Az orosz és magyar politika és kultúra mindig is kéz a kézben járt, az éppen aktuális rendszer és kurzus a kultúrán keresztül is üzen és tesz gesztusokat. Mindez annak kapcsán juthatott az eszünkbe, hogy Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját november elején Puskin-érdeméremmel tüntette ki az orosz vezetés a magyar–orosz színházi együttműködés felújításáért.
Az orosz színházi kultúra hazai barátainak nyilván megdobogtatja szívét a lehetőség, hogy ismét olyan nívós előadásokat láthatunk itthon, mint például annak idején Jurij Ljubimov 1971-es rendezését, a Hamletet Vlagyimir Viszockijjal. Máig sokan emlékeznek, ahogy a Vígszínházban Viszockij-Hamlet fekete kord farmerben és kötött fekete pulóverben, elmaradhatatlan gitárjával a kezében a puszta megjelenésével is lázadt a rend ellen, Paszternak Hamletjével adva meg az előadás alaphangját: egyedül a képmutató világ ellen. Óriási siker, elementáris, sodró erejű előadás volt, Viszockij szó szerint kitette a lelkét az orosz nyelvű előadásban a magyar közönségnek.
A művészek és a nézők is pontosan tudják: az igazi művészet előtt nincsenek nyelvi akadályok, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a magyar filmekből az orosz közönség előtt is jól ismert Törőcsik Mari úgy játszott a színház nyelvét megújító világhírű Anatolij Vasziljev színházában a Szretyenkán két évtizede, hogy magyarul mondta a szerepét, míg a többiek oroszul. A nézők hatalmas ovációban részesítették Törőcsik játékát. Emlékezetes volt a rendező és a művésznő újabb találkozása 2009-ben. Törőcsik Mari a Vasziljev rendezte Naphosszat a fákon című Duras-darabban dolgozott együtt Kaposváron az orosz rendezővel. Erről a közös munkáról – Vasziljev és Törőcsik lényegében a színházról és az életről folytatott beszélgetéséről forgatta Kolovratnik Krisztián a Naphosszat című nagy sikerű dokumentumfilmjét.
Szimbolikus volt Vasziljev és Törőcsik találkozása, amely valamelyest jelképezi az egy-két fellángolást leszámítva – így például Eszenyi Enikő 2004-es moszkvai Shakespeare-rendezését – tetszhalott orosz–magyar színházi együttműködés feltámadását. Törőcsik súlyos betegségéből felépülve Vasziljev rendezésében lépett színre újra 2009-ben Kaposváron. A rendező pedig abból szellemi-lelki halálból támadt fel, amelyet a fennálló orosz színházi viszonyok elleni tiltakozásul évtizedes önkéntes belső száműzetése jelentett. Remélhetőleg sok ilyen emlékezetes pillanatnak lehet tanúja a magyar és orosz közönség a jövőben is. Jó lenne, ha a napokban 82. születésnapján köszöntött Törőcsik Mari és Anatolij Vasziljev megismételhetné még ezt a 2009-es csodát a színpadon.