Szent István napján a Ludovika Akadémián megtartják szokásos hadnagyavató ünnepségüket. Mint Az Est augusztus 22-én beszámol róla: „Az intézet kertjében állott fel az Akadémia zászlóalja fejlődött vonalban; az első sorban tábori egyenruhában a felavatandó hadnagyok, mögöttük az intézet növendékei. A kormányzó negyed 11 órakor érkezett meg. Ezután érkezik Albrecht királyi herceg és bárciházi Bárczy István helyettes államtitkár, aki a miniszterelnököt képviseli. Siposs Árpád tábornok búcsúztatja a növendékeit, majd Kozma százados felesketi a Szűz Máriás lobogóra az új tiszteket. Horthy Miklós kormányzó ezután üdvözli a tisztikar új tagjait. Mint mondja, az előttük álló útnak a »célja a katonai ideálok megvalósítása, mérföldkövei a remény, a munka és a becsületesség. Ez az út nyílegyenesen vezet, nem tűr sem körutakat, sem rövidítéseket.«” Úgy fogalmaz: „Ma a katonának a hivatása megkötöttségünk és szegénységünk miatt kétszeresen nehéz és ezért egész férfiakra van szükségünk.”
Hangsúlyozza az államfő:
Nektek hazánk felépítésében és a romok eltakarításában főszerep jut. Az összeomlásért, melyet megakadályozni nem tudtunk, mert nem voltunk itt, a felelősséget azok viselik, akikkel áll a harc ma is a világon. A kísértések nagyok s ne üljetek fel a jelszavaknak és légváraknak.” Hozzáteszi a kormányzó: erősítse őket, ha meginognak, „az emlékezés azokra az öreg bajtársakra, akik ma már a föld alatt porladoznak és akik hűségüket a hazájuk iránt vérükkel pecsételték meg.
A Budapesti Hírlap tudósítása szerint úgy folytatja: „A katonapálya a legszebb a világon. Első követelménye az egyenes jellem és a becsületesség. A forradalmak szele a becsületesség fogalmát is kikezdte. A becsületesség megköveteli, hogy minden ténykedésünket a tisztesség, a megingathatatlanság és az igazság parancsolóan vezesse.”
Gróf Széchenyi István véleményét tartja irányadónak a kormányzó: „Majd ha ebben az országban mindenki minden ténykedésével a haza javát tartja szem előtt, akkor be fog következni a legnagyobb magyar jóslata: »Nagy és dicső leend egykor a magyar«.”
A Szent István-napi körmenet ez évben is hatalmas érdeklődést vált ki és sokakat ösztönöz a fővárosba látogatásra. Az Est augusztus 22-én így tudósít róla:
„A Szent István nap régi hagyományos ragyogó, káprázatos ünnepségei és felvonulása megint a fővárosba vonzották a vidéket. Szerdán, csütörtökön fel-feltűntek az utcákon az ünneplő ruhás, fekete mándlis, fényes csizmájú falusiak, de a vidék intelligenciája is kihasználta a csekély vasúti kedvezményt és különösen sokan jöttek fel családostól, hogy gyermekeiknek megmutassák Pestet, egyben pedig a híres-neves embereket, akik az István napi körmenetben részt vettek.”
Arról számolnak be, hogy igen sok külföldi vendég is részt vesz az ünnepi programokon, többek között a nemzetközi missziós kongresszus tagjai. Már reggel hat óra után tódul a nép a Várba, a sikló állandóan tömötten közlekedik, fent pedig virágos ablakok és fellobogózott házak várják az ünneplőket. A járdák végig zsúfoltak, s már alig férnek el rajta az érdeklődők.
Különösen nagy feltűnést keltenek a népviseletbe öltözött mezőkövesdi matyók. „A Szent Jobb a Zsigmond kápolnában várta már, hogy érte jöjjenek. Pontosan háromnegyed nyolckor érkezett a kápolnába Csernoch János bíbornok hercegprímás nagy kíséretével.” Az alabárdos testőrök sorfala között bevonul Horthy Miklós kormányzó is.
A körmenet a királyi várpalotából indul el a harangok zúgása közepette, s meghatározott rendben követik egymást a díszruhás lovasrendőröktől kezdve a cserkészeken keresztül az egyetemi hallgatókig, a különféle foglalkozások képviselőiig és a katonazenekarig. „Díszszázad dübörgött kemény léptekkel, majd jött a Szent Jobb ereklyét vivő csoport. Kispapok vitték az ereklyét.” A közéleti személyiségek, közjogi méltóságok mind ott vannak, majd részt vesznek a szentmisén a budavári Nagyboldogasszony-, vagyis ismertebb nevén Mátyás-templomban.
