Ha az ember a nyugati sajtót olvassa, az lehet a képzete, hogy Alekszej Navalnij nélkül nincs Oroszország. S ha indulhatott volna a választásokon, akkor akár le is győzhetné Vlagyimir Putyint. Ebből következik, hogy éppen ezért golyózták ki. S e gondolatmenetet még folytathatnánk, a repülőtérről a szállodáig, taxisom azonban leállít. – Ugyan hagyja már, olyan korrupt, mint a hatalom! Csak többet szeretne lopni! – mosolyog Jurij. Nem először hallom ezt az okfejtést, így a nyugalom érdekében befejezem sofőröm provokálását. Ő azonban csak folytatja, s azt fejtegeti, hogy ekkora országot irányítani felelősség. S ha mondjuk Dmitrij Medvegyev kormányfő úgy gondolta, hogy ezért jár neki egy svájci villa, hát legyen. Főleg, ha közben ő is jobban él. – Ha én ott ülnék, talán többet is eltennék! Aztán Navalnij fotózhatná a kastélyomat! – fejezi be a Nyugat kedvencéről szóló eszmefuttatását. A Nyugat aktuális kedvence tehát sokaknak nem tetszik még a nagyvárosokban sem.
– Egyáltalán nem ismeri az orosz helyzetet a nyugati sajtó – állítja már Szergej Mihejev. Az ismert politológus felméréseket, tanulmányokat tesz elém, amelyek messze nem csupán a hatalom oldaláról azt bizonyítják, hogy Navalnij aligha kapna most több százalékot, mint Putyin szorítóba engedett ellenfelei. – Nyugaton el sem tudják képzelni, hogy Putyin mennyire népszerű Oroszországban – folytatja az elemző.
S eszembe jut az a rengeteg beszélgetőpartnerem, akiknek egy része még el is ismerte Navalnij tehetségét, ám mint fogalmaztak, nem tennék érte tűzbe a kezüket. S ami talán még ennél is fontosabb, egy várost rá is bíznának,de egy országot már nem. Közben Putyint még azok sem váltanák le, akiknek kicsit azért már elegük van belőle. – Jobban élünk, ráadásul beszól Amerikának! Jó ez így, ahogy van – mondják, hozzátéve, hogy csak háború ne legyen.
De nem mond mást az immár amerikai és kijevi emigrációban élő ellenzéki Ilja Ponomarjov sem, akivel az egyik ismert közösségi portálon léptünk kapcsolatba. – Úgy 5 százalékot kapna, ha indulhatna. A hatalom azonban érti, hogy nagyon kemény és tehetséges bírálójával áll szemben, így nem akar neki szócsövet adni. Egyébként sem törhetne át, de okozhatna kellemetlen perceket Putyinnak – fogalmaz Ponomarjov, aki szerint még az is a hatalom malmára hajtja a vizet, hogy Navalnij bojkottot hirdetett. – Ljosa a saját meccsét játssza, s nem érdekli az ellenzék. A hatalom lépése is érthető, hiszen mi jó származna abból, ha Navalnijt a bírósági ítélettől eltekintve engedi indulni, s megnyitja előtte a médiát? Semmi. Alternatívát ezen a választáson ez sem jelentene. Nem lehet ugyanakkor nem észrevenni, hogy a hatalom ezt a lefutott választást a fiatal aktivisták kipróbálására, versenyeztetésére, a regionális hálózatok építésére használja, akiknek pedig lehetőséget adott a képernyőre kerülni, azoktól megkéri az árát – fejtegeti a baloldali politikus.
Ponomarjov egyébként tehetséges bloggernek tartja Navalnijt, akinek akár tetszik, akár nem, elindult a politikai karrierje. – Igazi populista, aki az én szememben nem különbözik Putyintól. Követőkre neki is szüksége van, de magát a rendszert épségben hagyná. Elnökké kellene válnia ahhoz,hogy megváltozzon, s ne fúrja a saját oldalát is. S lassan már nem a putyinizmus árnyoldalairól kellene beszélnie, hanem a jövő programjáról. A személyiségek versenye helyett Oroszországnak erre lenne szüksége – véli az ellenzéki politikus.
Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a választások egyik apró tétje, hogy ki lesz az ellenzék vezetője. Ez most egyértelműen a hatalom egyes köreitől a szélsőséges nacionalistákig az egész pályát bejátszó Navalnij, köreit azonban megzavarhatja Kszenyija Szobcsak. Főképp, ha beváltja ígéretét és saját pártot alapít. A Kreml ennek alighanem szívesen adna zöld utat.
