„Hetven éve nem tudok semmit a családomról, azt se tudom, hova vannak eltemetve a szüleim”

A Koreai-félsziget évtizedek óta feszült határvidéke, a Demilitarizált Övezet (DMZ) izgalmas lehet minden turistának, ugyanakkor tragédia minden koreai számára. Ez a terület több mint 70 éve emlékezteti mind az észak-, mind a dél-koreaiakat a szétszakadásra, egymás kiontott vérére, egy nemzet szétesésére. A koreai háborúban harcoló veteránok, akik több mint fél évszázada nem térhetnek vissza szülővárosukba, és családtagjaikról azóta sem tudnak semmit, lapunknak meséltek életükről és arról, hogy még ma is reménykednek a két Korea újraegyesítésében.

2025. 08. 19. 4:52
A Koreai-félsziget évtizedek óta feszült határvidéke, a Demilitarizált Övezet Fotó: Bujtás Merdzsán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hangszórók már lekerültek – még sincs olyan messze a béke?

Dél-Korea leszerelte az észak-koreai határra telepített hangszórókat, amelyekből korábban Phenjan-ellenes műsorokat sugároztak. A szöuli védelmi minisztérium azt mondta, a hangszórók leszerelése olyan gyakorlati intézkedés, amellyel elő akarják segíteni a feszültség csökkenését a két Korea között. 

Az új dél-koreai államfő, I Dzsemjong ugyanis újra akarja indítani a párbeszédet Észak-Koreával a Koreai-félsziget békéjének megteremtése érdekében, és ennek egyik lépése volt, hogy röviddel júniusi hivatalba lépése után leállították a hangszórókon sugárzott adásokat. Dél-koreai tisztségviselők szerint azóta, hogy júniusban elhallgattak a hangszórók a határ déli oldalán, a jelek szerint Észak-Korea is leállította a maga adásait, 

amelyekkel hónapok óta zavarta a határ közelében élő dél-koreaiakat, sőt megkezdte néhány, a demilitarizált övezetnél felállított hangosbeszélője leszerelését. Ez a lépés egyelőre inkább egy gesztus lehet, azonban mindenképp előremutató, és talán bízhatnak abban a koreaiak, hogy hamarosan további, a békét elősegítő intézkedéseket hoz mindkét állam.

A két Korea között húzódó demilitarizált zóna egyik őrtornya és kerítése 2023. július 19-én
Júniusban elhallgattak a hangszórók a határ déli oldalán, a jelek szerint Észak-Korea is leállította a maga adásait. Fotó: AFP

Ugyanis kevés szürreálisabb dolgot tud elképzelni egy nemzet polgára annál, mint hogy szeretett országa több, egymással ellenséges részre osztódjon, mi több, azok háborúban álljanak egymással. Láttunk már hasonló példát erre a történelem során, elég csak saját hazánk tragédiájára, Trianonra gondolni, amikor 1920. június 4-ét követően Magyarország elveszítette területének mintegy kétharmadát és lakosságának több mint felét. A döntés ugyanis súlyosan érintette országunk gazdaságát, közlekedési hálózatát és nemzeti önazonosságát, mivel milliónyi magyar került a szomszédos országok határai mögé. A magyar társadalomban ezért érthetően Trianon a mai napig a nemzeti tragédiák egyik legfájóbb szimbóluma. De ott van Németország is, ahol a II. világháborút követően a szövetségesek által az ország három nyugati és egy szovjet megszállási övezetre oszlott, ami a hidegháborús feszültségek miatt két külön állam, a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) kialakulásához vezetett. A keleti blokk kommunista rendszerében azonban szerencsére elindultak a reformok és a Szovjetunió politikai változásai hatására a németek 1989-ben megkezdhették a fal lebontását, és a változás útjára léptek. A két állam hivatalosan 1990. október 3-án egyesült és lett újra független a korábbi megszálló hatalmaktól.

Nem úgy Észak- és Dél-Korea, amelyek a mai napig sem tudták feloldani a két állam közötti konfliktust, habár törekvések időnként vannak rá. 

Persze felvetődhet a kérdés, hogy Trianon vagy Korea kettészakadása-e a rosszabb, hiszen tőlünk idegen országokhoz csatoltak el területeket és vele együtt magyar embereket, ám ezekbe az országokba szabadon utazhat ma már mindenki, lehetőségünk van a rokonainkat, ismerőseinket meglátogatni, Észak-Koreába azonban azóta sem térhetett vissza senki, és semmilyen információ nem jut el azokhoz, akik a háború következtében Dél-Koreában ragadtak.

Emlékmű Dél-Koreában, a Kanghva Béke Obszervatórium területén, a háttérben Észak-Korea. Fotó: Bujtás Merdzsán

Vérzivatar a béke után

A konfliktus előzménye ráadásul még tragikusabbá teszi, hogy így alakult a történelmük;

  • 1945. augusztus 15-én Japán feltétel nélküli kapitulációja után Korea végre felszabadult a 35 évig tartó japán megszállás alól, 

amely uralom alapvetően is megrengette a társadalmat és a mai napig hatással van a mindennapjainkra, bár ezzel kapcsolatban van is egy mottójuk: 

Megbocsátunk, de nem felejtünk!

