„A szabadság nem azt jelenti, hogy leszakíthatok egy virágot a parkban, hanem azt, hogy elültethetem”

A Koreai-félszigetet történelme során több mint 930 alkalommal támadták meg a szomszédos hatalmak. 2025 viszont különleges év számukra: nyolcvan éve, 1945. augusztus 15-én szabadult fel a japán gyarmati uralom alól az ország, visszanyerve szuverenitását. Vannak, akik szerint „földrajzilag átkozott” hely, mégis, a koreai nép rendíthetetlen akarattal harcolt függetlenségének védelmében. Az évfordulóra szervezett programsorozatok, történelmi helyszínek és emlékművek mélyebb betekintést adnak abba a hosszú és nehéz útba, amelyet a koreaiak tettek meg a szabadság felé – és abba is, hogy mit jelent számukra ma a Kvangbok, a „fény visszatérése”.

Fotó: Han Yeon

Koreában a hazaszeretet egyenértékű a család szeretetével. A koreai nemzeti himnusz, az Egukka egyik sora így szól: „Hűséget adj, szenvedésben és örömben is, a haza szeretetének.” A koreaiak szemében a nemzet a család kiterjesztése.

A Kjongbokkung-palota bejáta Szöulban
Fotó: Han Yeon

Sose feledjük, hogy a ma élvezett szabadságot azok vérével és áldozatával nyertük, akik előttünk jártak. Ők meghaltak, hogy mi ma élhessünk, és hazát, valamint bátorságot adtak nekünk a jövő befogadásához

– mondta a Magyar Nemzetnek Korea felszabadulásának 80. évfordulója kapcsán Kim Dzsin, a Koreai Függetlenség Öröksége szervezet alelnöke, aki Bekböm Kim Ku, a koreai függetlenségi mozgalom vezetőjének legidősebb unokája. Hozzátette, 

a felszabadulás után javasolt ideiglenes gyámság, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti ideológiai konfliktus nehezítette meg leginkább a koreaiak számára, hogy rövid idő alatt egységes nemzeti identitást alakítsanak ki.

A később kitört koreai háború traumája tovább bonyolította a folyamatot. A japán megszállás örökségének árnyai még nyolcvan évvel a felszabadulás után sem tűntek el teljesen; ugyanakkor a félsziget háború utáni megosztottsága ellenére Dél-Korea az 1960-as és 1970-es években figyelemre méltó iparosodást és gazdasági növekedést ért el, az 1980-as és 1990-es években pedig demokratikus átmenetet. E folyamat alapján elmondható, hogy kevesebb mint öt évtizedre volt szükség a nemzeti identitás megszilárdításához.

Dél-Korea 80 éve felszabadult a japán uralom alól Fotó: Han Yeon

„A függetlenségi mozgalom vezetője a nagyapám volt. A fia, Kim Szin – az édesapám – nagyapám ösztönzésére csatlakozott a Koreai Felszabadító Hadsereghez, amely a száműzetésben működő ideiglenes kormány fennhatósága alatt állt. 

Apám elmondása szerint nagyapám gyakran hangsúlyozta a »nemzetért való élet« fontosságát, és így szólt hozzá: »A dicsőség a nemzeté, a felelősség az enyém.«

Ez inspirálta őt arra, hogy fegyveres harcosként szolgáljon a felszabadító hadseregben, majd a Kínai Köztársaság Légierő Akadémiáján vadászpilóta képesítést szerezzen. Később az Egyesült Államok légierejénél végzett speciális kiképzést Randolphban, Texasban, majd hazatérve hozzájárult a Koreai Köztársasági Légierő megalapításához és annak vezérkari főnökévé vált. Gyakran mondta: »Mint egy függetlenségi harcos fia, az életemet az vezérelte, hogy beteljesítsem apám akaratát.« Ezt a történetet egy olyan család példájaként osztom meg, amely teljes mértékben a koreai függetlenség és a nemzeti ügy szolgálatába állította életét” – meséli az alelnök.

A japán uralom ideje alatt a koreaiakat számos módon megalázták, kínozták, az elfogott felkelők arcát letakarták, hogy még véletlenül se derüljön ki személyazonosságuk, így hősökké sem válhattak. Fotó: Han Yeon

A fény, amely visszatért

A Kvangbok szó szerinti jelentése: „a fény visszatérése”. Ezt a kifejezést a koreaiak nem egyszerűen államiságuk helyreállítására használják, hanem a nemzeti identitás, a szuverenitás, a remény újraéledésének szimbólumaként is. A fény visszatérése egy nemzet sötét korszakának végét is jelenti – az újrakezdés, az önrendelkezés ünnepe.

Augusztus 15-én, a kvangbokcsholon a szabadságot ünneplik, de ekkor is fájdalmasan emlékeztet arra, hogy a félsziget ma is megosztott: a békés egyesítés reménye mellett a múlt veszteségeit is számba kell venni.

A szabadságharc már a XIX. században elkezdődött, amikor az országot reformok, a nemzeti öntudat erősödése és külső fenyegetések formálták. Az 1910-es évek végétől a japán kolonizáció szinte minden területre kihatott: az oktatás, gazdaság, kultúra mind-mind idegen befolyás alá került. Mégis, a nemzeti ellenállás nem hagyott alább. 1919. március 1. kiemelkedő jelentőségű dátum a koreaiak történelmében, ekkor kezdődött az egész országot átszövő, békés függetlenségi mozgalom, amely országos tiltakozással jelezte a koreai nép szabadságvágyát. Még ebben az évben megalakult Sanghajban a koreai ideiglenes kormány, a szabadságharc jogalapja, amely a modern koreai állam elődjének is tekinthető. 1940-ben létrejött a Koreai Felszabadító Hadsereg, amely az ország katonai függetlenségéért harcolt. Évtizedek véres és áldozatokat megkövetelő harca árán jutott el az ország abba a helyzetbe, hogy 1945. augusztus 15-én Japán feltétel nélküli világháborús megadása révén újra birtokba vehette a nép a saját országát, visszanyerve a nemzet szabadságát. 

