A Stranger Things mindig is ügyesen egyensúlyozott a nyolcvanas évek popkultúrájára épülő kaland, a horror és a személyes karakterdráma között. Az ötödik évad második felvonásában azonban ez az arány sokak szerint felborult. Miközben választ kaptunk arra, mi is valójában a Hellyel lefelé – kiderült, hogy teljesen más, mint amit eddig gondoltunk róla: egyfajta híd a mi világunk és egy másik dimenzió között –, a rajongók egy részét alaposan kiborította az utolsó előtti részben látott vallomás-jelenet.
Stranger Things és a homoszexualitás
Az első évadban elrabolt, a közelmúltban pedig mágikus képességekre szert tevő Will Byers ebben nyíltan kimondja a családja és a teljes baráti társaság előtt, hogy meleg, és beszédéből egyértelművé válik az is, hogy korábban Mike iránt táplált érzelmeket. Ezzel a jelenettel a Duffer testvérek hivatalosan is megerősítettek egy olyan rajongói elméletet, amely gyakorlatilag az első évad óta jelen volt a közbeszédben.
A reakciók nem maradtak el. Az IMDb-n és a Rotten Tomatoeson is látványosan visszaestek az értékelések: az ötödik évad epizódjai összességében a sorozat történetének leggyengébb pontszámait kapták.
Az IMDb-n jelenleg 77 ezer értékelés alapján 5,4 ponton áll A híd című epizód, a Rotten Tomatoes oldalán pedig 56 százalékon áll az egész ötödik szezon, ezek az értékelések pedig folyamatosan zuhannak, ahogy egyre többen pótolják be a legutóbbi részt.
A Netflixet az indulása óta jogosan érte rengeteg bírálat amiatt, hogy egyes produkcióiban didaktikusan, sokszor narratívába nem illeszkedően jelennek meg LMBTQ-szálak, a streamingszolgáltató a woke-propaganda egyik melegágya, és ennek most úgy tűnik, hogy a Stranger Things issza meg a levét, annak ellenére, hogy nem Will az első homoszexuális karakter a sorozatban.
Gondoljunk bármit is a homoszexualitás reprezentációjáról a populáris tömegkultúrában, azt az alkotók számlájára lehet írni, hogy Will mássága nem hirtelen jött ötlet, hanem egy évek óta következetesen épített karakterív betetőzése, és hogy nem véletlenül születtek azok a rajongói elméletek sem. Ha egy sorozatban feltétlenül foglalkozni akarunk a témával anélkül, hogy ez a cselekmény fő mozgatórugójává váljon, akkor azt valahogy így érdemes megtenni.
Ugyanakkor érthető az az álláspont is, hogy ez még mindig csak képmutató trendkövetés, hiszen a homoszexualitás csak a társadalom töredékét érinti, miközben sokkal hétköznapibb problémákról pedig alig esik szó – ez sajnos a még ma is uralkodó ellenkultúra sajátossága.
A kérdés már csak az, hogy a mindent lezáró, extra hosszúságú finálé képes lesz-e visszabillenteni a mérleget, és enyhíteni azt az elégedetlenséget, amely most minden eddiginél hangosabban övezi Hawkins történetének utolsó fejezeteit.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!