Mindezek után a félsziget a 38. szélességi fok mentén két megszállási zónára oszlott: az északi részt a Szovjetunió, a délit az Egyesült Államok foglalta el. 

  • 1948-ra két eltérő politikai rendszerű állam jött létre: délen a nyugatbarát Koreai Köztársaság, míg északon a kommunista Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. A határvonalat nem ismerték el véglegesnek, emiatt a feszültség folyamatosan nőtt, amíg 
  • 1950. június 25-én Észak-Korea meglepetésszerű támadást indított Dél-Korea ellen, és ezzel elkezdődött a koreai háború, aminek eredményeképp 1951-re a harcok patthelyzetbe jutottak, a frontvonal pedig nagyrészt a 38. szélességi fok környékén rögzült. Panmindzsonban végül hosszas egyeztetések után 
  • 1953. július 27-én aláírták a fegyverszüneti megállapodást, ennek ellenére a két ország technikailag a mai napig háborúban áll egymással, mert békeszerződés még mindig nincs. 

Ez a helyiekre nézve pedig azt jelenti, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor valaki átkerült a szülőhazájából az ellenséges területre, onnantól fogva minden információ és kommunikáció megszűnt – leszámítva a médiát – , és ez így van több mint 70 éve.

Rengeteg családot szakított szét a koreai háború. Fotó: Bujtás Merdzsán

A Gyodong-sziget Daeryong-ri városrészében sétáltunk azon a piacon, amely eredetileg a koreai háború idején menekültek megélhetési helyeként alakult ki. A piac az 1960-as évek hangulatát idézi, és a mai napig megőrizte régi stílusát, így egyedülálló nosztalgikus élményt nyújt a szűk, kevesebb mint 500 méter hosszú utcáival, ahol tradicionális boltokkal, ételekkel és közösségi élettel találkozunk. Itt ismerhettük meg azokat a koreai háborús veteránokat, akik ugyan a mai Észak-Korea területén születtek és nőttek fel, mégis a háború következtében azóta sem térhettek haza, hátrahagyva az egész addigi életüket, szeretteiket.

Dél-Korea, Daeryong-ri, piac
A Gyodong-sziget Daeryong-ri városrészében lévő piac eredetileg a koreai háború idején menekültek megélhetési helyeként alakult ki. Fotó: Han Yeon

Száműzetésben délen több mint 70 éve

Cshe Dzsaok 1931-ben, míg Kim Cshongszan 1930-ban, felesége, Min Okszung pedig 1934-ben született a mai Észak-Korea területén, Hvanghe tartományban. 

Mindhárman 90 év felett vannak, több mint 70 éve nem voltak otthon, azóta nem hallottak semmit a szüleikről, testvéreikről, barátaikról. 

A háború idején mind az UN8240 „Ül Dzsi Tigris” Dandár Veterán Szövetségének tagjai voltak, ez az egység titkos felderítési és támadó műveleteket hajtott végre, miközben nem rendelkeztek hivatalos katonai státusszal vagy ranggal. Később a dél-koreai hadsereg részeként beolvasztották őket, így tüzérségi fegyvereket és amerikai egyenruhát kaptak. Jelvényeik a beszélgetésünk alatt is a mellényeikre voltak tűzve.

Kim Cshongszan és felesége, Min Okszung. Fotó: Bujtás Merdzsán

Min mindössze 17 éves volt, amikor a szigetre került. Ahogy megérkeznek a piacra, szorosan fogják egymás kezét férjével, egy pillanatra sem engedve el a másikat, ami érthető, hiszen egymáson kívül senkijük sincs. Arra a kérdésre, hogy a háború alatt számítottak-e erre a végkifejletre, hogy az ország kettészakad és soha nem térhetnek vissza, nem kaphatnak semmilyen információt Észak-Koreából, Min határozottan azt válaszolta, hogy

ez a forgatókönyv meg sem fordult a fejükben. Egyikük sem tudja, mikor, hogyan haltak meg a szüleik, hol vannak eltemetve, milyen körülmények között maradtak ott Észak-Koreában. Min vágya az volt, hogy szülei előtt mehessen férjhez, ám ezt sem élhették át közösen.

Kim és Min számára az ideiglenes otthon vált a végleges lakóhelyükké. Mesélnek arról, hogyan alapítottak családot itt, Dél-Koreában, Gyodong-szigetén, és habár a múltjuk tele van szomorúsággal és veszteséggel, mégis pozitívan tekintenek a jövőbe. Született három fiúgyermekük, akiknek elmondásuk szerint sikeres életük van, Dél-Korea különböző városaiban élnek, de gyakran meglátogatják őket az unokáikkal együtt. Min úgy gondolja, nem fogják már megélni Korea újraegyesítését, de töretlenül bízik abban, hogy ez a jövőben megtörténik. Mint mondta: 

ha Németországnak sikerült, nekünk miért ne sikerülhetne!

