Tulajdonképpen nem is létezem, hiszen nem vagyok „rajta” a Facebookon. Viszont félanalóg szellemként néha kopogtatok a legnagyobb megosztón, nevezzük is mindjárt nevén a gyereket, a Youtube-on, úgyis tudja mindenki, ne legyünk álszentek, a messziről szagló PR-gasztro írások-műsorok tengerében (csak egy példa a sok közül) ez már régen nem „termékmegjelenítés”, legfeljebb közhely.
Mivel macskákra és levesekre nincs időm, többnyire zenét hallgatok ezen a felületen, és persze tanulok (nemhiába mondta Nelson Mandela egy ihletett pillanatában, hogy a tanulás a legerősebb fegyver, amellyel megváltoztathatod a világot), hiszen elképesztő, hogy milyen gyorsasággal lett a mindennapok szerves része a bő egy évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen. A Youtube-nak voltak ugyan előzményei, már 1998-ban megpróbáltak létrehozni egy hangmegosztó portált, és a kétezres évek elején megjelentek a hírcsatornákon amatőr felvételek is, de hiányzott a háttér, jelesül a megfelelő sávszélesség. A jó időben jó helyen kitüntetett pillanata 2005. április 23-án érkezett el Chad Hurley, Steve Chen és Jawed Karim számára, ekkor lőtték ki az első rakétát az általuk kifejlesztett Youtube-ra – és egyben a virtuális térbe. A történelmi jelentőségű filmen Jawed Karim és egy elefánt megismerkedése látható a San Diegó-i állatkertben. Egy kis lépés az egyiknek, egy nagy a másiknak, olyan ez, mint a holdra szállás.
A Tube lett az első már „közösségi” funkciókat (a megosztás és hozzászólás lehetőségét) is biztosító videómegosztó portál, és bár a Vimeo például egy évvel hamarabb jött létre, a Tube azóta is tarol a piacon. A felhasználók egy perc alatt nagyjából százórányi videót töltenek fel, ami kétszázötven napnyi adagot jelent óránként, 16,4 évnyit naponta és hatezer évnyit évente.
Nesze neked idő. A tömegkultúra szerves részét képező megosztót havonta egymilliárd (!) rászoruló keresi fel. Mindezt persze nem magamtól tudom, hanem Klausz Melinda A közösségi média nagykönyve (Athenaeum Kiadó, 2016) című hiánypótló munkájából, amelyről be kell vallanom, hogy bár témájánál ezerszer jobban érdekel Pilinszkytől a biodinamikus gazdálkodáson át a kőfalrakásig sok minden, mégis alig tudtam letenni. Rendszer került ugyanis általa egy átláthatatlannak tűnő világba, amely ettől ugyan csak még félelmetesebb lett, de ez messze nem a szerző hibája, sőt. Klausz Melinda rengeteget tud a kiterjesztett valóságról, és mindezt remekül adja tovább. Műszaki menedzserként végzett, de foglalkozott újságírással, blogírással, a reggae-vel és az internetes zaklatás témakörével is, az általa alapított és vezetett Klausz Social Group két kategóriában is elnyerte a Magyar Marketing Szövetség szakmai elismerését, a „marketinggyémánt” védjegyet, jelenleg tanít, közösségi médiakommunikációt auditál és kommunikál vállalkozások nevében.
