc évet késtek, ugyanis az első hazai példányt a XIX. században írták le. Az óvatosság azonban indokolt, minthogy a kaukázusi medvetalp toxinjai igen súlyos égési sérüléseket okozhatnak már a növény puszta érintésére is – figyelmeztet Molnár Csaba. (33. oldal)

Sebezhetetlen

Tolnay Klári századik születésnapjára – Márai tüneménynek nevezte. Párkány László esszéje. (36. oldal)

Kínai kő

Hatvanöt éven át tevékenykedett ugyanazon a felújítási munkán. Volt olyan munkatársa, aki az ötvenes években a Parlament épületén kezdett el dolgozni kőfaragó-gyakornokként, ötven év múltán pedig onnan ment nyugdíjba, immár mesterként. Államosítás, sikertelen privatizáció, csőd közeli állapot, majd magyar tulajdonosok – a Reneszánsz Zrt. története Lukács Csaba szerint a magyar rendszerváltás és a vadkapitalizmus állatorvosi lova lehetne. (40. oldal)