Gazdasági Muppet Show helyett fiatalos szakértelem

Ilyen lenne az InfoRádió reggeli műsora, ha nyakon öntenék egy adag fiatalos lendülettel.

Ilyen lenne az InfoRádió reggeli műsora, ha nyakon öntenék egy adag fiatalos lendülettel – merülhet fel a hallgatóban rendre, amikor kora reggel a Jazzyre teker. Persze a fiatalosság itt érdemel némi kiegészítést. Nem Sebestyén Balázsék ízléstelenségbe forduló szókimondásával, nem is a YouTube-videósok lelkes-hadarós éretlenségével állunk szemben. A Millásreggelié a kora harmincasok energiája: a hétvégi sorozatmaratonhoz éppúgy ragaszkodnak, mint a délelőtti három kávéhoz, életüket jól megszokott rutin viszi előre. Nem csapkodnak feleslegesen, a forradalmi hév már nem viszi őket, de azért nem is félnek odaszúrni egy-egy ironikus megjegyzést a rendszernek.

„Gazdasági Muppet Show” – szól a Millásreggeli mottója, amely alatt nem egyértelmű, mit kell érteni. Rossz vicceket fognak mondani, mint Topi maci? Ez inkább Sebestyén vagy Bochkor műsoraira jellemző. Primadonnáskodnak majd, mint Miss Röfi? Esetleg a színházi páholyban ülő öregurakhoz, Statlerhez és Waldorfhoz hasonlóan rosszindulatú kommentárt fűznek majd mindenhez? Nos, ez sem hangzana túl jól. Szerencsére nem is így áll a helyzet. A Millásreggeli műsorvezetői, Gede Balázs, Kántor Endre vagy Mihálovits András mindenesetre nem mondhatók annyira exhibicionistának, mint a Szezám utca hősei. Igaz, akciósztároknak sem nevezhetők, még ha a filmelőzetes-szerű bejátszások rendre azt sugallják is, hogy itt Neo és John McClane vállt vállnak vetve fogják nekünk elemezni a BUX-indexet. „Egy zűrös városban, ahol ( ) a kisbefektetőket senki sem védi meg a tőzsdei kilengésektől, és a sikátorokban leselkedik a kíméletlen hozamgyilkos, csak négy férfin múlik a köz biztonsága” – halljuk a műsorban, ami alapján legalábbis valamiféle harcos ellenzéki oknyomozást vizionálnánk. Távolabb ettől nem is állhatnánk.

A Millásreggelit hallva feltételezzük, hogy még azt is megfontolt kérdésekkel, óvatos szakértelemmel elemeznék, ha Mészáros Lőrinc megszerezné a Budapesti Értéktőzsdét. Nem hathat ez negatívan a magyar tőzsde presztízsére? – kérdezné az egyik műsorvezető, majd a hosszan kifejtett nemleges válaszra is annyit felelne, hogy „stimmel”. Miként múlt csütörtökön, amikor a Random Capital elnök-vezérigazgatóját, Virág Ferencet kérdezték „a BÉT-sztár”, azaz Mészáros Lőrinc kispapírjairól. A kérdésre, hogyan érintheti a tőzsdét, hogy „politikai kockázatot vastagon rejtő papírokról szól a kereskedés”, Virág azt felelte: „Én a tőkepiac szépségében és tisztaságában azért nem hiszek. Azt tanultam a piacon huszonév alatt, hogy vannak egyenlők, és vannak egyenlőbbek.” Stimmel.

Persze, mindezért a legkevésbé sem a Jazzy műsorvezetői okolhatók, akik még csak nem is kendőzik el a valóságot, nem beszélnek nem létező kvótákról és menekülttömegekről akkor, amikor a valóság jóval izgalmasabb és egyben nyomasztóbb témákat szolgáltat. A Millásreggeli nem elhallgat, nem is átszínez, sokkal inkább igyekszik úgy tenni, mintha egy normális és kiszámítható világ venne körül bennünket. Kétségtelen: a közélet abszurditását látva jóleső érzéssel hangol az ember a Millásreggelire.

Mégis, sokszor hiányérzetet kelthet bennünk, ahogy nagyobb vihart kavaró közéleti ügyeket kezelnek. Elemzik a helikopteres-vadászós történetet, de Semjén Zsolt nevét ki sem mondják. „Tele van a magyar sajtó egy bizonyos vadászatnak az árnyoldalaival” – halljuk Mihálovits Andrást, aztán több szót nem is vesztegetnek rá, ki és mit csinált. A Szent István Egyetem élelmiszermérnök doktoranduszával, Pintér Richárddal vizsgálják a rovarfogyasztás szakkérdéseit, csak épp azt nem mondják el, hogyan is merült fel ez a téma. „Nem ma került napirendre először a rovarevés, vagy az, hogy a rovar tökéletes táplálék lenne. De egy érdekes geller miatt megint közbeszéd lett belőle” – ecseteli Kántor Endre, majd rá is térnek az entomofágia tudományára. Ha már, akkor felmerülhetett volna a kérdés: nem tesz rosszat Pintér szakmájának, hogy kormánypárti politikusok Soros-féle migránsbiznisznek állítják be a dolgot?

Itt még egy olyan intézmény is emberi arcot kap, mint, mondjuk, a Magyar Nemzeti Bank. Binder István felügyeleti szóvivő, lapunk egykori rovatvezető-helyettese például egész közérthetően magyarázza pénteken, milyen ajánlásokat fogalmazott meg az MNB a lakossági banki termékértékesítők javadalmazására. A lényeg, hogy valós fogyasztói igényeket elégítsenek ki a közvetítők – mondja, és egy percig eszünkbe sem jut, milyen fogyasztói igényeket elégít ki Matolcsy György sokadik Pallas Athéné-alapítványa.

Ugyanennek az adásnak az elején hallhattuk azt is, amiről lapunk pár napja beszámolt: hogy a Quaestor-vezetők mire szórták el a rendelkezésükre álló pénzt. Természetfeletti erők beavatkozását előhívó rítusokra, például hindu tűzszertartásra 72 millió forint jutott. Gede Balázs és Kántor Endre hitetlenkedik, pedig hát nem ennyire abszurd Mészáros növekedése? Vagy az, ahogy Donald Trump játszadozik az acél- és alumíniumvámmal? Az, hogy Amerika és Európa akkor próbálná valahogy szabályozni a kriptovalutákat, amikor azok már túl vannak a csúcson?

Három órán át hitetlenkedni azonban nem lehet. A Millásreggeli nagy előnye pedig, hogy nem kikapcsol, hanem gondolatokat ébreszt. Még ha igazán fel nem is pörget.