Magától értetődő, hogy az egyház él a lehetőséggel

A Katolikus Rádió már a XXI. század adója: ellátja a teljes közszolgálati feladatpalettát, de nem éri be ennyivel.

– A szakembergárdát „vatikáni valutával” szedegették össze? Kik dolgoznak a csapatban?
– A legfiatalabb „katrádiósok” a húszas éveik elején járnak, de van nálunk 85 éves munkatárs is. Többen a rádiózás „nagy öregjei” közül hozzánk igazoltak, hogy nekünk adják műsorkészítői tudásukat, lelkesedésüket, tapasztalatukat. Jönnek hozzánk a Pázmány-egyetemről, s vannak, akiket az alapító vezérigazgató-helyettes, Juhász Judit hívott, köztük Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő, vagy jómagam. A munkatársak átlagéletkora 40-50 közötti, ami jól mutatja a fiatalok érdeklődését az „ügy” iránt. Bár sokan sokféle területről érkeztünk, közös bennünk, hogy szeretjük a rádiót, és talán nem dicsekvés azt mondani, hogy értünk is hozzá. Műsoraink professzionálisak, ezeket hozzáértő és a magyar nyelvvel is barátságban lévő munkatársak készítik. De hogy ne kerüljem meg a kérdést, a munkának ára van, a munkásnak bére, ez az evangéliumban is benne van: az MKPK jóvoltából, bár az összeg behatárolt, fő- és mellékállásban is tudunk alkalmazni rádiósokat, és igen, a komoly színvonalú munkát végző munkatárs joggal számít arra, hogy a bérből el tudja tartani a családját, amit a püspökkar a legjobb lehetősége szerint figyelembe vesz.

– Ki lehetne-e emelni egy-két „nagy pillanatot” az építkezés tíz esztendejéből?
– Minden pillanat nagy, amikor egy műsor összeáll és megszólal a készülék hangszóróján. Nagy pillanat az is, amikor telefonál nekünk egy-egy püspök, tanár, vagy éppen cukrász, hogy tetszett neki, amit hallott. Hallgatóink elmondják nekünk személyes élményeiket a hallottakról, elmondják, ha szeretnék, hogy imádkozzunk értük, megköszönik a jó szót, a szép verset vagy dallamot. Nagy pillanat, ha stúdiónkba jön egy tudós, egy politikus vagy egyházi vezető, de az is, ha egy sekrestyés meséli el, hogyan neveli a gyerekeit. Vagy amikor ilyen levelet kapunk: „Csak a Katolikus Rádiót hallgatom, nem azért, mert vallásos vagyok, hanem a jó műsor miatt”. Aztán az induló vételkörzetek, az itt egymásra talált kollégák esküvői meghívója, egy elhunyt munkatárs sírja fölötti ima, de akár a díjak, kitüntetések átvétele is nagy pillanat. A számos elismerés közül megemlíteném a Mikszáth Kálmán-díjat, amit az elmúlt években négyen is megkaptak a katrádiósok közül, de a Korrektúra rádiós versenyen is értünk már el első és második helyezést is. És persze a foci... kétszer voltunk utolsók a Nagy Gáspár-emléktornán, most májusban viszont mi hoztuk el a kupát a rádió csapatával. Nagy pillanat egy pápa székfoglaló miséjét vagy szentté avatását közvetíteni. Egyszóval minden pillanat nagy, amikor érezhetjük, hogy közös munkánkkal letettünk valami jót az egyház és a magyarul értő közönség asztalára.

– Beszéljünk a számokról! Hány hallgatót érnek el?
– Egyetértek azokkal, akik nem hisznek a közvélemény-kutatásokban. Egy friss adat szerint valamivel több mint százezer hallgatónk van, de személyes meggyőződésem, hogy állandó hallgatóink száma legalább háromszor ennyi, alkalmanként pedig félmilliónál is többen hallgatják. Ami az ismertségünket illeti, biztos vagyok benne, hogy legalább minden harmadik magyar tud a Katolikus Rádióról. A közélet, a politika, a tudományos és művészvilág, illetve az egyház berkein belül pedig még ennél is jobb az arány.

– Innen hová vezet az út tovább?
– Bár a médiahatóság mostanában nem írt ki új frekvenciapályázatot, teljes erővel folytatjuk a „park” bővítését. Legközelebbi cél a Dél-Alföld, Szeged és térsége. Műsoraink és azok szerkezetének karbantartása, fejlesztése állandó feladat. Nemcsak a hallgatókhoz vagy az „időkhöz” kell alkalmazkodnunk, hanem az új médiatörvény elvárásai is adnak nekünk feladatokat. És még arra is törekedni kell, hogy halljon rólunk a közönség, ezt mostanában marketingnek hívják.

– Apropó, korszerűség. Az internetes jelenléttel mi a helyzet?
– Kezdetektől fogva jelen vagyunk ott. Részletes műsorelőzetest adunk, és műsoraink fél éven belül visszahallgathatóak.

– Hogyan ünnepli meg kerek évfordulóját a Katolikus Rádió?
– Pünkösdkor szólaltunk meg először, ami a Megértés Lelkének is ünnepe. Egy pillanatra megállunk, visszatekintünk és új lendületet veszünk. „Családi ünnepünk” egy közös vacsora volt, emlékek felidézésével, képpel és hanggal. A főünnep egy hálaadó szentmise lesz június 10-én, 17.45-kor Budapesten, a Szent István-bazilikában. A szentmisére, amelyet Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke celebrál, szeretettel várjuk a rádió hallgatóit, a műsorok közreműködőit és minden érdeklődőt. Végül lesz egy irodalmi-zenés műsor is a rádióban gyakran szereplő művészek közreműködésével. De nem csak láthatóan és hallhatóan ünneplünk. Csöndben, magunkban kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy értsük az evangéliumot, értsük a világot, megértsük az embereket. S értsünk jól a munkánkhoz, hogy a jövőben is kivehessük részünket mindabból, amit az egyház így nevez: a közjó szolgálata.