„Orbánt, Vonát és Gyurcsányt is élőben adjuk”

A Hír TV főszerkesztője szerint nem cél, hogy Bayer és Bolgár egymás nyakába boruljon, de az alapkérdésekben ki kellene egyezni.

– Egy interjúban nemrég azt mondta, hogy annak örülne, ha a médiában még olyan véleményeket is meg lehetne fogalmazni, amelyeket a törvény büntet. ​Miért gondolja így?
– Én például a holokauszttagadást nem törvénnyel büntetném. Attól, hogy börtön jár érte, az a vélemény még létezni fog. A sajtó és az oktatás eszközeivel kellene arra nevelni a fiatalokat, hogy a holokauszttagadás később eszükbe se jusson.

– A konferencián elmondta, hogy hiányolja az újságírók közötti szolidaritást.
Elképzelhetőnek tartja, hogy kormánypárti és ellenzéki újságírók valaha kiálljanak egymásért?
– Azt nehezen tudom elképzelni, hogy kormánypárti és ellenzéki újságírók kiálljanak egymásért, azt azonban igen, hogy igazi újságírók támogassák egymást. Azt is elmondtam, hogy ha például a Magyar Hírlapot szüntették volna meg ugyanazzal az alantas módszerrel, mint most a Népszabadságot, akkor nem biztos, hogy ott ülnénk a konferencián. Erre az egyik résztvevő azt válaszolta, hogy szolidaritást csak azzal lehet vállalni, akit kollégának tartunk. Én ezzel nem értek egyet. Attól, hogy nem tetszik valamelyik lapnak a véleménye, alapvető dolgokban még meg lehet egyezni. Például október 23-án a miniszterelnök beszéde alatt százak sípoltak, kiabáltak, de amikor megszólalt a Himnusz, akkor mindenki elhallgatott. A magyar sajtónak is kellene egy himnusz, amelyre mindenki elhallgat. Természetesen nem az a cél, hogy Bolgár György és Bayer Zsolt egymás nyakába boruljon, de az fontos, hogy legyenek olyan alapvetések, amelyekben kiegyezünk. Például, hogy 1956 forradalom volt, vagy hogy bizonyos helyzetekben ki kell állni a kollégáinkért. A Hír TV ezt csinálja. Nálunk ugyanúgy szerepel Lovas István, mint Tamás Ervin, a Demokrata vagy az ÉS főszerkesztője. Azok az emberek, akik „háborúban állnak egymással”, a Hír TV-ben kulturált viszonyok között el tudják mondani a véleményüket, és utána békében hazamennek. Amikor a Népszabadság működését felfüggesztették, az volt az első gondolatunk, hogy miként tudnánk szolidaritást vállalni velük. Azóta is mindennap meghívunk a Lapzártába egy újságírót a Népszabadságtól. Ha például a Magyar Hírlap működését függesztenék fel, akkor nekünk kutya kötelességünk lenne velük is szolidaritást vállalni.

– Hogy látja a jövőt? Más sajtóorgánumok is el fognak tűnni? Esetleg újak születnek?
– Biztos, hogy még nagyon sok minden meg fog változni. Megszűnhetnek, összeolvadhatnak újságok, portálok, de újak is létrejöhetnek. Nem tudni, mit hoz a jövő. A holnapnál csak a holnapután ​bizonytalanabb. Mert mi lesz akkor, ha mondjuk egy kormányváltás estén mindent vissza akarnak csinálni azok, akik hatalomra kerültek? A politikai adok-kapoknál nincs rosszabb. És ha vélt vagy valós sérelmek alapján kezdünk el politizálni, újságot írni, akkor minden kezdődik elölről.​

– És addig mi a legcélszerűbb megoldás? Várni kell a külföldi milliárdosra, aki biztosítja majd a nehéz helyzetbe került sajtóorgánumok túlélését, esetleg fizetőssé kell tenni az eddig ingyen is elérhető portálokat?
– A külföldi milliárdosokra várni nem érdemes. Eladható terméket kell előállítani. Harmincezer előfizetővel már megél egy napilap. Szerintem ezt nem lehetetlen megvalósítani.

Névjegy
D. Bányász Gergő 1970-ben született, dolgozott az írott sajtóban, majd a TV2-nél, a közmédiánál, egyebek között vezette Az este című műsort. 2015-óta a Hír TV hírháttérműsorainak főszerkesztője, hozzá tartozik például a Magyarország élőben. Kedvenc focicsapata a Vasas.