A Zuckerberg-birodalom immár több mint egymilliárd felhasználója józan ésszel szinte követhetetlen adatmennyiséget tölt fel percenként a világhálóra, s nincs az a munkatársmennyiség, amelyik képes a tartalmat rendesen, figyelmesen moderálni. Ezért állítólag már vannak olyan algoritmusok, belső programok is, amelyek a folyamatot, a szűréseket végzik, a problémákat jelzik. Így az is előfordulhat – már ha nem egy konkrét, a művészeti alkotást nem ismerő munkatárs járt el az ügyben –, hogy az „okosprogramok” nem elég okosak ahhoz, hogy felismerjék, mi a művészet és mi a magamutogatás vagy épp illegális pornográf tartalom. Nos, Delacroix mindenképpen előbbi halmazba tartozik, leghíresebb képe pedig nem mellesleg rajta volt a francia fizetőeszközön, a frankon is.
Az ilyen esetek is mutatják, egyre komolyabb az igény arra, hogy a két halmazt jól és sikeresen külön lehessen választani, mert bosszantó, ha egy művészeti alkotás a túlzott korrektség áldozatává válik. Épp ezért vették le nemrég a Manchesteri Művészeti Galéria faláról John William Waterhouse angol preraffaelita művész 1896-ban festett, Hülasz és a nimfák című alkotását. Az olajkép – ahogy arról lapunk is beszámolt – végül visszakerült, egyúttal közösségi diskurzust sürgettek a művészet és a meztelenség kérdéséről. Amint látjuk, időszerű lenne.