A háborúra emlékeztető jelvényeiket a mai napig viselik. Fotó: Bujtás Merdzsán

Cshe Dzsaok szintén fiatalon, mindössze 19 évesen kellett hogy új életet kezdjen Dél-Koreában. Gyerekkoráról azt mondta, nem volt épp ideális, hiszen a barátokkal játszás helyett inkább csak a különböző háborúkra és az éhezésre, káoszra emlékszik. A mai napig tökéletesen fel tudja idézni a koreai háború kulcspillanatait, amelyek végül az egész életét megváltoztatták. 

Rengetegen váltak menekültté ebben a folyamatban, akik Dél-Korea szigetein találtak menedéket, mint ahogyan mi is itt

– mondta. Aztán mesélt az 1951. január 4-i visszavonulásról: a gerillacsoport, amelynek tagja volt, az ENSZ-t akarta segíteni az előrenyomulásban Észak-Korea területén, el is foglalták Keszongot, de az ENSZ csapatai nem értek oda időben, így nem volt más lehetőségük, vissza kellett vonulniuk Dél-Korea területére. Mindhárman reménykednek abban, hogy egyszer még visszatérhetnek a gyökereikhez, hogy egyszer a két ország újra egyesülhet, és ismét felkereshetik a házat, ahol felnőttek, s találkozhatnak még életben lévő rokonaikkal.

Cshe Dzsaok. Fotó: Han Yeon

Békeösvény a világ legfeszültebb határán

A Koreai-félszigetet kettészelő Demilitarizált Övezet (DMZ) a világ utolsó megmaradt osztott területe, amely egyszerre a megosztottság szimbóluma és a béke reménysugara. A 2018-as panmindzsoni nyilatkozattal kezdődően Dél-Korea azon dolgozik, hogy a térséget a megbékélés és az ökoturizmus terepévé változtassa. Ennek részeként jött létre a DMZ Békeösvény, amely 2025-re tíz különböző útvonalat kínál Kanghvától egészen Koszongig. Mivel a túra több katonai területet is érint, a látogatás előzetes bejelentkezéshez kötött és szükséges hozzá az útlevelünk, enélkül egészen biztosan nem léphetünk be a területre.

A Békeösvény egyik legérdekesebb szakasza a Kanghva Béke Obszervatórium környékén vezet: a 62,5 kilométer hosszú tematikus útvonal 1,5 kilométeres gyalogos részét a Kanghva Háborús Múzeumtól indulva a Koreai Háborús Veteránok Emlékművén, majd a megfigyelőállomáson és több történelmi helyszínen át egészen a Hvakje kertig járhatjuk be. 

A Békeösvény egyik legérdekesebb szakasza. Fotó: Han Yeon

A Kanghva-sziget a Hvanghe-tengerparton helyezkedik el, és ez Észak-Koreához a legközelebbi sziget, a közöttük futó Hangang folyóval. Az északi oldalán található hegyről elképesztő a kilátás a csupán nagyjából egy kilométerre lévő Észak-Koreára; tiszta időben messzire ellátni a belsejébe – akár a Keszon közelében húzódó Szonak-szan gerincig is. Az obszervatóriumban távcsővel is megfigyelhetjük Észak-Koreát. Ha szerencsénk van, nemcsak a tájat, de ott élő embereket is megpillanthatunk vele. Az obszervatórium területén emellett különböző kiállítások segítenek megértenünk a két Korea közötti viszonyt, valamint kulturális és nyelvi különbségeiket is.

Könnyedén átleshetünk Észak-Koreába. Fotó: Han Yeon

A katonák döntenek

Ha DMZ-programot szervezünk magunknak, érdemes szem előtt tartanunk, hogy időnként a katonai helyzet miatt egyes szakaszokat lezárhatnak. Ez történt például 2024 októberében is, amikor a Dora Obszervatóriumot és a Keszongi Unifikációs Obszervatóriumot átmenetileg lezárták, miután Észak-Korea felrobbantotta azokat az utakat, amelyek a déli oldalhoz vezettek. A lezárásokat a dél-koreai hadsereg biztonsági okokból rendelte akkor el, hogy védjék a lakosságot. De gyakran előfordul, hogy DMZ-túrákat vagy bizonyos szakaszokat felfüggesztenek, ha a két ország között nő a katonai feszültség vagy határincidens történik; 2023 júliusában például egy amerikai katona engedély nélkül átszaladt az északi oldalra. De időszakosan a dél-koreai hadsereg is lezárhatja vagy szigorúan ellenőrizhet bizonyos területeket, amikor frontvonalon munkálatok zajlanak, vagy amikor Észak-Korea a határvédelem, akadályok, aknamezők megerősítését végzi. Ezekben az esetekben a turisták vagy civilek mozgását felfüggeszthetik biztonsági intézkedésként, amíg a helyzet rendeződik.

Borítókép: Demilitarizált Övezet (DMZ), Dél-Korea, Kanghva-sziget (Fotó: Bujtás Merdzsán)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.