A zeneipart is beszippantja a Facebook?

Komoly vetélytársat kapott a YouTube, miután Zuckerbergék leszerződtek a világ egyik legnagyobb zenekiadójával.

Komoly fegyvertényt könyvelhetett el év végén a világ legnagyobb közösségi hálózata, a Facebook ugyanis kétéves egyezkedés után szerződést kötött a világ egyik legnagyobb zenei kiadójával, a Universal-csoporttal. A megállapodás, amelynek részleteit, azonkívül, hogy több évre szól, az érintett felek nem hozták nyilvánosságra, akár teljes egészében átalakíthatja az online zenehallgatás ma ismert rendszerét.

Hogy így lesz-e, egyelőre még nagy kérdés, de a két vállalatnál azt ígérték, olyan felhasználóbarát felületet építenek, amely alapjaiban újítja meg a zenehallgatási szokásokat. Ha sikerül, akkor foghatják a fejüket a ma piacvezető YouTube-nál, de a Facebook – a világ talán legnagyobb nemzetközi zenei jogdíjportfóliójával a zsebében –

erős vetélytársa lesz az olyan internetes zenei platformoknak is, mint a Spotify, az Apple üzemeltette iTunes vagy épp az Amazon Music.

Hogy miről is szól a megállapodás? Eddig, ha valaki önhatalmúlag feltöltött, saját videójához felhasznált, megszerkesztett és megosztott egy olyan zenét (vagy akárcsak annak egy részletét), amelynek jogdíjai a Universalnál voltak, azt a Facebook azonnal eltávolította az oldalról. Ez persze nem újdonság, hiszen hasonló módszerrel jár el a YouTube is, ha jogdíjsértést észlel, vagy épp maguk a kiadók jelzik neki. No, a mostani megállapodás értelmében minden egyes Facebook-felhasználó szabadon válogathat a kiadó zenei kínálatából, és felhasználhatja a saját maga szerkesztette videókban anélkül, hogy a jövőben azt leszednék.

Ha tehát a hagymapucolás rejtelmeit szeretnénk megosztani a világgal, és az ahhoz készített videóhoz aláfestő zenének beteszünk egy érzelmes Justin Bieber-számot, nos, azt a jövőben nem fogják levenni a Facebookról. Ahogy a videókat a közösségi óriás többi platformján, így a Messenger üzenetküldő szolgáltatásban vagy épp a képmegosztó Instagram-alkalmazásban és a virtuális szemüvegre épített Oculusban is azonos feltételekkel lehet gyártani, posztolni, megosztani.

Az együttműködés tehát ebből a szempontból kedvez a felhasználóknak, ám

még nagyobb zajt generálhat a közösségi oldalon, ha egy-egy dalt milliószámra kezdenek majd megosztani, felhasználni, klónozni és megvágni.

Ez persze jó lehet az előadónak is, hiszen így még több emberhez juthat el a zenéje, de hogy a tényleges tartalom-előállítók, vagyis az adott alkotások szerzői többet profitálnak-e majd belőle, az a jövő zenéje lesz. A kiadó digitális tartalmakért felelős alelnöke, Michael Nash mindenesetre ezt ígéri.

Hogy a Radiohead zenekar frontembere, a dalszerzők, a jogtulajdonosok arcátlan kompenzációja miatt mindig brutálisan keményen nyilatkozó, a YouTube-ot többször a Harmadik Birodalomhoz hasonlító Thom Yorke elégedetten dörzsöli-e most a tenyerét, nem tudni, de ha az előadók valóban több pénzt látnának mindebből, akkor egy hosszú évek óta tartó vita oldódhatna meg. Sokan ugyanis amiatt korholják a Google tulajdonolta YouTube-ot, mert miközben elképesztő mennyiségű pénzt keres a videók elé, közé rakott reklámokkal, addig abból maguk az előadók szinte semmit nem látnak viszont, már-már alamizsnának tűnő összegekkel szúrják ki a szemüket. Ezt persze maga a szolgáltató többször is sérelmezte, mondván, dollárszázmilliókat csorgat vissza a zenészekhez, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos aggályokról beszélt például lapunknak korábban az izlandi Sóley is. Ahogy Yorke is azért nácizta le őket, mert szerinte

úgy lopják el a művészetet (és nagyjából alig fizetnek valamit a szerzőknek), mint tették a második világháború alatt a németek.

Most azonban a Facebook–Universal-megállapodás kapcsán – a nyilatkozatok alapján – úgy tűnik, ez a kérdés is megoldódni látszik. Az megint más téma azonban, hogy azok a kis, kezdő előadók, akik nincsenek szerződésben egyik nagy kiadóval sem, vajon több forráshoz juthatnak-e? Sajnos gyanítható, hogy nem igazán.

Ami közben Zuckerbergéket illeti, évek óta látszik, hogy saját, zárt virtuális birodalmat építenek, ahová megpróbálnak minden alkalmazást úgy beépíteni, hogy a vetélytársak kiiktatásával a közösségi oldal felhasználói a Facebookon kizárólag a saját fejlesztéseiket használják. Így történt ez korábban a videókkal is, amikor a Facebook belső mozgóképes platformját erősítendő a YouTube-videók kisméretűek lettek, egyúttal a közvetlen lejátszásukat száműzték a közösségi oldalról. (Ma ugyanis egy Facebookon megosztott YouTube-videóra kattintva a link az adott tartalomra irányít, és egy külső lapon nyitja meg azt, így közvetlenül a Facebook-falunkon nem lehet megnézni a vetélytárs videóit.) Ugyancsak ez figyelhető meg a hírszolgáltatás esetében is, amely szintén óriási változásokon ment keresztül az elmúlt évek során, egyúttal látszik, sok online hírportál csak a Facebookon keresztül tud forgalmat, olvasottságot elérni, ami szintén monopolhelyzetet teremt a közösségi oldal számára.

A mostani zeneipari megállapodás mögött is ilyen megfontolásokat látnak az elemzők. Többek szerint ugyanis

a kiadók rájöttek, hogy ilyen csatornák segítségével juthatnak még nagyobb reklámbevételhez, miközben maga a Facebook is így próbálja meg még inkább bevonzani a hirdetőket.

A harc a hirdetőkért egyébként már abból a szempontból is egyre élesebb, hogy a Facebook-megállapodással nagyjából egy időben – az amerikai Bloomberg gazdasági hírügynökség jelentése szerint – a Universal és a másik nagy globális kiadó, a Sony hasonló jellegű, hosszú távú partneri megállapodást kötött a YouTube-bal is, miközben Zuckerbergék állítólag a többi nagy kiadóval is szeretnének ilyen együttműködést.

Hogy 2018 vajon rendszerszintű változásokat hoz-e a zenefogyasztásban, ennek fényében nehéz megjósolni, viszont ha az alkotók több forráshoz jutnak – már csak azért is, mert a YouTube erős kihívót kap a versenyben –, az már elmozdulást jelent a jelenlegi struktúráról, még ha a digitális ricsaj ezáltal fokozódik is.