Dél-Korea zászlaja a Szodemun börtön egyik épületének falán Fotó: Han Yeon

A szabadság az emberi méltóság és érték legfontosabb és legalapvetőbb eleme, közvetlenül az élet mögött. Mint a levegő, amelyet belélegzünk – láthatatlan, mégis létfontosságú –, a szabadság is nap mint nap éltet bennünket. Számomra a szabadság nem azt jelenti, hogy leszakíthatok egy virágot a parkban, hanem azt, hogy elültethetem. Ez egy alkotóerő, amely nemcsak az emberi jogokat támogatja, hanem a termelést és értékteremtést is ösztönzi. A szabadság révén számtalan ötlet és kreatív cselekedet gazdagította az emberi civilizációt

 – teszi hozzá Kim Dzsin.

Ahol a múlt találkozik a jelennel

A függetlenség 80. évfordulóján különös figyelmet kapnak azok a helyszínek, amelyek tanúi voltak az ellenállásnak, a mártíromságnak és a nemzet újjászületésének. A kiállítások, megemlékezések, múzeumok közös üzenete: „Egy nemzet jövője csak akkor lehet szabad, ha sosem felejti a múltját.” 

A Függetlenség Csarnokának bejáratánál hatalmas szobor emlékeztet a szabadságra Fotó: Han Yeon

Ilyen például 

• az ország ideiglenes kormányának szöuli emlékparkja, ahol modern installációk, digitális művészeti alkotások tárják a látogatók elé a monarchiából a népállammá vezető utat. 
• A ma már szabadon látogatható Szodemun börtönben kezdetben az ellenállókat, majd a demokráciáért harcolókat tartották fogva. Az ott berendezett kiállítások nyers brutalitása lenyűgöző: kínzókamrák, kivégzőterem, az egykori rabok személyes történetei, ruhái, festményei idézik fel a szabadságharc árnyoldalait. 
• A Dzseam-templom és az Aune piac a koreai vértanúk emlékhelyei. A Dzseam-templomban 1919-ben, a márciusi mozgalom miatt 23 helyi lakost égettek meg elevenen a japán katonák – a borzalmas esemény nemzetközi figyelmet is kapott, miután külföldi misszionáriusok dokumentálták. Az Aune piacon szintén tömeges tiltakozás zajlott, amelynek központi alakja Ju Gvan Szun, a fiatal diáklány volt, akit „koreai Jeanne d’Arc”-ként tisztelnek. 
• Érdemes megnézni a Függetlenség Csarnokát, a Cshonan régióban található grandiózus múzeumot, ahol százezernél is több relikvia, interaktív digitális archívum, VR-élmények és a Hősök lépcsője várja a látogatókat, mind-mind az önrendelkezés és szabadság fontosságát hangsúlyozza. 

A Dzseam-templom kegyetlen történetet őriz. Fotó: Han Yeon

Minden emlékhelyet átitatnak a személyes drámák: gyászoló anyák, szembeszálló tanítók, fiatal diákok, akik békés tiltakozás közben váltak a nemzet mártírjaivá. Az ő történeteik nélkül egyetlen szabadság, így a koreai sem lehetne teljes.

Hősök sora

A koreai nemzet függetlenségi mozgalma nem csupán a nagy nevek története. Bár olyan ikonikus alakok, mint Ju Gvan Szun, Kim Gu vagy An Dzsunggun mind a nemzet hőseiként élnek, az évfordulón a névtelen harcosai, a családok, a mindennapi emberek áldozatai is előtérbe kerülnek. 

Például ott van Hulbert Homer Bezaleel, az amerikai misszionárius, aki önzetlenül segítette a koreai diplomáciai törekvéseket, tanított, írt, és élete végén úgy nyilatkozott: „Koreáért éltem, Koreáért halok.”

Hulbert Homer Bezaleel sírja Szöulban. Fotó: Han Yeon

Sírja a Janghvadzsin külföldi misszionáriusok temetőjében zarándokhely lett – mutatva, hogy a nemzet szabadságáért nemcsak koreaiak, de külföldi támogatók is küzdöttek. A Dzseam-ri és Aune piac eseményei is tele vannak személyes drámákkal: gyászoló anyák, szembeszálló tanítók, fiatal diákok, akik békés tiltakozás közben váltak a nemzet mártírjaivá. Az ő történeteik nélkül a koreai szabadság nem lehetne teljes.

Kim Dzsin szerint fontos, hogy a koreai függetlenség 80. évfordulóján is mindenki tudatosítsa magában:

 a szabadság nem csupán egy eszme, hanem konkrét, napi felelősség, és minden generáció feladata újra meg újra definiálni azt.

 „A világ minden polgárának üzenem: bármilyen kihívások vagy áldozatok várjanak ránk, folytassuk és győzzünk a szabadság és a demokrácia felé vezető nagy közös utunkon.”

Borítókép: A koreai függetlenségi mozgalom kulcsfiguráit ábrázoló szobor az Aune piac mellett. (Fotó: Han Yeon)