Nem a török pusztított
A következő évszázadok a csendes, békés építkezés jegyében is telhettek volna, de nem így történt. Az egymással hadakozó környékbeli urak gyakorta lecsaptak a szerzetesekre, aminek eredményeként 1550 körül az istenhívők feladták rommá dúlt otthonaikat. Azaz nem a török pusztította el a helyet, megtették helyettük a magyar hatalmasságok. A törökök távozása után, 1699-ben érkeztek szerzetesek Pannonhalmáról.
– Elődeink először faépületeket készítettek, majd 1720 körül úgy döntöttek, hogy az időnek ellenálló templomot emelnek. Bizonnyal nem a legjobb szakembert kérték fel, mert a templom összedőlt. A mai barokk templomot 1754-ben szentelték fel, ami az idők során több alkalommal súlyosan megrongálódott – meséli Baán Izsák perjel, a bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor elöljárója.
A domb (szikla) tetején jókora földkupacok, amelyeket egy hatalmas gödörből termeltek ki. Az üreg fölötti csörlőrendszerrel húzzák fel a frissen kiásott, kilapátolt anyagot a mélyből.
A vödrökkel a felszínre emelt törmeléket fémkeresővel átnézik újabb leletek reményében. Geológusok és barlangászok segítik a munkát. Odalent Katona Lajos Tamás, a Magyar Természettudományi Múzeum Bakonyi Természettudományi Múzeumának főmuzeológusa dolgozik. Lapátol, izzad, közben reménykedik, hogy talán neki köszönhetően értékes ereklyét találnak.
– Azt nem jelenthetem ki egyértelműen, hogy itt remetéskedett Szent Gellért, a remeték általában amúgy sem egy felülről nyitott üregben éltek, sokkal inkább függőleges sziklafalba vájt barlanglakásokat használtak. Közel öt méter mélyen elérve az üreg szabályos alját viszont kétségtelen, hogy azt emberi kéz formálta – tájékoztat az ásatást vezető Nagy Szabolcs Balázs, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet középkorral foglalkozó régésze, aki szerint az üreget később középkori eredetű épülettörmelékkel töltötték fel. De miféle épületről van szó?
Ismert egy pápai oklevél 1230-ból, amely a Szent Gellért sziklája fölött épült Szűz Mária-kápolnát említ. Adva van a domb tetején egy üreg, amelybe középkori épület romjait töltötték. A törmelék eredetére nem az a logikus magyarázat, hogy valahonnan a környékről talicskázták fel a dombtetőre a sittet, hanem az, hogy egy valamikor odaépített, később összeomlott épület maradványait kotorták a lyukba. Például a kápolnáét.
Érmék, sarkantyúk, könyvveret
– Először 2016-ban kutattunk ezen a helyen. Rengeteg festett vakolattöredék, kovácsoltvasból készült szeg, falazókövek, emberi csonttöredékek és habarcstörmelék került elő. 2016–2017-ben nemcsak az üreg egy kisebb részletét tártuk fel, hanem fémkeresővel szép számban találtunk XII–XIII. századi érméket, sarkantyút, gótikus kulcsot és könyvveretet, amelyek így együtt az 1230-ban említett középkori kápolnára utalnak. A most feltárt sziklaüreg azért is rendkívül izgalmas, mert a kápolnával egykorú objektumként a korai remetéskedés középkori emlékével és a helyi szentkultusszal állhat szoros összefüggésben. Az üreget a kápolna használatával egyidejűleg is tudatosan tisztán tartották, nem hagyták feltöltődni, nyilván azért, mert annak különös jelentőséget tulajdonítottak. Egy olyan helyen, melyet ők maguk Szent Gellért sziklájának neveztek – érvel Nagy Szabolcs Balázs.
Ez csupán az egyik idei ásatási helyszín Bakonybélben. A másik a monostor kertjében zajlott szintén Nagy Szabolcs Balázs irányításával, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat támogatásával. 2010-ben került sor az első modern ásatásra a bencés vendégház építésekor. Bő évtizede középkori és újkori falakra bukkantak, illetve Árpád-kori temető részlete is előkerült. Gyerekek és nők maradványait egyaránt megtalálták, ami arra utal, hogy a monostor környékén a szerzetesek mellett nem csak egyházi személyek éltek.
A barokk templom 1754-re készült el, de hogy mi és hol volt korábban, arról nincsenek konkrét adatok. Középkori épületeinkről ugyanis általában hiányoznak a hitelesnek tekinthető képi források. A korabeli beszámolók szerint az 1695-ben visszatérő szerzetesek megtalálták az eredeti épület romjait, és azon a helyen építették fel az új templomot. De ezt bizonyítani kell. Ezért (is) indult az ásatás.
Idén tavasszal a rendház déli udvarán nyitottak szelvényeket, ahol az új- és modern kori csatornák, közművek és tereprendezések rengetegéből szépen kibontakoztak a nagy múltú monostorhoz tartozó épületek maradványai. Az újkori rétegek alatt feltárt középkori falakból meglehetősen összetett kép rajzolódik ki. Az épületrészletek eredeti szerepét a kutatás jelenlegi fázisában még nem lehet véglegesen meghatározni. Az eltérő kialakítású, részben egymást is metsző falmaradványok legalább négy különböző építési periódust mutatnak, ami egyértelműen igazolja, hogy a területet már a török hódoltság előtt intenzíven használták. A középkori szerzetesek tárgyi hagyatékaként különböző edénytöredékek és egyéb kis leletek mellett egy gótikus, XV–XVI. századi könyvcsatot is találtak.
