Peremvidék – Magazin-ajánló

Lehet-e a Balaton térsége Tirol?; Görgényi István a vízi lőfalról, a tündérmeséről és a magyar fociról; A Kúria és a magyar törvényhozók kezében a devizahitelesek sorsa

Vajon létezik-e ilyen stratégia? Képesek-e összefogni a tó körüli települések? Lehet-e a Balatonnál magyar Riviéra? (Vagy legalább Tirol?)
– Idővel lehet – mondja Oláh Miklós szociológus, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) kutatásvezetője. – El tudom képzelni, hogy néhány ügyesen kihasznált évvel, „jól berendezett” 2014 és 2020 közötti uniós fejlesztési ciklussal visszakerülhetünk az élmezőnybe, hogy aztán 2020 után a legjobbakat is utolérjük, és a Balaton Közép-Európa turisztikai központja legyen.

Oláh ambiciózus optimizmusa több forrásból táplálkozik. Amikor 2010-ben új elnököt választottak a BFT élére Bóka István, Balatonfüred polgármestere személyében, nagyon kicsi volt a mozgásterük, mivel a tó a 2007 és 2013 közötti uniós fejlesztési időszak kárvallottjai közé tartozott. A térségbe indokolatlanul kevés forrás érkezett, amelyet ráadásul rossz hatásfokkal költöttek el. Most azonban új szakasz kezdődik, és a Balatonért tenni akaró megyei vezetők és szakemberek béklyók nélkül tervezhetnek. Április 18-i hír, hogy az unióval megkötött partnerségi megállapodás értelmében a következő költségvetési ciklusban negyvenmilliárd forint jut a Balaton régió gazdaságfejlesztésére. (Igaz, az összeg egyelőre nincs nevesítve az érintett operatív programegyeztetés alatt álló, még kormánydöntésre váró anyagában, ám a BFT vezetése a közelmúltban jelezte a problémát a Nemzetgazdasági Minisztériumnak.)

– Az előző időszakban nem történt összehangolt tervezés a Balatonon osztozó három megye és a helyi szereplők között – magyarázza a kutatás vezetője. – Esetleges volt a Balaton-szempontú koordináció, igazából csak az rúghatott labdába a térségben, aki ügyesen tudta érvényesíteni az érdekeit. Most azonban pozitív végösszegű játszmában bízom, amelyben jól járnak mind a megyék, mind a többi balatoni szereplő, és ahelyett, hogy egymás kárára dolgoznának, megvalósulhat az integrált fejlesztés. A BFT tagsága nemrég kiegészült – a megyék képviselői mellett – a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Miniszterelnökség küldötteivel, vagyis a kormányzat részéről is jelen vannak azok, akik fejlesztési kompetenciával rendelkeznek.
Ami pedig a magyar turisztikai szakemberek által gyakran példaként említett Tirolt illeti – ahol mára tudatos építkezéssel elérték, hogy a tartomány nevének hallatán a turistáknak ne csak a téli sportok jussanak eszükbe –, van esélyünk arra, hogy hasonlót valósítsunk meg a Dunántúlon is. Ugyanis ismerjük a tartomány „titkát”.

Oláh szerint Tirolban vagy bárhol Európában azok vannak hatással a turizmussal és fejlesztési forrásokkal kapcsolatos döntésekre, akik érdekeltek a haszonban és a fejlesztésben. A Balatonnál 2003-ban Gyenesdiáson épp dél-tiroli modell alapján alakult meg az első TDM (a turisztikai desztináció-menedzsment rövidítése) szervezet, majd sorra jöttek létre ilyenek máshol is, és 2011-ben megszületett a Balatoni Regionális TDM-szövetség. Ezekben azok az önkormányzatok és helyi civil szereplők működnek együtt, akik a legjobban ismerik egy-egy térség igényeit és lehetőségeit. Ezeket a szervezeteket már nevesítették a 2012-ben a parlament elé került, ám végül el nem fogadott turizmustörvényben. Bizakodhatunk, hogy az új parlamentben ismét napirendre kerül a törvény.

Ez a regionális szövetség szervezi a május 1-jén kezdődött Nyitott Balaton nevű rendezvénysorozatot, amelynek elsődleges célja, hogy a nyárin kívül új szezonokat nyissanak, tudatosítsák: a tó és tágabb környéke a fürdőzés mellett további „versenyképes termékekkel” is rendelkezik. A tavasz például az aktív turizmus, a túrázás, a nordic walking (skandináv gyaloglás, síjárás), a kerékpározás vagy épp a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kínált programok élvezetének ideje lehet, az ősz pedig a gasztronómiáé, a borkultúráé.

– A Balaton jóval több, mint fürdőhely, minden évszakban megvan a vonzereje – állítja Hoffmann Henrik, a balatoni TDM-szövetség vezetője. – Ma már nincs gond a termékkel, a szolgáltatások adottak, a baj az, hogy elavult turizmusirányítási rendszerekkel dolgozunk. A Balaton pedig különösen jó helyzetben lenne, hiszen talán az egyetlen tájegység az országban, amelynek saját régiós öntudata van, miközben régiója valójában nincs hozzá: a tó és települései három megye – Somogy, Vas és Zala – peremvidékét képezi, egyben három statisztikai régió peremvidéke is. Ebből következik, hogy a Balatont nem egységként kezeljük, ahogyan kellene, hanem amerre járunk a partján, mindenütt különböző koncepciók munkálnak.

