Mi volt a gond a középkori szerzetesek bélrendszerével?

A kolostorban élő szerzetesek bélrendszerét nagyobb eséllyel fertőzték meg paraziták, mint a sokkal szűkösebb, egészségtelenebb körülmények között élő pórnépét – olvasható a Feol.hu-n.

A helyi Ágoston-rendi kolostor temetőjében 19 szerzetesi sírt találtak a 13. és a 16. század közötti időszakból, míg a vár melletti Mindenszentek-plébániatemplom temetőjében a 10. és a 14. század közötti időszakból 25 felnőtt sírját tárták fel – utóbbiban általában szegényebb embereket, köztük parasztokat temettek el.

A kutatás eredményei szerint az élősködő férgek tojásai kétszer olyan gyakran fordultak elő a szerzetesek sírjaiban (58 százalék), mint az egyszerű emberek földi maradványai között (32 százalék).

Mind a 19 szerzetes maradványaiban találtunk fonalférgeket, az egyik barátnak ostorférge is volt – idézi a tanulmányt a Feol.hu.

Mivel a temetkezési helyek közel vannak egymáshoz, és a sírok keletkezési időpontja közel azonos, ezért a kutatócsoport szerint a feltűnő különbség vélhetően a két csoport eltérő életmódjára vezethető vissza.

Bár a bélférgek a középkorban az élet természetes velejárói voltak – talán még III. Richárd király is szenvedett fonalférgektől –, a kutatócsoport szerint a jobb higiéniai körülmények között élő szerzetesek földi maradványai között talált férgek aránya sokkal magasabb volt a vártnál.

Mitchell szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a barátok friss emberi ürüléket használhattak trágyázáskor a veteményeskertjükben. Hozzátette, hogy a fertőzésveszélyt tovább növelhette, ha máshonnan beszerzett sertéstrágyát is felhasználtak erre a célra.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

Borítókép: Alexandre Cabanel festménye egy ferences rendi szerzetesről (Forrás: Wikipedia)