Bár a magyar bajnokság messze a leggyengébb a térségben, egyetlen régiós országban sem fizetnek annyit fajlagosan a helyi labdarúgás közvetítéséért a televíziós csatornák, amennyit a tavaly kötött szerződés alapján a közmédia a magyar fociért. Lapunk két hete írta meg, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) közel nettó 19 milliárd forintot fordít a következő öt évben a Magyar Labdarúgó-szövetség által szervezett versenysorozatok közvetítésére. Az így adódó évi 3,8 milliárd forint becslések szerint 3,5-4-szerese lehet a reális árnak, korábban piaci szereplők is legfeljebb egymilliárdot szántak ilyen célra. Cikkünk megjelenése után a Párbeszéd feljelentést is tett hűtlen kezelés miatt az MTVA ellen; úgy tudjuk, az ügyvédi egyeztetés után végül múlt szerdán küldték be a papírokat az ügyészségre.
A régiós ligák közvetítési jogának értéke azért lehet érdekes, mert ilyen üzletnél nehéz olyan viszonyítási pontot találni, ami alapján meg lehet állapítani a szerződés túlárazottságát. Egy áron alul értékesített V. kerületi ingatlan esetében jó viszonyítási alap az ugyanabban vagy a szomszédos utcában néhány héttel korábban eladott lakás, az OTP Bank-ligánál viszont ilyen referenciapont nincs. Szakértők szerint ami szóba jöhet (bár a bizonyítás itt is nehéz), az épp a környező, hasonló méretű és gazdasági helyzetű országok bajnokságainak értéke. Ezek alapján pedig egyértelműen az látszik, hogy az MTVA valóban nagyon sokat fizet a magyar futballért.
Hasonló elemzésekben az összehasonlíthatóság érdekében a jogdíjak értékét egy háztartásra vetítve szokták megadni. Ez a tavaly kötött szerződés értelmében jelenleg Magyarországon valamivel 3 euró felett van. Ehhez képest a cseheknél – hasonló népességű, gazdaságilag előttünk járó ország, amelynek sokkal erősebb futballbajnoksága van – mindössze 1 euró, míg Szlovákiában ennél is jóval kevesebb (lásd grafikonunkat). Pedig a cseh bajnoki meccsek iránt sokkal nagyobb az érdeklődés. A mérkőzések helyszíni látogatottsága átlagosan közel duplája az itthoninak, a televíziós közvetítések nézettsége pedig még egy olyan fizetős csatornán is, amelynek mindössze negyedmillió előfizetője van, összevethető volt az NB I-es focimeccsekével úgy, hogy az utóbbiakat az egész országban ingyenesen elérhető M4 adja.
Csak a két legnépesebb régiós államban, Romániában és Lengyelországban van a közvetítési jogok egy háztartásra vetített értéke a magyar állami tévé által fizetett szint közelében. Ám ez a két piac több okból sem vethető össze a hazaival. Egyrészt a közvetítések lehetőségének értéke nem lineárisan emelkedik a népességszámmal: egy bizonyos kritikus tömeg elérése után látványosan megugrik. Másrészt ebben a két országban nem egy televízió tűzi műsorra a meccseket, teljesen más az üzleti modell, mint itthon (pontosabban ott van üzleti modell). Mindkét helyen egy ügynökség vásárolta meg a jogokat, és értékesítette tovább több (jellemzően nemzetközi) fizetős csatornának. Így viszont önmagában egyetlen tévés társaság sem fizet annyit a közvetítés lehetőségéért, mint az MTVA, azoknak pedig, akik műsorra tűzik a meccseket, nemcsak a reklámokból, hanem az előfizetőktől is komoly bevétele van (sőt utóbbi a jelentősebb tétel). Arról nem is beszélve, hogy a lengyeleknél például nemcsak a helyi piacra vonatkozó jogokat vette meg két nemzetközi csoport fajlagosan kevesebbért annál, amennyit az MTVA szánt a magyar focira, hanem a külföldi közvetítés lehetőségét is. Mivel pedig a lengyel focira láthatóan a határokon túl is van igény, az Ekstraklasa (a lengyel labdarúgás legmagasabb osztálya) meccseit jelenleg már több mint harminc országban lehet követni.
Romániában más a helyzet, ott a helyi kábelszolgáltatók (köztük az itthon is agresszív terjeszkedéspolitikájáról ismert Digit működtető RCS & RDS) éles harca hajtotta fel az árakat. Más kérdés, hogy szakértők szerint a jelenlegi árszint már nem kigazdálkodható, ami miatt folyamatosan jogi csatározások is vannak a felek között. A jogokat megvásároló máltai Intel Sky Broadcast az első évben például közel negyedével akarta csökkenteni a díjat, ami miatt a klubok már perrel fenyegetőztek (ezzel egyébként már ők is a magyarországi ár alatt lettek volna). A már említett Digi pedig abszolút értékben is kevesebbet fizet a jogokért, mint az MTVA itthon, így az egy háztartásra jutó költségük csak fele a magyarországinak. Persze meg lehet próbálni az exkluzivitással érvelni, mondván, ha csak egy csatornán közvetítik a meccseket, az többet ér. A gond annyi, hogy ez itthon biztosan nem igaz. Rendkívül alacsony nézettsége miatt ugyanis a magyar foci egy pont után csak kárt okoz azzal, hogy viszi a műsoridőt.
Valószínűleg nem indul nyomozás
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakértők szerint valóban felvetődik hűtlen kezelés gyanúja a közmédia erősen túlárazott futballszerződésével kapcsolatban, a korábbi gyakorlat alapján azonban jó eséllyel még csak nyomozás sem indul emiatt. Erre egyébként a feljelentést benyújtó Párbeszédnél sem számítanak. Tordai Bence szóvivő lapunknak úgy fogalmazott: valószínűleg az volna rendszerhiba, ha az ügyészség nem dobná vissza helyből az ügyet. A lapunk által megkérdezett jogászok úgy vélik: még az sem kizárt, hogy megállapítják a szerződés túlárazottságát, és így a károkozást, ám önmagában ez nem elég. Így ugyanis még mindig lehet hivatkozni arra, hogy az MTVA nem szegte meg úgynevezett vagyonkezelési kötelezettségét, ami szintén feltétele a hűtlen kezelésnek. Épp ezért vélhetőleg ezzel az indokkal fogják kimenteni a közmédia szempontjából egyébként tényleg rossz szerződést. (MN)