Így ma szétaprózódik a balatoni kínálat, mert az egyik falu polgármesterét nem érdekli, mi történik a települése tábláján túl. Pedig, véli Hoffmann, rivalizálás helyett már réges-rég egyben kellene megjeleníteni és kínálni az egész tavat, mert így lenne esély arra, hogy elszipkázzák a vendéget egy-egy konkurens úti céltól. A Nyitott Balaton épp ennek az együttműködésnek a főpróbája. A majdani látogatók számától függetlenül máris siker abban az értelemben, hogy a tó körül működő több mint négyszáz szolgáltató csatlakozott a rendezvényhez. A Magyar Turizmus Zrt. pedig csaknem ötvenmillió forinttal támogatja az esemény kampányát.

Hoffmann szerint a turizmustörvény eddig részben azért nem születhetett meg, mert az önkormányzatok – érthető módon – foggal-körömmel védik bevételi forrásaikat, például az idegenforgalmi adót. Pedig előbb-utóbb ki kell találni, miből jutnak kiszámítható forráshoz a turizmust szervező civil egyesületek. Az idegenforgalmi adó egy részéből vagy valamilyen új kis adóból? Ausztriában és Németországban épp a jól működő finanszírozásban rejlik a turisztikai térségek sikerének titka. (21., 24. oldal)

Gólöröm
A csoportélet törvényszerűségeit kutatja az élsportban és a nagyvállalatoknál. Bár jogász, inkább pszichoterapeutaként és edzőként dolgozott. Görgényi István irányításával Ausztrália női vízilabda-válogatottja a 2000-es nyári olimpián aranyérmet nyert. És még azt is tudja, miért beteg a magyar futball. Varga Attila interjúja. (23. oldal)

Bankkivonat
Az árfolyamrögzítéskor meghatározott sávok feletti tartozások elengedése is elképzelhető a kormány újabb devizaadós-mentő intézkedéssorozatának részeként. A döntés károsultanként százezres, milliós könnyebbséget jelenthet, így minden bizonnyal óriási felháborodást okoz majd a pénzintézetek körében. Érdemi előrelépés néhány hónapon belül várható – írja György Zsombor. (25. oldal)

Rettenthetetlenek
Az ősz elején megrendezendő skóciai népszavazás előtt a közvélemény-kutatásokban egyre inkább felzárkózik a függetlenségpártiak aránya az azt elvetőkéhez. Vajon a hátralévő öt hónapban megtörténik-e a fordulat, amely magával vonná a tartomány kiválását az Egyesült Királyságból, és fejfájást okozna az Európai Uniónak? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor.
(27. oldal)

Meghurcoltak
Negyedszázada kezdeményezték hivatalosan az akkori pártvezetők az 1956-os ügyekben elítéltek, elsősorban Nagy Imre és társai rehabilitálását. Azóta négy semmisségi törvény adott jogi elégtételt a megtorlások áldozatainak. A bűnösök felelősségre vonása viszont jóval később kezdődhetett csak el. Pethő Tibor visszatekintése. (28. oldal)

Bálna a menzán
A hágai Nemzetközi Bíróság kimondta minapi ítéletében, ami eddig is nyilvánvaló volt mindenki számára: a japán bálnavadászatnak nincs semmilyen tudományos értéke, az évente megölt rengeteg tengeri emlős csak a bálnavadászok profitját gyarapítja. Bár az Antarktisz környéki vizeken most betiltották a vadászatot, a japán kormány máris a döntés kijátszásán dolgozik. Molnár Csaba cikke. (30–31. oldal)

Gyümölcsöt fájáról
Gyümölcsfák ültetésével és gondozásával próbálják felelősségtudatra nevelni a máskülönben gyakran elkallódó gyerekeket a borsodi Ongán. De a telepítés nemcsak pedagógiai módszer, hanem egyben kísérlet is. A kisváros hétköznapi hősei a helyi értékek megbecsültetésén, az önellátó gazdálkodás kiépítésén dolgoznak. György Zsombor járt a gazdaságban.
(33. oldal)

Bastyaluki uram álma
Autodidakta módon tanulta ki a képregényrajzolást. Az 1960-as években a Pécsi Bőrgyár ezermester-dekoratőreként sok szovjet katonát kellett megörökítenie a nagy szocialista ünnepekre, miközben mindig is inkább elhallgatott közelmúltunk érdekelte. Az utóbbi időben „vezeklésképpen” a doni hősökről és Trianonról rajzol – kérdés, van-e befogadó közeg a történelmi témájú képregényekre. Wekerle Szabolcs lapozta fel a kötetet. (34. oldal)

Gleccsertörés
A Csomolungma nemrégi legsúlyosabb tragédiája megrázta a hegymászó-társadalmat: tizenhat ember halt meg a csúcs felé vezető úton lezúduló lavinában. A katasztrófa áldozatai egytől egyig serpák voltak, akik éppen a jól fizető hegymászóknak építették az útvonalat. Molnár Csaba is azt kérdezi: vajon mire lennének képesek a nyugati „felfedezők” e névtelen emberek nélkül? (40. oldal)