A különleges orosz útról az „ostromlott” erődben

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy Moszkva a választás lázában ég. Putyin győzelmében mindenki biztos, így a kampány hangulatát inkább az Oroszország különleges útjáról szóló beszédek adják meg.

Stier Gábor
2018. 03. 09. 11:53
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Moszkvában alig több mint egy héttel az elnökválasztás előtt sincs igazi kampányhangulat. Nincsenek tele az utcák plakátokkal, s az embereket inkább a hóesés, a hétköznapi gondok foglalkoztatják.  Már az ötödik ismerőst kérdezem, amikor végre valaki el tudja sorolni mind a nyolc jelölt nevét. Meg is jegyzik, hogy mit nyaggatom őket ilyen dolgokkal, amikor elég egyetlen nevet ismerni.

S még a Vlagyimir Putyin politikájával egyet nem értő liberálisok is elismerik – Moszkvában nem nehéz ilyen érzelmű értelmiségieket találni –, hogy a negyedik ciklusára készülő elnök támogatottsága egyértelmű. Persze, azt meg-megjegyzik, hogy Alekszej Navalnij lenne az ő jelöltjük, de ezt sem túl nagy meggyőződéssel. Beletörődve Putyin győzelmébe a kérdés még számukra is inkább az, hogy az elnök eléri-e a Kreml által tervezett 70 százalékot, s a részvételi arány megközelíti-e a bűvös 70-est. Mindez annak ellenére, hogy amikor Putyin februárban eltűnt a porondról, népszerűsége január 10. és február 18. között 12 ponttal csökkenve a nagyvárosokban 60 százalék alá, 57 százalékra esett, majd amikor március elején visszatért, újra visszakúszott 63 százalékra. A többség egyetért az elnök plakátján sugallt szlogennel, miszerint „Erős elnök – erős Oroszország”.   

Közben azért maga Putyin is belevágott a kampányba - nem is értették sokan, hová tűnt -, s a duma előtt elmondott üzenete után a hóesés ellenére is megtöltötték hívei a Luzsnyiki stadiont. A hangulat fergeteges volt, bár a rossz nyelvek szerint az egyetemeken, a munkahelyeken erősen folyt a meggyőzés. Ettől függetlenül továbbra sem kétséges, hogy a döntő többség Putyinra szavaz.

Utolsó ciklusa előtt az elnök legitimációja jóval stabilabb, mint hat éve. Már csak azért is, mert ellenfelei nem sok vizet zavarnak. A kommunisták jelöltjéről, Pavel Grugyinyinról épp a napokban derült ki, hogy 11 számlája van Svájcban, a két klasszikus liberális, Kszenyija Szobcsak és Grigorij Javlinszkij a szűk tábor vezetéséért egymással harcol, közben Szobcsak az utcán kap a nyakába egy kis vizet, amiért a stúdióban öntötte le egy pohár vízzel Vlagyimir Zsirinovszkijt. Szóval a jelöltek Putyin nélkül is jól elvannak egymással, miközben a moszkvaiak inkább a nőnapot ünneplik.

A hatalom számára az igazi tét a részvételi arány, amely Moszkvában és pár nagyvárosban aligha dönt majd csúcsot – úgy 50 százalék körül várható –, de a régiók szokás szerint hozzák majd a 70-90 százalékot. Putyin támogatottsága vidéken mindent felülmúl, de a többség még a számára kimondottan kedvezőtlenebb terepnek számító Moszkvában és Szentpéterváron is őt támogatja. Mint az az eddigi kampányrendezvények hangulatából kiderült, a hatalom mindenekelőtt a hazafias hangulat felkorbácsolásával igyekszik lelkesíteni a választókat. Erre szolgál már eleve a dátum kiválasztása is, ám a krími konszenzus már önmagában nem olyan erős, mint volt az pár éve. Ehelyett feladja a labdát a kampányolóknak Oroszország és a Nyugat szembenállása. Ezek egyikét ütötte le Putyin, amikor a győztes hokisok phjongcshangi szereplésére utalva énekeltette például el a Luzsnyikiban a himnuszt.

De a patriotizmus és a Nyugattal kiéleződött viszony álltak az Orosz Világ Alapítvány Együtt Oroszországgal elnevezésű és a határon kívül élő oroszokat választásra mozgósítani hivatott fórumának a középpontjában is. A közös jövő nevében kérte aktivitásra a határok túli oroszokat az alapítvány elnöke.

Vjacseszlav Nyikonov hosszan értekezett a demokráciáról is, aláhúzva, hogy Oroszország igenis demokratikus ország. „A demokrácia nem az, amikor egyesek demokratáknak nevezik ki magukat a választásokon, hanem amikor a nép a nemzeti érdekeket képviselő hatalmat választ. Ez nem az a választás lesz, amikor az óceánon túli okosok érdekei érvényesülnek majd! Itt nem olyan eredmény születik majd, amelyet stratégiai ellenfeleink szeretnének! Persze, ezért nem is fogják majd demokratikusnak elismerni!” – adta meg az alaphangot a szembenállás szellemében Nyikonov, érzékeltetve nemcsak az orosz elitben, de a társadalom jelentős részében is uralkodó hangulatot.

Erre rátromfolva Pjotr Tolsztoj, a duma alelnöke egymás szinonímáiként használva e két szót, a jövőről és Putyinról beszélt. „Oroszország olyan célokat tűz ki maga elé, amilyeneket egy átlagos európai ország nem engedhet meg magának. Mert Oroszországnak küldetése van, s ez teszi különlegessé. Erről beszélt a duma előtt Putyin is, és nem a rakétákról, mint azt egyesek sulykolni igyekeznek! Oroszország március 18-án a saját útját választja majd meg!” – hangsúlyozta önbizalomtól duzzadva a duma alelnöke. S mikor sokan már azt gondolták, ezt a gondolatsort nem lehet fokozni, akkor jött Szvetlana Zsurova. A parlamenti képviselő szerint sokan igyekeznek elvitatni Oroszország különlegességét, s ez az út most nagyon világosan kirajzolódott. „Ez pedig a családi és emberi tradíciók olyan útja, amelyről országok sorában térnek le. Sokan irigyelnek minket ma azért, mert közelebb vagyunk az Úrhoz, s az emberekhez” – fogalmazott küldetéstudattól áthatva Zsurova.

Alekszej Puskov szenátor igazi külpolitikusként onnan közelített a különlegesség kérdéséhez, hogy a Putyin által fémjelzett politikai rendszer Európában sokakat azért idegesíti annyira, mert itt nem győznek majd Nyugat-barát jelöltek. „Európában olyan új »értékek« lettek divatosak, mint az azonos neműek kapcsolata vagy a szexuális kisebbségek tisztelete” – magyarázta az okokat Puskov. A szenátor biztos volt abban, hogy Oroszország megpróbáltatásai folytatódnak, de ezzel nem fognak senkit megijeszteni. „A jelenlegi külpolitikai irányvonalnak nincs alternatívája! A termelők többsége csak nyert a szankciókon” – igyekezett erőt sugározni a szenátor, s a teremben sokan bólogattak egyetértően.

Mindezt látva úgy tűnik, éppen a Nyugat fellépése, az ostromlott erőd képének erősítése biztosítja a választásokhoz sikeréhez elengedhetetlen patrióta hangulatot. Így akár még a 70 százalékos részvétel melletti 70 százalékos győzelem is meglehet, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Nyugat és Oroszország szembenállásának fokozódása lenne a sikeres jövő kulcsa. Ezt még a kampány stratégáinak is meg kell érteniük. S hogy ez tényleg így lesz-e, azt majd március 18. után meglátjuk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.