A különleges orosz útról az „ostromlott” erődben

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy Moszkva a választás lázában ég. Putyin győzelmében mindenki biztos, így a kampány hangulatát inkább az Oroszország különleges útjáról szóló beszédek adják meg.

Moszkvában alig több mint egy héttel az elnökválasztás előtt sincs igazi kampányhangulat. Nincsenek tele az utcák plakátokkal, s az embereket inkább a hóesés, a hétköznapi gondok foglalkoztatják.  Már az ötödik ismerőst kérdezem, amikor végre valaki el tudja sorolni mind a nyolc jelölt nevét. Meg is jegyzik, hogy mit nyaggatom őket ilyen dolgokkal, amikor elég egyetlen nevet ismerni.

S még a Vlagyimir Putyin politikájával egyet nem értő liberálisok is elismerik – Moszkvában nem nehéz ilyen érzelmű értelmiségieket találni –, hogy a negyedik ciklusára készülő elnök támogatottsága egyértelmű. Persze, azt meg-megjegyzik, hogy Alekszej Navalnij lenne az ő jelöltjük, de ezt sem túl nagy meggyőződéssel. Beletörődve Putyin győzelmébe a kérdés még számukra is inkább az, hogy az elnök eléri-e a Kreml által tervezett 70 százalékot, s a részvételi arány megközelíti-e a bűvös 70-est. Mindez annak ellenére, hogy amikor Putyin februárban eltűnt a porondról, népszerűsége január 10. és február 18. között 12 ponttal csökkenve a nagyvárosokban 60 százalék alá, 57 százalékra esett, majd amikor március elején visszatért, újra visszakúszott 63 százalékra. A többség egyetért az elnök plakátján sugallt szlogennel, miszerint „Erős elnök – erős Oroszország”.   

Közben azért maga Putyin is belevágott a kampányba - nem is értették sokan, hová tűnt -, s a duma előtt elmondott üzenete után a hóesés ellenére is megtöltötték hívei a Luzsnyiki stadiont. A hangulat fergeteges volt, bár a rossz nyelvek szerint az egyetemeken, a munkahelyeken erősen folyt a meggyőzés. Ettől függetlenül továbbra sem kétséges, hogy a döntő többség Putyinra szavaz.

Utolsó ciklusa előtt az elnök legitimációja jóval stabilabb, mint hat éve. Már csak azért is, mert ellenfelei nem sok vizet zavarnak. A kommunisták jelöltjéről, Pavel Grugyinyinról épp a napokban derült ki, hogy 11 számlája van Svájcban, a két klasszikus liberális, Kszenyija Szobcsak és Grigorij Javlinszkij a szűk tábor vezetéséért egymással harcol, közben Szobcsak az utcán kap a nyakába egy kis vizet, amiért a stúdióban öntötte le egy pohár vízzel Vlagyimir Zsirinovszkijt. Szóval a jelöltek Putyin nélkül is jól elvannak egymással, miközben a moszkvaiak inkább a nőnapot ünneplik.

A hatalom számára az igazi tét a részvételi arány, amely Moszkvában és pár nagyvárosban aligha dönt majd csúcsot – úgy 50 százalék körül várható –, de a régiók szokás szerint hozzák majd a 70-90 százalékot. Putyin támogatottsága vidéken mindent felülmúl, de a többség még a számára kimondottan kedvezőtlenebb terepnek számító Moszkvában és Szentpéterváron is őt támogatja. Mint az az eddigi kampányrendezvények hangulatából kiderült, a hatalom mindenekelőtt a hazafias hangulat felkorbácsolásával igyekszik lelkesíteni a választókat. Erre szolgál már eleve a dátum kiválasztása is, ám a krími konszenzus már önmagában nem olyan erős, mint volt az pár éve. Ehelyett feladja a labdát a kampányolóknak Oroszország és a Nyugat szembenállása. Ezek egyikét ütötte le Putyin, amikor a győztes hokisok phjongcshangi szereplésére utalva énekeltette például el a Luzsnyikiban a himnuszt.

De a patriotizmus és a Nyugattal kiéleződött viszony álltak az Orosz Világ Alapítvány Együtt Oroszországgal elnevezésű és a határon kívül élő oroszokat választásra mozgósítani hivatott fórumának a középpontjában is. A közös jövő nevében kérte aktivitásra a határok túli oroszokat az alapítvány elnöke.

Vjacseszlav Nyikonov hosszan értekezett a demokráciáról is, aláhúzva, hogy Oroszország igenis demokratikus ország. „A demokrácia nem az, amikor egyesek demokratáknak nevezik ki magukat a választásokon, hanem amikor a nép a nemzeti érdekeket képviselő hatalmat választ. Ez nem az a választás lesz, amikor az óceánon túli okosok érdekei érvényesülnek majd! Itt nem olyan eredmény születik majd, amelyet stratégiai ellenfeleink szeretnének! Persze, ezért nem is fogják majd demokratikusnak elismerni!” – adta meg az alaphangot a szembenállás szellemében Nyikonov, érzékeltetve nemcsak az orosz elitben, de a társadalom jelentős részében is uralkodó hangulatot.

Erre rátromfolva Pjotr Tolsztoj, a duma alelnöke egymás szinonímáiként használva e két szót, a jövőről és Putyinról beszélt. „Oroszország olyan célokat tűz ki maga elé, amilyeneket egy átlagos európai ország nem engedhet meg magának. Mert Oroszországnak küldetése van, s ez teszi különlegessé. Erről beszélt a duma előtt Putyin is, és nem a rakétákról, mint azt egyesek sulykolni igyekeznek! Oroszország március 18-án a saját útját választja majd meg!” – hangsúlyozta önbizalomtól duzzadva a duma alelnöke. S mikor sokan már azt gondolták, ezt a gondolatsort nem lehet fokozni, akkor jött Szvetlana Zsurova. A parlamenti képviselő szerint sokan igyekeznek elvitatni Oroszország különlegességét, s ez az út most nagyon világosan kirajzolódott. „Ez pedig a családi és emberi tradíciók olyan útja, amelyről országok sorában térnek le. Sokan irigyelnek minket ma azért, mert közelebb vagyunk az Úrhoz, s az emberekhez” – fogalmazott küldetéstudattól áthatva Zsurova.

Alekszej Puskov szenátor igazi külpolitikusként onnan közelített a különlegesség kérdéséhez, hogy a Putyin által fémjelzett politikai rendszer Európában sokakat azért idegesíti annyira, mert itt nem győznek majd Nyugat-barát jelöltek. „Európában olyan új »értékek« lettek divatosak, mint az azonos neműek kapcsolata vagy a szexuális kisebbségek tisztelete” – magyarázta az okokat Puskov. A szenátor biztos volt abban, hogy Oroszország megpróbáltatásai folytatódnak, de ezzel nem fognak senkit megijeszteni. „A jelenlegi külpolitikai irányvonalnak nincs alternatívája! A termelők többsége csak nyert a szankciókon” – igyekezett erőt sugározni a szenátor, s a teremben sokan bólogattak egyetértően.

Mindezt látva úgy tűnik, éppen a Nyugat fellépése, az ostromlott erőd képének erősítése biztosítja a választásokhoz sikeréhez elengedhetetlen patrióta hangulatot. Így akár még a 70 százalékos részvétel melletti 70 százalékos győzelem is meglehet, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Nyugat és Oroszország szembenállásának fokozódása lenne a sikeres jövő kulcsa. Ezt még a kampány stratégáinak is meg kell érteniük. S hogy ez tényleg így lesz-e, azt majd március 18. után meglátjuk.