Már a Magyar Nemzet archívuma is böngészhető digitálisan

Magyarország legnagyobb internetes periodika-adatbázisánál ötmillió újságoldalt szkennelnek be egy évben.

„Szovjetunió, unom, utálom” – a Kádár-korszakbeli magyar sajtóban olvashattuk a rendkívül merész, mi több veszélyes kitételt. A legendaként terjedő történet, amelyet a legrészletesebben Lőcsei Gabriella írt meg a Magyar Nemzetben, pillanatok alatt felkeltette érdeklődésemet (és nem csak az enyémet). (A cikk szerint a nyelvvédő-színésznő, Péchy Blanka csempészte be a fenti sorrendben a szavakat a Magyar Nemzetbe, arra hozva példát, hogy sokszor rosszul hangsúlyozzuk az u betűket. Rövid helyett hosszút mondunk.) Próba-szerencse alapon vágtam bele a kutatásba: ha időm engedte, a könyvtárban végiglapoztam a hetvenes-nyolcvanas évekbeli lapszámokat.

Mondanom sem kell, semmit nem találtam. Akkor már rendszeresen használtam az Arcanum Digitális Tudománytárt, és egy ihletett pillanatban beírtam a három szót. A Magyar Nemzetet ugyan azokban az időkben nem lehetett még elérni, ám a „Szovjetunió, unom, utálom”-ra számomra is meglepő fordulatként a rendszer kiadta az 1974. december végi Amerikai Magyar Népszavát; a nyelvvédő szöveget Péchy Blanka jegyezte. Mivel a Budapesten élő művésznő nem írhatott emigránslapba, nyilvánvalónak tűnt, hogy budapesti újságból vették át az írását – megjelölés nélkül. A könyvtárban ezek után alig félórai munkával meglett az a bizonyos, Lőcsei Gabriella által említett cikk.

Néhány napja a Magyar Nemzet szinte mindegyik száma elérhető már az Arcanum oldaláról. A „szinte mindegyik” miatt panaszkodni botorság lenne és kicsinyes is. Az 1938. augusztus 25-ei alapítástól 2016. december 31-éig böngészhető 315 029 oldalból (a mennyiséget tekintve) valóban csupán a töredék hiányzik. (Az 1940. május és 1944. március, az 1949- január és 1950. január, valamint az 1950. június és az 1951. június közötti példányok.)

Az Arcanum azonban hiányjegyzéket vezet – tudtam meg a minap a céget vezető Biszak Sándortól. Ha lehet, befoltozzák a hézagokat, ám a pótlást gyakorlati okok nehezítik: egyelőre nem mindegyik könyvtárral harmonikus az együttműködésük. (A vitás területek közül említsünk meg egyet: a szkenneléshez a kötött példányokat szét kell szedni, az újrakötés pedig nem olcsó mulatság. A különböző számok – állapotuktól függően – sérülékenyek. Van, ami egyedi, múzeumi darab.)

Az adatok, amelyeket Biszak Sándor lakonikusan sorol, meghökkentőek: mindeddig 25 millió oldalt digitalizáltak (a korábban és most kiadott lapok többségét). Előreláthatólag  2020-ra az összes – évi ötmilliós átlaggal számolva – néhány évvel, hónappal korábban napvilágot látott újságot elolvashatjuk a könyvtárban, otthon vagy bárhol a laptopunkról, telefonunkról. Persze nem ingyen: havi ötezer forint az előfizetési díj. Grátisz érhetjük el viszont a szintén a cég által üzemeltetett Hungaricana oldalról a legtöbb volt és jelenlegi megyei lapot, könyveket, sőt nagy felbontásban számos festményt, 3D-s múzeumi tárgyakat a szerb övtől a Kossuth-pisztolyig.

A kínálat kétségtelenül pazar. Az adatbázis tartalmaz térképeket, építészeti terveket, fogolytörzskönyveket és -nyilvántartásokat, kihirdetett végrendeleteket, valamint közjegyzői és hagyatéki iratokat is, amikből akár régen elfelejtett (és tegyük hozzá: esetleg kellemetlen eseményeket előidéző) családi titkokra is fény derülhet.

A Mapire linkjére kattintva (a Mapire feloldása: Historical MAPs of the Habsburg EmpIRE) a Habsburg Birodalom katonai felmérései alapján aprólékosan, házhelyre, telekre lebontva a hatalmas állam soha nem látott részletességű térképei tűnnek elénk. A korabeli anyaghoz a jelenkori műholdas látkép illeszkedik: az ELTE TTK geofizikai és űrtudományi tanszéke segítségével, a Föld görbületét figyelembe véve illesztették össze digitálisan a több ezer szelvényes katonai térképeket, és igazították őket a műholdak adataihoz.

Legutoljára az oldal által felkínált budapesti időutazáson veszek részt. Az interaktív (1873-as, 1908-as, 1937-es, 2017-es) térkép segítségével nemcsak összehasonlításokat tehetek a különböző időszakokat illetően. Az utcákat járva az egyes telkek, házak történetét, a lakóikra vonatkozó levéltári forrásokat is megtalálom. A legtragikusabb a 2015 szeptemberében egy Kossuth téri ház lakásának falából előkerült 7000 oldalnyi 1944-es statisztikai anyag. A lista, igaz kisebb hiányokkal a zsidók összeköltöztetésére kijelölt csillagos házak lakóit gyűjti össze, közvetlenül a kényszerköltöztetés előtti időkből.